Közeleg a ballagás, sokan adnak a diákoknak pénzt ajándék helyett. Akár nagyobb összegek is összegyűlhetnek a rokonságtól, amellyel aztán a gyerekek gazdálkodhatnak. Hogy sikerült-e pénzügyi tudatosságra nevelni őket, az most pillanatok alatt kiderül.
A magyar embereknek kevesebb mint fele tervez pénzügyileg egy hónapra előre. Egy évre előre viszont már csak a negyede kalkulál, és ez a szám öt-tíz év viszonylatában csupán nyolc százalék. Sokszor nem is az ismeretek hiányoznak a pénzügyi tudatossághoz, hanem a rossz berögződések gátolnak a takarékoskodásban…
Ezekben a napokban-hetekben sokkal sűrűbben használjuk a bankkártyánkat, mint egyébként. Nem árt odafigyelni arra, hogy mit, hogyan, mikor.
Elküldtük két Z generációs szerzőnket egy pénzügyi szakemberhez. Egyikük most érettségizett, másikuk hamarosan diplomázik – és mindketten félnek attól, hogy mi lesz velük, ha teljesen önállóan kell boldogulniuk a pénzzel (is). Jelszó: ne félj, nincs buta kérdés. Íme, ez lett belőle:
Másként költünk, másra költünk, mint a járvány előtt?
Kormos Anett kivitte a piacra a lányait. Nyugi, nem őket akarta eladni – bár lehet, hogy még ez is megfordult a fejében. Azért mentek oda, mert a nagyobbik szerette volna elkölteni a zsebpénzét. Vajon sikerült neki? Egyáltalán, kell zsebpénzt adni a gyereknek? Ha igen mennyit? És mikortól? Szerintetek?
Döbbenetesen sokan tartják otthon a megtakarításukat készpénzben. És irreálisak az elképzeléseink arról is, hogy mennyi nyugdíjat fogunk majd kapni. Felülbecsüljük az inflációt, és tízből négy embernek fogalma sincs arról, miből fog élni öregkorában. Nagy a baj. A fény meg csak halványan pislákol az alagút végén...