„Majd januárban…” – Miért hisszük, hogy az év eleje mindent megold?

–

Akármennyire is szeretnénk, semmi nem változik meg varázsütésre attól, hogy 2026-ot mutat a naptár, mi azonban mégis rendületlenül hiszünk abban, hogy az új év majd egy másik életet is hoz magával. Pedig amit decemberben sem sikerült megoldanunk, kimondanunk, elindítanunk, arra majd januárban sem lehet reményünk.

Én például idén egyetlen dolgot fogadtam meg, mégpedig azt, hogy nem teszek fogadalmat. (Na, máris egy remek paradoxon, tessék!) Egyszerűen csak megpróbálom elfogadni magamat úgy, ahogy vagyok, az összes hibámmal együtt. Hátha ez jobb stratégia lesz ahhoz, hogy ne lelkiismeret-furdalással telve éljem végig 2026-ot.

Újévi hiedelmek és a természet ritmusa – miért nem ideális a január a változásra?

Minden népnek megvannak a maga újévi hiedelmei és fogadalmai is, egészen Babilóniáig vezethető vissza ez a szokás. Az újévi magyar népi bölcsességek is széles körben ismertek, de ezekkel 2026-ban már nem igazán tudunk mit kezdeni. Persze azért akadnak igazán maradandó szokások: itthon például még majdnem mindenki megfőzi az újévi lencsét, hátha tényleg ezen múlik az anyagi gyarapodása az új esztendőben…

Sokan ragaszkodunk ahhoz, hogy egyetlen, mágikus dátumhoz kössük a nagyobb léptékű változásokat, pedig többnyire tisztában vagyunk azzal, hogy ezek csak apró lépésenként és nem kevés tudatossággal valósíthatók meg. Igazából sokkal jobban járnánk, ha mi is a természet ritmusával együtt változnánk, és például csak akkor kezdenénk bele egy átgondolt, komoly életmódváltásba, amikor több energiánk van a napsütéstől, vagy attól, hogy kizöldülnek a fák. Mi azonban mégis szembemegyünk a természet törvényeivel, amikor a januári újrakezdést erőltetjük.

A sötét januárban még a fák nedvkeringése is lelassul, hogy erőt gyűjthessenek a rügyfakadáshoz, mi pedig a több évig tartó mozgásszegény életmód után mégis ilyenkor látjuk elérkezettnek az időt, hogy komolyan elkezdjünk sportolni?

A testünk nem tudja, hogy új év van, az idegrendszerünk és a hormonrendszerünk is a téli sötétségre rendezkedett be. Teljesen irreális elvárás magunktól, hogy januártól elkezdjünk pörögni, mint a motolla.

Mindazonáltal mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy január 17-én van a „hagyd a francba az újévi ígéretedet” nemzetközi napja, úgyhogy aki már most „elbukott”, jobb, ha tudja, nincs egyedül!

Egész iparágak épülnek a januári újrakezdésre

Persze óriási rajtunk a nyomás: a fogyókúraipar hatalmas kampányokkal csábít bennünket a jórészt értelmetlen pénzköltésre, és az edzőtermekben is ilyenkor adják el a legtöbb bérletet – elvileg kedvezményes, valójában jócskán megemelt árakon. Lehet, hogy januárban párszor el is megyünk sportolni, de a tények mégis azt mutatják, hogy a három hónapos bérletek negyedét sem használjuk föl.

Az újévi fogadalmainkra alapozva is ezerszeres erővel lökik a „tudást” a különböző online kurzusok arról, hogy mi az, amit feltétlenül meg kell tennünk annak érdekében, hogy felkészüljünk a változásokra. Ezek között biztosan szerepel egy roppant drága online kurzus, amit MOST KELL befizetni, hisz itt a vége a halogatásnak. 

A magas összeg miatt egy ideig lelkesen részt veszünk a szemfényvesztésben, bőszen jegyzetelünk, aztán – mivel sehogy sem akar eljönni az ígért hangzatos változás az életünkben, hiszen ugyanúgy élünk tovább –, lassan kikopunk a kurzusról. A hónap végén pedig szívjuk a fogunkat, mert bizony nagyon hiányzik a kosztpénzből a ráköltött összeg.

Nyilván léteznek valóban nagy tudású szakemberek is, akik tényleg segíthetnek az önismeretben. Ők biztosan nem üres és hangzatos mondatokkal traktálnak bennünket, mert azt is tudják, hogy nem spórolhatjuk meg az önmunkát.

Minden valódi változás mögött erős belső munka áll, ami nem kevés fájdalommal jár, de egy jó segítő mindig tudja, hogyan támogasson abban, hogy fenntartsd a motivációdat.

Mi működik a januári fogadalmak helyett? – A kis lépések nagy ereje

Ha például elhatározzuk, hogy abbahagyjuk a dohányzást, akkor érdemes fokozatosan csökkenteni a naponta elszívott cigaretták számát, de ezt már szeptemberben el kell kezdenünk (erről itt olvashatsz többet). Ellenkező esetben, ha szilveszter éjjelére időzítjük az utolsó slukkot, ne csodálkozzunk azon, hogy egy átszenvedett, önvádakkal teli évkezdet után, már január másodikán, nyitás előtt ott toporgunk a dohánybolt előtt.  

Ugyanez igaz arra az esetre is, ha megszületik bennünk a döntés arról, hogy idén több könyvet olvasunk, és kevesebb időt töltünk el céltalan scrollozással vagy teljesen random shortvideók nézegetésével. Nálam remekül bevált például, hogy ha könyvet olvasok, akkor a telefonomat egy másik helyiségben tartom. Ha föl kell állnom ahhoz, hogy belenézzek a telefonomba, és megnézzem, „mi újság a világban”, akkor sokkal jobban meggondolom, mintha mellettem lenne a készülék. Mert akkor is belenézek, ha amúgy egyáltalán nem érdekel, mi újság, hiszen félórája is láttam, hogy amúgy semmi.

A rossz szokásainkat tényleg nem tudjuk egyik pillanatról a másikra levetni, mint egy ruhát, de ilyen egyszerű és tudatos lépésekkel sokat tehetünk magunkért.

A mentális felkészülés is nagyon fontos. Minél pontosabban meghatározzuk a céljainkat, és minél részletesebben megtervezzük az odavezető lépéseket, annál erősebben megmarad bennünk a motiváció, hogy valóban elérhessük azt, amire vágyunk.

A „majd januárban” nem lustaság – a halogatás valódi oka

A „majd januárban” sok esetben leginkább a kimerültségről árulkodik, nem pedig a lustaságról. Amikor már nincs több belső erőnk az új döntésekhez vagy a konfliktusokhoz, akkor tényleg az idő válik az egyetlen menekülőúttá. Az új évhez társított „tiszta lap” gondolata pedig mélyen belénk ivódott. Január eleje mintha erkölcsi és érzelmi újrakezdést is ígérne: új szokásokat, jobb döntéseket, fegyelmezettebb életet, kevesebb hibát. Csakhogy a valóság elég hamar felülírja a terveinket, mert nem a nulláról indulunk. Ugyanazzal a testtel, ugyanazokkal a kapcsolatainkkal, terheinkkel, mintázatainkkal lépünk át az új évbe.

A tiszta lap mítosza ráadásul könnyen önvádba fordulhat, mert ha januárban sem sikerül változtatni, kudarcként élhetjük meg, és aztán megint végigvonszoljuk magunkat a következő éven, hogy decemberben elkezdhessük a mantrát: „majd januárban”…

Az idő azonban sajnos önmagában semmit nem könnyít meg. Ami viszont valóban segíthet, az az együttérzés önmagunkkal, és a kellő türelem.

Nagyon szeretem Weöres Sándor A teljesség felé című ciklusát, idézek belőle egy idevágó részt, hátha megérint benneteket is:

A mozdulatlan tudás

„Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy
viszonylik a mindenséghez, mint egy ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De
ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat
alatt.”

Úgyhogy ne adjátok föl a reményt! Hisz tudjátok, a változás az egyetlen állandó, és a leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik!

Olvassátok el Filákovity Radojka korábbi írását is, amelyben kutatók árulták el a fogadalmak betartásának titkait.

Takács Dalma pedig arról írt pár éve, hogyan lehet mentálisan is feldolgozni a kudarcba fulladt újévi fogadalmakat.

Szabó Anna Eszter és pszichológus édesanyja, Kazimir Ágnes régebbi beszélgetése is mindenkinek erőt adhat az évkezdéshez.

Both Gabi