Amikor a királyfi helyett a pénz a főszereplő a mesében

–

A pénzt sokféle érzés, előítélet, asszociáció lengi körül – ahányan vagyunk, annyiféle. Vagy még annál is több, hiszen számos jelenség tapadt hozzá az évezredek során: a hatalom, a nagyvonalúság, az elveszettség, a józan ész. Miközben fontos lenne kézzel foghatóvá tenni már gyerekkorban a témát, hogy az első dolog, ami a pénz kapcsán a felnövő generáció eszébe jut, inkább a tudatos gazdálkodás, vagy a megtakarítás fontossága legyen.

Amikor olyan meséken gondolkodunk, ahol a gyűjtögetés, a felkészülés, az anyagi tudatosság van középpontban, akkor elsőre talán A tücsök és a hangya című Ezópus-történet jut eszünkbe. Ha a gyereknek világos példával akarunk szolgálni, talán ebből a meséből érezhető a leginkább, mit jelent hosszú távon gondolkodni és tudatosan kezelni azt az összeget – jelen esetben az összegyűjtött élelmet –, amellyel rendelkezünk.

Arra, hogy az anyagi világban a sok kicsi valóban sokra megy, a népmeséinkben is számos példát találhatunk: mégha szimbólumokba ágyazva is.

Az égig érő paszuly című mesében például a szegény legény egyetlen szem paszulyra cseréli a tehenet a vásárban: mégis bízik abban, hogy jó üzletet csinál, és a paszuly majd szaporodik. Türelme, bátorsága és furfangos észjárása – amelyek közül egyik sem árt, ha az anyagi tudatosságról van szó –, végül odavezet, hogy már soha többé nem kell aggódnia, hiszen befektetése, a paszuly segítségével övé lesz az aranytojást tojó tyúk.

A takarékosság összefügg a józanság, a türelem és a szerénység erényeivel

Csóka Judit éppen a pénz tabusított természete miatt döntött úgy, hogy válogatáskötetet készít Mesék a pénzről címmel, amelyben többek között török, japán, magyar vagy épp orosz népmesékkel mutatja meg a gyerekeknek, mi az emberiség évszázados tapasztalata és tanulsága a pénz kapcsán.

„A pénz lehet fontos, de nem állhat mindenek felett: ezt a kollektív tudást pedig minden nép meséjében megtaláljuk.

Aki pedig ennek birtokában van már gyerekként, sokkal könnyebben megérti a megtakarítás, az anyagi tudatosság fontosságát” – mondja a meseterapeuta. „A mesék mindig azokra az értékekre épülnek elsősorban, amelyeket nem lehet pénzen megvenni. Ettől függetlenül nem titkolják el a pénz fontosságát, de előszeretettel mutatnak rá arra, mihez vezet, ha valaki nemcsak eszköznek, hanem életcélnak tekinti a minél több pénzt” – fejti ki Judit.

A „pénzes mesék” valójában éppen azokat a negatívumokat vonultatják fel, amikor valaki nem számolja, csak hajtja a pénzt, vagy épp nem tud bánni vele. Ezek a szélsőségek mind az anyagi tudatosságot mellőzik. „A pénzzel kapcsolatos kevésbé pozitív kicsengésű mesék – például a japán Fehér daru, vagy a nyenyec Fehér lúd, – éppen arra igyekeznek rámutatni, hogy a pénzről való gondolkodásban is létezik egy egyensúly, amelyet helyre billentve élhetünk nyugalmas életet” – véli Judit.

A takarékosság fontossága, a hosszú távú gondolkodás, a javaink beosztása pedig sokszor a szorgalmas munka kapcsán jelenik meg a népmesékben: azok a szereplők, akik kezdetektől így élnek, vagy időközben erre jutnak, mindig olyan anyagi javakat szereznek, amelyet be tudnak osztani egy egész életre. Mivel mesékről beszélünk, egyes tanulságok szimbolikusan jelennek meg: sokszor a jólétet a józanság, a türelem, a szerénység hozza el. Ezek pedig mind olyan erények, amelyek nélkül a takarékosság, a megfontolt gyűjtögetés sem valósulhat meg.

„Az egyik török népmesében például a menyasszonyt azért utasítja el a vőlegénye, mert szegény családból származik. A lány végül hozzámegy máshoz, aki becsüli. Később derül ki, hogy őmaga a szultán: a lány szerénységének, türelmének köszönhetően sokkal nagyobb jólétet kapott, mint hitte” – idézi fel Csóka Judit.

Hozzáteszi: pszichológia szempontból mindenképp fontos lehet, hogy ne rejtsük folyamatosan szimbólumok mögé a pénzt. Beszéljünk bátran róla, akár olyan mesék segítségével, amelyet a szülő maga talál ki.

A kortárs mesék között konkrétan a témával foglalkozó köteteket is találhatunk

Varga Kitti, gyerekirodalmár, a MeseTérKép egyik alapítója, nyolc éve kortárs mesék kapcsán tart művészeti foglalkozásokat 5-12 éves gyerekeknek. Kitti egyik legfőbb tapasztalata, hogy a pénz kapcsán a gyerekek nincsenek igazán tisztában a dolgok valódi értékével.

Azt, hogy valami drága vagy olcsó a szülői reakciókkal kötik össze inkább, utóbbi pedig érezhetően sokszor elszakad a realitástól.

Ahogy ő látja, a kortárs mesék kínálatában külföldön már bőven akad jó példa, akár sorozatok formájában is, mint például a Money Tales mesék. Ennek egyik részében a királylány elveszti a kastélyát, és ezt a problémát kell megoldania: ami például remek beszélgetésindító a családban az ingatlanvásárlásról és az ehhez szükséges anyagi háttér megteremtéséről.

Hazánkban még kevesebb hasonló könyvet találni. „Kifejezetten a témával foglalkozó kötetek a Cserebere az erdőben (szerző: Czernák Eszter, korábban ITT írtunk a könyről), amely segítségével játékos formában juthat az ovis korosztály gazdasági és pénzügyi ismeretekhez. A világszerte népszerű és itthon is kedvelt Clifford-sorozatnak (szerző: Norman Bridwell) pedig több kötete is foglalkozik a pénzügyi helyzettel, anyagi tudatossággal. A magyarul is olvasható Clifford munkát keres például azt mutatja meg, hogyan próbál valaki a lehetőségeihez mérten felelősséget vállalni az általa okozott anyagi kiadásokért” – mondja a szakember, aki úgy látja: a legkisebb korosztály is nyitott és fogékony a hasonló témák feldolgozására.

A takarékosságra való képesség része a szociális érzékenység és ismeret

A pénzügyi nevelésben továbbá rendkívül fontos szerepe lehet a szociális érzékenységet és a pénz fogalmát összekapcsoló köteteknek, amelyek szintén rámutatnak a pazarlás, a pénzszórás, a céltalan vásárlás értelmetlenségére. A Ha a világ egy falu lenne (szerző: David J. Smith) című kötet 100 emberre vetíti le a Föld lakosságát: arányosan a nemzetekre, a nyelvekre és a vallásokra. A könyv őszintén megmutatja a gyerekeknek, hogy ebből hány főnek nem jut tiszta víz, hánynak van tévéje és mennyi embernek nincs elég ennivalója, ami nagyban segíthet tisztán látni a tárgyak értékét, a befektetés fontosságát, a pazarlás feleslegességét.

„Szintén a felelősségvállalás oldaláról megközelítve a kérdést Molnár T. Eszter A Kóbor Szálló című műve, vagy Zágoni Balázs Karácsonyi kitérő című könyve a hajléktalanság problémakörét közelebb hozva gondolkodtatják el a gyerekeket például arról: miképpen lehet, hogy valakinek egyáltalán nincs pénze és hogyan tudunk felelősséggel segíteni ezekben a helyzetekben.”

– foglalja össze Varga Kitti. Utóbbi felvetés szintén nagyon jó alap, hogy az anyagi tudatosság témakörét egy fiktív történnet alapján járja körbe a szülő és a gyerek. Valamint beszéljenek arról: hogyan lehet megelőzni a hasonló élethelyzetet.

A pénz témája kifogyhatatlan és számos vetülettel bír – akár a mesékben is. Abban azonban a különböző népek történetei és a klasszikus vagy épp kortárs irodalom is azonos állásponton van, hogy: a kitartó munka meghozza gyümölcsét, a takarékosság mindig célra vezet, a pazarlás pedig olyan arcát emeli ki az embernek, amit maga sem szívesen lát viszont a tükörben. Ne féljünk mesélni, még akkor sem, ha a királyfi helyett néha a pénz válik címszereplővé.

Széles-Horváth Anna