–

Vissza a gyökerekhez

Volt nekem egy nagymamám. Nyanyakának hívtuk. Csodás és kemény asszony volt, telis-tele szeretettel. Amit a fejébe vett, attól nem tágított. Márpedig ő egészen fiatal korában azt találta ki, hogy bármilyen helyzetbe is kerüljön, ő kölcsönt nem kér senkitől, mert az a barátság vagy a családi viszonyok megrontója.

Került is mindenféle rettentő nehéz helyzetbe, de sosem szegte meg a magának tett ígéretét. Ehelyett minden évben vett egy kockás füzetet, és minden kiadást-bevételt, de tényleg mindent, iktatott, felírt, tervezett. Soha nem érdekelte, hogy másnak mennyi pénze van, az érdekelte, hogy a család meg tudjon élni, hogy imádott lányát támogatni tudja, amíg a távoli városban gimnáziumba jár, majd az, hogy nekünk, unokáknak minden hónapban félretegyen egy kis pénzt.

Akkor már volt Takarékszövetkezet, és minden hónap elején elsétált befizetni a három külön kiskönyvbe forintra pontosan ugyanazt az összeget.

Rengeteg dolog miatt éreztem már a hiányát, vagy azt, hogy annyira beszélgetnék vele, és ez lenne az egyik dolog, amiről kifaggatnám. Gyerekként csak éreztem, hogy fantasztikus, amit csinál, de nem gondolkodtam a dolgon. A gyerekeknek minden olyan természetes tud lenni. Aztán felnőttként esik le a tantusz.

Igen, lehet mondani, hogy az ő korában más volt a világ… De azért ez túl egyszerű kijelentés lenne, mert az ő „kora” több mint hetven évet átívelt. Volt, hogy egy talicskányi elértéktelenedett pénzzel vett egy vajat, és olyan is, hogy ötven fillér volt a fagyi gombóca.

Ami biztos viszont, hogy az a kockás füzet és a tervezés mégiscsak igen fontos eleme a pénzügyi tudatosságnak. Jobb, rosszabb és rettentő nehéz időszakokban egyaránt.

Hetek óta kalkulálunk itthon, ki-ki a maga szintjén. Én próbálom összeszedni és optimalizálni az állandó kiadásokat és bevételeket, és azzal sakkozom, hogyan lehetne takarékosabban élni úgy, hogy, mondjuk, az egyetem előtt álló gyerek terveit nem kelljen keresztülhúzni. A férjem naphosszat Excel-táblákat töltöget vagy ír át, próbálja úgy működőképesen tartani a cégét, hogy ne kelljen embereket kirúgni, és belátható időn belül folytatni lehessen a működést. Aztán reagálva a mindenkori változásokra, lehet és kell is újratervezni.

Eddig már egy csomó dologban vissza tudtam fogni a költést, bár ennek jelentős része nem az én érdemem, hanem az adott helyzeté, azé, hogy eleve nem tudunk eljárni sehova, nem lehet utazni, ruhákat vásárolgatni pedig tényleg… miért is kéne? Viszont múlt héten felkiáltott bennem a kezdő közgazdász, amikor a gyors piaci bevásárlás során megvettem a szombati betevő lángosomat, és láttam, hogy hirtelen megugrott az ára. Azóta is kiabál bennem a hang, hogy kajaoptimalizálás is kell a kockás füzetbe (vagy annak valamely digitális változatába) – de az is jó, ha az ember kártyával fizet, nem készpénzzel, és így jobban nyomon tudja követni, mennyit költött. (A járvány miatt ráadásul így biztonságosabb is.)

Tanulok, és igyekszem nem elbukni. Meg is kérdeztem a kollégákat, barátokat, hogy nekik milyen módszerek segítettek a takarékosság terén.

Béna vagyok, de mégis tudatos

„Pár hónapja eldöntöttem, hogy írni fogom a kiadásaimat egy kis füzetbe, és spórolni fogok. Sajnos sikerült elvesznem, pedig nem bonyolult a művelet, de mégis mindig volt valami hiány, amit nem tudtam, hogy keletkezett, hiába tartottam meg minden blokkot. Béna vagyok, beletörődtem. Amióta beütött a karantén, kevesebbet költök és tudatosabban. A bankszámlámon pedig lekötöttem pénzt betétbe, ahhoz nem nyúlok, de bármikor feloldhatom, ha szükséges. Úgy tűnik, vészhelyzet kellett hozzá, hogy megtanuljak tudatosan bánni a pénzemmel. Remélem, ez így marad, a vészhelyzetnek pedig hamarosan vége” – mondja egy ismerősöm.

Az „A” és „B” hónap, avagy a mester a közelemben

„Én egy időben használtam egy pénzügyi applikációt, amibe mindig be kellett írni, hogy mit vásároltam, és adott egy grafikonos kimutatást a költségeimről” – meséli egyik kolléganőm. „Szerintem az elég szuper cucc, ajánlom mindenkinek! Aztán a teljes átláthatóság miatt végül Excel-táblára váltottam, amelyben vezetem a fix kiadásokat, például a diákhitel-törlesztést. Régebben gyűjtöttem a számlákat, hónap végen átnéztem őket, és így tisztán látszott, hogy van egy „A” hónap, amikor csak alapdolgokat kellett venni, és a „B” hónap, amikor azok a dolgok, amiket nagyobb tételben rendelek, (macskakaja, alom, tisztítószerek) kifogynak. Mióta ez világossá vált, előre tudom, mikor jön az a bizonyos „B” hónap. Így könnyebb átlátni több hónapra előre, hogy melyik hónapban mennyiből élek, mennyit költhetek magamra, és mennyit tudok megtakarítani.

De nem rossz dolog az „50-30-20-as szabály” sem, miszerint 50 egység megy az alapdolgokra (lakáshitel, albérlet, rezsi, stb.), 30 magadra (munkahelyi ebédrendeléssel együtt például), és 20 egység tartalékba.

Nekem van egy hülye kihívásom, miszerint  az aprópénzt a zsebemből mindig egy befőttes üvegbe teszem, és ami ott összegyűlik, abból főzök és elmegyek piacozni. Ez segít például abban is, hogy ne kezdjek el ragaszkodni túlzottan a kedvenc „comfort foodjaimhoz”, meg úgy egyáltalán, lássam a sok-sok aprópénz értéket, azt, hogy mennyi mindenre lehet költeni. „Food wasting” témában ott tartok, hogy sajnos szinte lehetetlen nem pazarolni, mert valahogy úgy vannak kimérve az adagok/konzervek, hogy mindig marad egy pici.”

Aki még soha nem tudott miből spórolni

„Nekem még soha életemben nem volt annyi pénzem, hogy megtakarításra gondolhattam volna akárcsak a legkisebb összeggel is, de most, a vírus hatására előmászott belőlem a megfontolt és tudatos fogyasztó, és elég rendesen a fogamhoz verem a garast, elkezdtem tartalékolni. Megdöbbentő, hogy sokkal kevesebb is elég. Ugyanakkor megnyugtató érzés, hogy kontroll alatt tartom a költéseimet. Remélem, kitart a karantén után is a lelkesedésem, mert tényleg biztonságot ad” – mondja egy gyermekeit egyedül nevelő anyatársam. 

Nem nagy lábon, de nem is szomorúan

„Nekem nem jelentett nagy változást a járványhelyzet. Eddig sem költöttem nagyon felesleges dolgokra (vagy legalábbis úgy érzem), és ugyanazt csinálom, ha rám tör a vásárolhatnék: megnézem a kedvenc boltjaimat online, végigböngészem, mintha csak élőben válogatnék, aztán nem veszek semmit. Azt a pár semmiséget, amit eddig is megvettem (például fülbevaló, rúzs), azt meg alig várom, hogy megvegyem, amint kiszabadultam. Az életem fő örömluxusa, az utazás nyilván most kiesett, de azt is szeretném pótolni, amint lehet, mert egyszer élünk. Régebben többször is volt olyan fellángolásom, hogy írom, mennyit és mire költök, de aztán mindig arra jutottam, hogy valóban megspórolhatnék x forintot, ha, mondjuk, nem brie-t vennék, hanem saját márkás trappistát, vagy lemondanék az esti pohár boromról… de attól sokkal szomorúbb lennék hosszú távon” – állapítja meg az egyik kolléganőm.

Csinos rucik helyett most virágmag és kereszthímzés

„Én azt vettem észre, hogy lecsökkentek a kiadásaim, mert csak kéthetente megyek bevásárolni, és akkor is nagyon tudatosan azt veszem, amiről tudom, hogy szükséges. Sokkal beosztóbb lettem az itthon található kajával, és sokkal kevesebb ételveszteséget termelek. Amit vásárolok az ételen kívül, azt nyilván online rendelem, de már ez is egyre csökkenő tendenciát mutat. Teljesen megszűnt a ruha- és cipővásárlás, ami normális esetben pedig hangsúlyos kiadás az életemben. A helyét átvette a virágmag, a keresztszemes hímzéskészlet és a társasjátékok, valamint az e-book. B-terv nincsen, de valahogy bennem anyagi pánik sem alakult ki. Én eddig is írtam a havi kiadásokat, de most szinte erre sincs szükség, hiszen nem is nagyon költök. Viszont beruháztam egy havi edzéstervre és egy meditációs applikációra. Ebben az időszakban ezek a legjobb befektetések számomra” – mondja egy ismerősöm.

Hálával tekinteni a múlt könnyelműbb költekezéseire is

„Sokkal felelősebben bánok a pénzzel, mint valaha, de minden mással is: nem dobok ki ételt, a tárgyakat is jobban megbecsülöm, és igyekszem újrahasznosítani minden hulladékot.

Viszont van egy dolog, ami megmaradt: mindazokra a könnyelmű költekezésekre, amiket korábban eszközöltem, hálával tekintek. Ránézek a gyerekszobában hempergő gyerekeim alatt a szőrös szőnyegre, amit utolsó pillanatban szereztünk be a karantén előtt, és örülök, hogy ez még pont meglett. A sok-sok ruhámnak is örülök, nem érzem, hogy „jaj, minek ennyi”, vagy „miért vásárolgattam ész nélkül” – nem, azt érzem reggelente: de jó, hogy van miből válogatnom, és nem kell megunnom ugyanazt az öt pólót. A gyerekek növekedése persze karantén alatt sem áll meg, és ilyenkor tavasszal egy komplett ruhatárat kell lecserélni. Ez például most így nehezebb, hogy használt ruha nem áll rendelkezésre, csak új. Úgyhogy ebben viszont tudatosabb vagyok, de szerencsémre a ruhaárak mindenütt drasztikusan visszaestek, ami persze más oldalról nem jó hír, ez már a gazdasági recesszió első jele” – magyarázza egy kétgyermekes ismerősöm.

Remélem, hozzám hasonlóan ti is kaptatok pár jó ötletet, némi inspirációt. Ami talán a lényeg: a spórolós időszaknak is meglehetnek az apró örömbombái, érdemes élni velük, rájuk bukkanni nap mint nap.

Marossy Kriszta

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images