A stressz nem okoz rákot, de a gyógyuláshoz az is kell, hogy a saját életünk főszereplőivé váljunk

–

„Nem cicis vagyok, hanem emlőtudatos”

Tombor Nelli és férje, Tombor Zoltán már a 0. pontnál iszonyú emberivé teszik Nelli betegség- és gyógyulástörténetét, ugyanis azzal kezdik, hogy a csomót Zoltán tapintotta ki: „Én 29 éves voltam, amikor a mellettem ülő csodás fiatalember kitapintotta a csomót a mellemben, és mondta, hogy valahogy más anyagból van, mint amit korábban eddig érzett” – mondja Nelli. Ezt a részletet akár ki is hagyhatnák a történetből, hiszen elvben nincs túl nagy jelentősége. De mégis fontos, mert felhívja a figyelmet az úgynevezett „emlőtudatosságra”. Amikor

Zoltán őszintén bevallja: „Nem akarok mélyen belemenni a szexuális életünkbe, de én ilyen cicis vagyok”, akkor a professzor asszony kijavítja: „Nem cicis, emlőtudatos.”

A melltudatosság pedig azt jelenti, akár magán viseli az ember a nevezett melleket, akár a párjáéról van szó, hogy ismeri az „állagát”, tudja, milyen csomók „szoktak” lenni benne, vagyis amikor valami szokatlan változás történik, akkor van mihez viszonyítania. 

Bár Tombor Nelliéknek először azt mondták, hogy ez valószínűleg ciszta, végül a szövettanból az derült ki, hogy rosszindulatú daganat. Vannak olyan pontok a történetben, ahol Nelli, és ahol Zoltán mesél könnyes szemmel. Kicsit több mint 100 ember ül együtt, és velük sírunk, mert nemcsak az megható, ahogyan párként és emberként átvészelték ezt a küzdelmet, hanem az is, ahogy teljesen őszinték ennek az emberi részével kapcsolatban.

A könnyek mellett a humor is fontos része az ő történetüknek: „Mi nagyon sokat viccelünk a Nellivel, legfőképpen magunkon tudunk a legjobban röhögni, de egymáson is nyilván.

Szerintem Nelli gyógyulásában nagyon nagy szerepet kapott a humor és a játék. Amikor felmerült, hogy esetleg el kell távolítani a mellét, mondtam, hogy sokkal jobb egy cicik nélküli élő nő, mint egy halott óriási dudákkal. Szóval mindvégig ezt tartottuk szem előtt a kezelések során” – mondja Zoltán.

A stressz nem okoz rákot!

Miután Nelli és Zoltán megalapozta a hangulatot az őszinte kommunikációval, prof. dr. Dank Magdolna, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója is csatlakozott ehhez, és elmesélte, hogy fiatal szakorvosként nehezen ment neki a határhúzás. Mára megtanulta, hogy adott idő van megbeszélni a kezelés menetét, és ha a beteg arról szeretne diskurálni ezalatt, hogy a szárított pillangószárny hatásos terápia-e, akkor arról fognak. „Nem ítélek, nem bírálok” – mondta a professzor asszony. „Ezt próbálják elképzelni. A világ legnehezebb dolga, ugye? Szerencsére egy csapat van körülöttem, így nem mindent nekem kell megoldani és megbeszélni.”

A laikusok által javasolt csoda módszerekről Nelliék is szót ejtettek, olyan szempontból, hogy ők igyekeztek nem élni a „dr. Google” nyújtotta lehetőségekkel. Nelli elmondta, hogy ő nem írta be az eredményeit a keresőbe, a szakorvosok által elmondott információkra fókuszált egyedül.

Nagyon fontos kérdésként merült fel, hogy vajon a stressz tényleg okozhat-e rákot. A professzor asszony és dr. Kovács Péter is hangsúlyozták, hogy NEM. Viszont a stressz által kialakult egészségügyi problémák igenis hatással vannak a szervezetünk ellenállóképességére, ezt a professzor asszony példával is illusztrálta:

„Hangsúlyozom, a sok stressz nem okoz rákot. De ha valaki dohányzik a stressz miatt vagy alig alszik, nem figyel a testsúlyára, nyugtatókat szed, akkor az immunrendszere ezekre a problémákra fókuszál. Ez az egész úgy működik, hogy nekem, vagyis az immunrendszeremnek van száz katonája. Ha északon árvíz van, elküldök oda húszat. Ha délen tűzvész van, akkor oda is elküldök húszat. Ha földomlás van keleten, oda is elküldök húszat. És a végére, amikor megjelennek a rákos sejtek, ezen múlik, hogy mennyi katonám maradt.

Kicsit konkrétabban, aki nem foglalkozik a fogköveivel, a refluxával, a körömgombájával, a diabéteszével, erre pazarolja el az immunkapacitását. Rákos sejt mindenkiben van, bennem is, bennetek is, csakhogy úgy működik az immunrendszer, hogy ha van rá kapacitása, rögtön elpusztítja. De ha teszünk azért, hogy az immunrendszer ezerfelé menjen, akkor nem fogja tudni elpusztítani. A stressz helyett inkább arra érdemes felhívni a figyelmet, hogy a rák elleni védekezéshez szükség van egészségtudatosságra.”

A gyógyuláshoz a saját életed főszereplőjévé kell válnod

Tombor Nelli és Tombor Zoltán a viccelődésen túl meséltek a további megoldási stratégiáikról is, először Zoltán: „Nekem az a traumakezelési vagy túlélési megoldásom, hogy minden ilyen nagy feladatnál először kétségbeesem, majd projektként tekintek rá, nagyjából mintha készülnék az olimpiára, és ugyanígy voltam azzal, hogy a Nellinek meg kell gyógyulni. Megnéztem, hogy mi áll rendelkezésre: remek orvosok, bármennyi időt tudunk Nellire szállni, ő egy nagyon fegyelmezett ember.”

Majd Nelli: „Én igyekeztem mindig az adott napi feladatokra figyelni. Oké, ma mennem kell injekcióra, ma megyek ezzel az onkológussal beszélni, utána megyek a sugárterápiára. Igyekeztem folyamatosan a saját sztorimra figyelni.”

A gyógyulás kulcsa az is, hogy betegként tudjunk magunkra fókuszálni. Dr. Kovács Péter klinikai szakpszichológus, az Országos Onkológiai Intézet osztályos pszichológusa ezt így fogalmazza meg: „Fontos, hogy betegként tudjak a saját életem főszereplőjévé válni, tudjak figyelni a saját igényeimre, vágyaimra, fáradtságomra. Megengedjem magamnak, hogy pihenjek. Mert szabad pihenni, és ezt meg kell tanulni azoknak, akik végigmennek ezen a betegségen.”

„Te érezted valaha, hogy nem gyengülhetsz el, hogy muszáj tartanod magad, akár azért, mert a körülötted lévők nem bírnák el ennek a terhét, vagy mert nem akartad őket ennek kitenni?” – tette fel a nagyon is valid kérdést Nellinek Krajnyik Cinti.

„Mindkettőre igen a válaszom” – mondta Nelli.

Nelli maga is elismerte, hogy volt „dolga” azzal, hogy ne sorolja a saját igényeit mindig a szerettei igényei mögé, és a férje azt is elárulta, neki viszont meg kellett tanulnia hátrébb lépni. Ezek kapcsán mondta ki Zoltán, hogy nekik adott is Nelli betegsége: „Egy olyan tapasztalás volt, hogy ezt nem cserélném semmire. Azt gondolom, hogy ettől sokkal gazdagabbak lettünk, és a kapcsolatunk is. Nyilván szerencsénk van, és csodálatos, hogy a Nelli meggyógyult. De az, hogy ez sikerült, azért is történt, mert tettünk ezért, és rengeteg lemondásnak köszönhetően együtt sikerre vittük a dolgot. Ennek köszönhető, hogy azóta a nehéz pillanatokban azonnal van mibe kapaszkodni, mert az embernek már van ilyen tapasztalat.”

A mellrák egy krónikussá tehető betegség, és van olyan része, amivel együtt kell élni

Amellett, hogy a stressz nem okoz rákot, és a gyógyulásnak az is fontos része, hogy a beteg megtanuljon a saját élete főszereplőjévé válni, azt is hangsúlyozta prof. dr. Dank Magdolna, hogy ma már nagyon jó terápiákkal gyógyítható vagy krónikussá tehető ez a rengeteg nőt érintő betegség, ezért nagyon fontos orvoshoz fordulni.

A terápiák és mellékhatások kapcsán a professzor asszony is rácsatlakozott a Nelliék által megnyitott vicces vonalra, és elmesélte, hogy volt olyan időszak, amikor a mellrákkezelések szexuális életre gyakorolt hatásáról kellett írnia egy fejezetet egy tankönyvbe – így aztán a számítógépén néhány hónapig a keresőkifejezéseknek köszönhetően állandósultak a szexuálissegédeszköz-reklámok. Azt is hozzátette, hogy ebben is van fejlődés a szakma részéről: az orvosok ma már mernek ilyesmit kérdezni a páciensektől, leginkább azért, mert van segítség ebben is. 

Az este konklúziója szerintem az, hogy mindenről lehet és kell is beszélni, mert az információ életmentő és életkönnyítő is lehet. Egy súlyos betegség kapcsán a kommunikáció sokszor nagyon nehéz, de azzal együtt is szükséges – ezt erősítette meg Krajnyik Cintia, aki mindkét szülőjét rákos betegség következtében veszítette el. Hiába volt gyerek, tudott a betegségükről, és ez segített neki abban, hogy megtanuljon együttélni a veszteséggel.

Készült az AstraZeneca Kft. támogatásával.
2025.11.05.
HU-11479

Tóth Flóra