1. A magyar felnőttek* fele folytat valamiféle öngondoskodást

3.1 millió embernek van valamilyen megtakarítása. Jó hír, hogy ez egy picivel (pontosan három százalékkal) több, mint tavaly. Rosszabb hír: az is kiderült, hogy az emberek elsősorban mire tesznek félre. Ez a három dolog végzett a dobogón: 1. váratlan helyzetek, 2. tanulás, 3. tartós fogyasztási cikkek. Jól látod; a nyugdíj nem szerepel a top 3-ban. A hetedik helyen végzett. Megelőzte a nyaralás és a ruházkodás is. De legalább jó cuccokban és kipihenten megyünk az adósok börtönébe... Főleg, ha hozzávesszük, hogy:

2. 10-ből 3 embernek semmiféle megtakarítása nincs

Vagyis egyik hónapról a másikra él. Hogy ez miért igazán szomorú és ijesztő, az különösen a következő pont fényében érthető. A kutatás egyik számunkra legmeglepőbb eredménye ugyanis az volt, hogy:

3. Durván felülbecsüljük, mennyi nyugdíjat fogunk kapni

Számszerűen a helyzet a következő. Az emberek úgy érzik, hogy az aktív kereső koruk utolsó évében kapott átlagfizetésük 83 százaléka lenne a nyugdíj megfelelő összege ahhoz, hogy a mostani életszínvonalukat tartani tudják majd akkor. Azt sejtik, hogy ez enyhén szólva optimista várakozás, ezért azt mondják, hogy ha ez nem jön össze, a keresetük minimum 75 százaléka lenne még éppen elegendő. Aztán a következő kérdésre, hogy tudniillik, a várakozásokat félretéve szerintük mégis mekkora részét fogják a valóságban kapni az átlagkeresetüknek nyugdíjként, azt válaszolták: 64 százalékát. Ez eddig még talán nem is annyira meglepő, amíg össze nem hasonlítjuk a „reális" elvárást azzal, amit a gazdasági szakértők jósolnak... A szakemberek hosszú távú becslése az, hogy a nyugdíjunk várható mértékére (a nyugdíjba vonulás előtti év átlagkeresetünkhöz viszonyítva)... kapaszkodjatok meg: 30–40%.

4. 10-ből 4 embernek fogalma sincs, hogy miből fog élni nyugdíjas korában

A fentiek tükrében ez egyáltalán nem csoda. A tízből fennmaradó hat ember közül nagyjából fele-fele arányban válaszolták azt, hogy idős korukban csak a nyugdíjukból fognak megélni, illetve azt, hogy a nyugdíjuk mellett lesz más forrásuk is.

5. 10-ből 7 ember az államtól várja a nyugdíjára a megoldást

Ehhez nem is nagyon tennénk hozzá semmit. Inkább még egyszer leírjuk az információt, úgy, ahogyan azt a kutatást elemző szakemberek tették: „az emberek több mint kétharmada (69%) az államtól várja a megoldást a tisztes öregkori ellátásra." Kedves emberek több, mint kétharmada! Nem szeretnénk illúziórombolók lenni, de... khm, elnézve az európai társadalmak korfájának és az aktív keresők arányának alakulását, nem biztos, hogy jó helyről várjátok a segítséget.

6. Majdnem másfél millió magyar csak otthon tartja a pénzét

A kutatás arra is kitért, hogy azok, akik próbálnak gondoskodni magukról, és igyekeznek megtakarítani, vajon milyen módszereket választanak. És a felmérés egyik – számunkra legmeghökkentőbb – eredménye a fönti pontban megfogalmazott válasz volt. Ennyien, otthon, készpénzben. Ráadásul egyre többen vannak, akik nem bíznak a pénzügyi intézményekben, hiszen a legutóbbi Öngondoskodási  Index publikálása óta hat százalékkal nőtt azok száma (26-ról 32 százalékra), akik a ládafiában, széfben, asztalfiókban, párnacihában tartják a forintjaikat.

7. Aki nem a párnahuzatba varrja be a pénzét, az leköti, lakástakarékba teszi, vagy életbiztosítást köt 

Vagyis pontosan pont fordítva, hiszen a sorrend a következő: a legtöbben életbiztosítást kötnek (21%), ezt követi a lekötött bankbetét (12%), és felfért még a dobogóra a lakástakarék (10%). Ezek után 9-9 százalékkal az egészségpénztári és az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások következnek.

8. Halványlila segédfogalmunk sincs az inflációról és a betéti kamatokról  

Amikor megkérdezték a kutatásban résztvevőket, hogy szerintük mennyi ma Magyarországon az infláció, és mekkorák a betéti kamatok, akkor mindkét kérdésre hat százalék körüli választ adtak. Ezzel szemben a valóság: az infláció a kérdéses időszakban nulla százalék körül mozgott (!), a betéti kamatok pedig másfél és három százalék között. Szóval egyet kell értenünk Kovács Antallal, az OTP Bank vezérigazgató helyettesével, aki a kutatási eredmények bemutatásakor ilyen szépen és finoman fogalmazott: „Van tehát dolga még a pénzintézeteknek az edukáció frontján”. Mi tagadás.

9. Egy jó hír azért marad a végére: évről évre egyre több embernek fontos az öngondoskodás

De sajnos elég lassú a javulás. Az emberek közel fele még mindig nem, vagy alig foglalkozik azzal, hogy nemcsak holnap, hanem mondjuk holnapután, és jó esetben húsz-harminc év múlva is lesz nap. Számukra az öngondoskodás, mint fogalom, és mint téma egyszerűen nem létezik. Vagy legalábbis próbálnak úgy tenni, mintha nem létezne. Továbblapoz, elkattint, elkapcsol. Annak ellenére, hogy (a kutatási eredmények szerint is) tisztában vannak vele, de minimum sejtik, hogy az életszínvonaluk csökkenni fog. Na jó, azért van ok a bizakodásra: a gazdasági válság utáni mélypont 2012. szeptemberében történt – a magyarok akkori öngondoskodási indexe 32 pont volt –, azóta 5 ponttal emelkedett az érték. Vagyis most 37 pontnál tartunk. Ahogy a művelt francia mondja: there is room for improvement. Azaz: van még hová fejlődni...

 

*Az országos reprezentatív felmérésben 1500 18 és 70 év közötti, bankszámlával rendelkező ember vett részt. Az adatfelvétel időpontja: 2015. szeptember 27 – október 9.