Nem hagyom abba!

Hű, nagyon izgulok, hogy milyen nehézségek várnak rám a program utolsó hete után, de ne szaladjunk ennyire előre! Ami biztos, hogy a kilencven nap elteltével sem hagyom abba a mozgást és a diétát. A végső célom, hogy hatossal kezdődjön a mérlegen lévő szám, amikor rálépek. Bár már ez a hetes is elég szép ahhoz a rút kilenceshez meg nyolcashoz képest, de azért még nagyon messze vagyok az áhított hatostól.

A legnagyobb kritikusok: a gyerekeim

A gyerekeim elég kritikusan figyelik az életmódváltással kapcsolatos tevékenységeimet, főleg a táplálkozás területén. Bár én is meglepődtem, mennyire ízlik nekik az az élesztőmentes, teljes kiőrlésű kenyér és kifli, amire átszoktam. (Különben nekem is!) Sokszor eleszik előlem, de nem bánom.

Amikor viszont brokkolit vagy karfiolt főzök, akkor a kisfiam nem hajlandó kijönni a szobájából, és ha egy asztalnál eszünk, kis paravánokat épít maga elé, hogy ne is lássa ezeket a zöldségeket.

A káposztával már nem is próbálkozom, az végképp kiveri nála a biztosítékot. Bár érdekes módon a nyers savanyú káposzta kivétel. Azt mind a hárman szeretik. De azért nem igazán kímélnek az új életmód miatt. Mindig megkapom a magamét.

És hogy miket szoktak mondani nekem mostanában? Hát ilyesmit:

Úristen, anya, hogy nézel ki? Ez annyira ciki! – Amikor látták az egyik (tényleg rémes) fotót rólam, ami a cikksorozathoz készült.

És ezt te hagyod, hogy ország-világ lássa? – Amikor izzadt és vörös képpel vigyorogtam egy másik fotón.

Anyaaaa, ne legyél már olyan biomami! – Amikor elkezdtem a programot, és minden élelmiszert megmértem, hogy hány grammot nyom.

Anya, az hogy lehet, hogy sokkal nagyobb volt a pocakod, amikor sosem ültél le velünk enni, és mindig csak almát ettél meg ilyen puffasztott izéket? Most többször eszel, mint mi, és a végén nem marad semmi a jó kis hasadból! – A múltkori írásomban már megosztottam veletek ezt a kisfiamtól kapott éles megfigyelést, de most újra idekívánkozott.

És akkor jön Lujzi, a családegyesítő eb

Lujziról már rég nem írtam, többen hiányoltátok is a róla szóló híreket. Most épp sűrűn járunk vele állatorvoshoz, mert torokgyulladása van, és nagyon köhög. Már három injekciót kapott, szorgalmasan nyalogatja a köhögéscsillapítóját, és továbbra is élvezi, hogy ennyien ajnározzuk őt. A madaraktól, macskáktól változatlanul teljes eksztázisba esik, itt például szinte felmászik a fára, annyira szeretné elkapni azt a pimasz dolmányost!

Lujzi kis híján felmászik a fára

De az életmódváltásban is fontos szerepe van a kutyánknak. No meg abban is, hogy

sokkal több időt töltök együtt a gyerekekkel, amióta Lujzi nálunk lakik. Együtt sétáltatjuk, kirándulunk vele, simogatjuk, és közben beszélgetünk, nevetgélünk, egyszerűen jól érezzük magunkat.

A lányaim már komolyan kamaszodnak, tüskésednek, szívesen bebújnak a barlangjukba, de Lujzi mindig ki tudja őket csalogatni. Olyan kevés idő van már abból, amikor még gyereknek számítanak, szeretném kiélvezni minden percét ennek a fájdalmasan gyorsan múló időszaknak.

Ezt a mondatot a legnagyobb gyerekemtől kaptam a napokban, két anyacikizés között.

Minél nagyobb vagyok, annál jobb anya leszel!

Szóval az életmódváltással egy önismereti folyamat is elindult, és remélem, meg sem áll, amíg tényleg vissza nem kapom magam…

Ebben igen sokat segít nekem Bodon Judit, a NoSalty dietetikusa, aki most olyan recepteket keresett, amelyekkel változatosabbá tehetem a diétámat a kilencven nap elteltével is. Nézzétek meg ITT!

Both Gabi