Hogyan lesz nekem saját lakásom? És egyáltalán: megtakarításom? – Z generációs szerzőink kérdeztek, a szakértő válaszolt

–

Helló, valóság!

A pénzügyek születésünktől a halálunkig az életünkhöz tartoznak, csak az első tizen-huszonvalahány évben abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a szüleink oldják meg helyettünk a problémákat. Aztán eljön az a pont, amikor ideje leválni a családi kasszáról, és magunknak megteremteni a megélhetésre, lakhatásra, szórakozásra és miegyébre valót a saját keresetünkből. Azok a pénzügyi teendők pedig, amiket addig a szüleink velünk (vagy helyettünk) intéztek, egyszer csak a mi dolgunkká válnak.

Amennyire ismeretlen volt két fiatal szerzőnknek ez a terület, annyira sok kérdésük van a témáról. A hamarosan mesterdiplomázó Dórit a megtakarítási módszerek, a frissen érettségizett Lucát pedig a saját lakás vásárlásának lehetősége érdekli most a leginkább. Ketten együtt találkoztak a szakemberrel, hogy föltegyék neki kérdéseiket – mindenféle szégyenérzet nélkül. A következőkben az ő beszámolóikat olvashatjátok.

Dóri

„A megtakarításhoz három dologra van szükség: tudatosságra, tervezésre és rendszerességre”

Töredelmesen bevallom, a beszélgetés előtt felnyitottam az internetet a pénzügyi alapfogalmak lapfülnél, hogy Nyitrai Győzőnek ne a kamatos kamat és egyéb fogalmak magyarázásával kelljen kezdenie, mert hát anno, matekórán volt szó ilyenekről, de már megkopott a tudásom. Ugyan már önálló keresettel rendelkezem, azonban a pénzügyeim intézése kimerült abban, hogy néha csekkolom az egyenlegemet a netbankon.

Az aktuális vágyaimra, például utazásra többé-kevésbé össze tudtam spórolni a kívánt összeget, de eléggé időszerűnek  érzem – a koronavírus-járvány és annak gazdasági hatásai miatt is –, hogy ideje lenne hosszabb távra is megtakarítani valamennyi pénzt, amihez vész esetén nyúlhatok.

A pénzügyi tudatosság mondhatni, fényévekre volt az én szétszórt életmódomtól, pedig a szakember szerint ez a kulcsa annak, hogy hónap végén ne nullázódjon le a számlám.

De nem csak én vagyok ezzel így, a magyar társadalom, mint megtudtam, három kategóriába sorolható takarékossági szempontból: 

• egyharmaduk nem tud, és nem is akar megtakarítani 
• egyharmaduk tudna, de nem akar 
• és csupán egyharmaduk tud, és meg is takarít valamennyit a fizetéséből. 

Nagyon szerettem volna egy negyedik csoportba, a „szeretne, de nem tud csoportba” sorolni magamat, azonban Győző gyorsan rávilágított: az mindössze egy „sztereotípia”, hogy nincs elég pénzem ahhoz, hogy tartalékolni tudjak. Szerinte ugyanis, ha keveset is, de tudatos hozzáállással rendszeresen félre lehetne tenni valamennyit a fizetésemből.

Ahhoz, hogy a kényelmes magyarázatnak tűnő, ám nem létező negyedik csoportból a harmadikba költözzem, három dologra van szükség: tudatosságra, tervezésre és rendszerességre, ez pedig a szakértő szerint nem más, mint egyfajta életforma.

A megoldásra a következő tanácsot kaptam: az első lépés, amivel erre az útra rálépek, hogy meghatározzam, mennyit szeretnék megtakarítani.

A legfontosabb, hogy nyomon kövessem a bevételeimet és a kiadásaimat, ezekből pedig két-három hónap után kirajzolódik, mennyi is az annyi, ami megmarad.

Mindezt egy táblázatban vezetni időigényes munka lenne, de ma már a bankoknál vannak erre használható applikációk, amik nemcsak számon tartják, hanem rendszerezik is az adatokat, ami jóval könnyebbé teszi a folyamatot – azt az időt azonban, hogy leülünk, átgondoljuk a rövidebb vagy hosszú távú terveinket, és hogy mit szeretnénk elérni, nem lehet megspórolni.

Ha pedig már látom a konkrét összeget, onnantól tudatosan, a hónap elején, rendszeresen félre kell tenni a pénzt. Nincs mese, ennek szokássá kell válnia.

Mert ha eleinte csak nagyon keveset is tudunk megtakarítani, az, hogy rutinná válik az efféle tudatosság, sokkal nagyobb biztonságot ad a későbbiekre. Ha pedig elakadtál, érdemes felkeresned a bankod egyik tanácsadóját, aki személyre szabott tippekkel és hasznos megoldásokkal szolgálhat.

A pénzügyi tudatosságnak egyébként – Nyitrai Győző szerint – nem az első saját fizetés megérkezésével kellene kezdődnie. A szakértő azt mondja, az egyik legnagyobb probléma, hogy a családokban a pénzügyek még mindig tabunak számítanak, vagy a szülők „az egyszerűség jegyében” inkább elintézik a gyerekük helyett ezeket a kérdéseket. De ahhoz, hogy az utánunk következő generációnak ez már ne legyen idegen terület, az első lépés, hogy – a megfelelő szinten – már gyerekkoruktól kezdve foglalkozzanak pénzkérdéssel.

Luca

„A jót-gyorsan-olcsón hármasa a lakásvásárláskor sem működik”

Valószínűleg senkit ér meglepetésként, ha azt mondom, hogy igazi szerencsétlen lúzer tudok lenni, ha a pénzügyek világában kell eligazodnom. Így amikor két hete megkaptam a lehetőséget, hogy ebben a témában beszélgethessek egy igazi pénzügyi szakemberrel, azt sem tudtam, mivel kezdjem a sort.

Elvégre csak most fejeztem be a gimit, egész életemben a családommal laktam, és egészen pár hónappal ezelőttig nem volt fix keresetem sem, így bőven akadnak kérdéseim. Hogy megkönnyítsem a dolgomat, és kicsit összeszedettebben kérdezhessek a találkozón, kiválasztottam egy témát, ami a leginkább érdekelt engem, és reméltem, hogy ebből kiindulva jobban megismerhetem a lehetőségeimet. Ez számomra az elsőre elég komolyan hangzó lakásvásárlás volt, mivel gyerekkorom óta álmodozom egy saját otthonról, aminek minden részlete az enyém. Ebben kicsit macska vagyok, nagyon tudok helyekhez kötődni, így a gondolat, hogy letelepedjek valahol, kifejezetten megnyugtató számomra.

És bár tudom, egyáltalán nem tartok még ott, hogy vásároljak magamnak egy lakást, egyszer nagyon szeretnék, és elég nagy félelmem az, hogy a mai világban, ha nem gondolkodom előre, akkor örökre eleshetek a lehetőségtől.

Emiatt főleg azt szerettem volna megtudni, hogy mit tehetek most, dolgozó, fiatal felnőttként azért, hogy később elérhessem ezt a célt.

Kicsit féltem tőle, hogy ez túl ködös probléma lesz ahhoz, hogy kedves szakértőnk válaszolni tudjon rá, de szerencsére hozzá volt szokva az ilyen kérdésekhez. Míg Dóri inkább a hétköznapokban szeretett volna tudatos lenni, én, akit egyelőre nem nyom a teljes önellátás terhe, inkább a jövőre voltam kíváncsi.

Győző rögtön az elején meg tudta cáfolni pár kisebb félelmemet, mint például, hogy ameddig nincsen „elég” pénzem, nem érdemes elkezdenem foglalkozni vele. Ez a kérdés szerinte nagyon gyakori: az emberek, főleg a fiatalok könnyen hiszik azt, hogy az ilyesminek csak egy bizonyos kereset fölött van értelme.

Ő is belátja, hogy a generációm számára talán nehezebben elérhető cél a saját otthon, mint a szüleinknek volt, azt viszont semmiképp nem tartja jó tendenciának, hogy az ettől való félelem elriasztja a fiatalokat a tervezéstől.

Azt is hozzátette, hogy nem mindenkinek való ez a döntés, hiszen nem szabad elfelejtenünk: a legtöbb első lakás/ház hitellel jár együtt, így biztosnak kell lennünk abban, hogy valóban ezt akarjuk, és fel kell készülnünk rá, hogy 10-15 évet egy helyben töltsünk, ami ennyi idősen nagy elkötelezettség, és ezt nem minden fiatal realizálja elsőre. Aki biztos benne, hogy ezt szeretné, annak fontos belekalkulálnia a mindennapjaiba, hogy rutinszerűen megtakarítson, és tisztában legyen az igényeivel, valamint az esetlegesen változó tényezőket is vegye figyelembe.

Összességében a legfontosabb dolog, amit tanított nekem a találkozó: ha hosszú-, ha rövid távról van szó, nem szabad úgy kezelnünk a pénzügyeket, mintha valami rettenetesen bonyolult ügy lenne, amit csak a matekzsenik és a szigorú apukák érthetnek meg.

Az első lépés bármilyen pénzügyi cél felé – legyen az kicsi vagy nagy – az, hogy megtanuljunk nem félni tőle, tudatosítsuk: ez is az életünk része, és a megértésére nem csak egy szűk társadalmi réteg képes.

Mi is lehetünk jól informáltak és tudatosak ezekben a kérdésekben, akkor is, ha nem vagyunk elég gazdagok vagy elég képzettek hozzá. Bár az én álmom még nagyon-nagyon messze van, sokkal kevesebb aggodalommal gondolok rá, most, hogy jobban tisztában vagyok a helyzetemmel.

Már „csak” annyi van hátra, hogy ne csupán elméletben, hanem a gyakorlatban is megmutassam, mit tanultam.

Dián Dóri és Nyáry Luca

Képek: Pozsonyi Janka/WMN