„85 éves vagyok, és még mindig nem nőttem ki belőle" – 58 évesen lett művész Sue Kreitzman
Sue Kreitzmannak kiskorában azt mondták, hogy nem lehet művész. De 58 évesen papírra vetett egy sellőt, amely átvette az élete fölött az irányítást. Az egykori tévés séf azóta színes szobrokkal, különös tárgyakkal és több ezer alkotással töltötte meg londoni otthonát, amely élő installációként gondol – számol be róla a BBC. Szemle.
–
A New Yorkban született Sue Kreitzman soha nem művésznek készült, sőt. Elmondása szerint még meg is bukott rajzból az iskolában. Aztán pedagógus lett belőle, később pedig sikeres szakácskönyvszerző és tévés séf lett. Közel hat évtized telt el úgy, hogy eszébe sem jutott hivatásszerűen alkotni. A fordulat 58 éves korában érkezett, teljesen váratlanul.
Éppen legújabb szakácskönyvének korrektúráját nézte át, amikor a kezébe került filctollal rajzolgatni kezdett.
„Ránéztem a sellőre, a sellő pedig visszanézett rám, és adtam neki egy halat kalapnak. Ő irányított, nem én. Az a sellő átvette az irányítást az életem felett”
– mondta a BBC-nek, hozzátéve, hogy azóta nem írt szakácskönyvet, helyette megszállottan rajzol.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Megszállott, dilis és rendkívül színes” – így jellemezné magát a 85 éves művész, hozzátéve, hogy a mainstreamen kívül dolgozik, soha nem vett részt semmilyen formális képzésben, menet közben találja ki, hogy mit fog csinálni. Elmondása szerint már gyerekként is azt éreztették vele, hogy nem úgy csinálja a dolgokat, ahogy azokat kellene, anyja azt is kritizálta, ahogy a színezőit festette, ő pedig sose tudta megmagyarázni, mit miért csinált.
„Nos, anya, képzeld: 85 éves vagyok, és még mindig nem nőttem ki belőle”
– magyarázta a művész.
Kreitzman Londonban él, otthona tetőtől talpig tele van képekkel és szobrokkal – minden színes falon, minden asztalon, minden szobában és folyosón van valami. Egyiptomi mellszobrok és babafejek gyűjteménye sorakozik, ezeknek mind lelke van – mondta, beszélnek is hozzá. Hogy mit mondanak, attól függ milyen hangulatban vannak, vagy ő milyen hangulatban van.
Kreitzman nem is gyűjtőként gondol magára, hanem élő installációként az otthonára. A hátsó kerti múzeumfészerben pedig különleges telefonokat is őriz. „Ezeken a telefonokon fel lehet hívni egy istennőt, amikor tényleg segítségre van szükséged. Összekötnek valami misztikussal, és sosem tudod pontosan, ki fog válaszolni a másik végén. Imádom ezt az elképzelést” – magyarázta.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nyakszentélyeket készít
Kreitzman egyik védjegye a szoborszerű nyakék, amelyekből több százat, talán több ezret is készíthetett már. Ezeket nyakszentélynek nevezi, és mindig személyes jelentést hordoznak a viselőjük számára, éppen ezért nem is szereti eladni ezeket, legfeljebb a barátaival cserélget. Ezek alapja a kenyai női tervezőktől származó maszáj gyöngygallér, erre jöhet rá a díszítés, amitől személyes lesz az adott darab. Műhelyében különféle dobozok és fiókok sorakoznak, fogak és szemgolyók feliratú tárolók is vannak. Hozzáteszi, hogy a fogak valódiak, a szemek viszont nem.
„Művész vagyok, nem sorozatgyilkos”
– jegyezte meg.
Menedéket nyújt másoknak
A ház nemcsak Kreitzmané. Kurátora, Jaime Freestone, aki eredetileg tanácsot és mentorálást kért a művésztől, de mára az egyik legközelebbi barátja lett. „Amikor először idejöttem, kicsit túlzásnak találtam mindezt. Most már olyan, mint egy második otthon. Egyike a biztonságos tereknek, ahová LMBTQ-emberek, mentorálásra vágyók jöhetnek. Sue felkínálja nekünk ezt a teret” – mondta.
Rendszeresen megfordulnak nála fiatal művészek is – köztük Elizabeth Joseph, aki miniatűr bútorokat készít, és a francia Anne-Sophie Cochevelou, aki elmondása szerint akkor kezdett hinni saját magában, amikor Kreitzman „művésznek nyilvánította”. „Néha, ha kicsit lehangolt vagyok vagy nincs ihletem, idejövök. Feltöltődöm a kreatív energiával, és felpörögve, felfrissülve megyek el” – tette hozzá.
A kiemelt kép forrása: Getty Images / Dave Benett / Contributor