Hasad a világkép, hasad a lélek? – hitre és tudományra is szükség lehet a jólléthez

–

Lelki és társadalmi törésvonalak helyett

„Előfordulhat, hogy a vallásos/spirituális és tudománypárti nézetrendszerek összeegyeztethetősége nem csupán kulturális vita tárgya lesz a jövőben, hanem a pszichés jóllétre, ezáltal pedig a közegészségügyre nézve is fontos következményekkel járó kérdéssé válik” – veti fel Michael E. Price és Dominic D. P. Johnson, egy, a Religion, Brain and Behavior című szakfolyóiratban pár hónapja megjelent tanulmány szerzőpárosa. 

Price és Johnson 54 országban töltetett ki kérdőíveket minden országból legalább ezer, összesen 55 230 résztvevővel. Bár kutatásuk a nemzetek népességét tekintve nem volt reprezentatív, figyelemre méltó nagyságú adatállománnyal dolgoztak. Arra voltak kíváncsiak, hogyan függ össze egymással a felsőbb tervbe vetett hit (az a nézet, hogy az életünk alakulása egy természetfeletti hatalom által elrendelt pályát követ), a jóllét (amelyet ők a jövővel kapcsolatos optimizmusként, illetve az értelmes, jelentésteli élet érzéseként határoztak meg) és a tudománypárti meggyőződések (például „erősen hiszek a tudomány erejében, hogy feltárja az igazságot a világról”). 

Az egyik legérdekesebb eredményük az volt, hogy míg a nyugati társadalmakban a felsőbb tervbe vetett erőteljesebb hit egyértelműen alacsonyabb tudománypártisággal járt együtt, és fordítva, addig az észak-afrikai, dél-ázsiai országokban nem volt számottevő kapcsolat a kettő között. Tehát sok kultúrában jobban megfér egymás mellett a vallás és a tudomány, mint nálunk. A másik fontos tanulság az volt, hogy a tudományos és vallásos/spirituális meggyőződések jobb összeegyeztethetősége összefüggött a nagyobb jólléttel. 

Ez pedig egyrészt izgalmas feladatot jelenthet az egyénnek – akár terapeuta segítségével is érdemes lehet integrálni önmagunkban a spirituális és tudományos nézeteinket –, másrészt a tudomány, illetve a vallás szereplőinek is ad gondolkodnivalót: hogyan érdemes kommunikálniuk, milyen együttműködési lehetőségeket lenne jó keresniük. 

Kinőni a vallást?

Mindez már csak azért is lényeges kérdés, mert – ahogy arról a valláselhagyásról szóló cikkemben is írok – egy 2020-as vizsgálatban a megkérdezettek kicsivel több mint a fele azt mondta, intellektuális okokból fordult el a vallástól, egy idő után ugyanis áthidalhatatlan távolságot érzett a keresztény dogmák és a tudományos gondolkodás között. Szó mi szó, sokak szerint a vallásos világképet legalább három súlyos csapás érte a történelem folyamán: először jött Kopernikusz, aki azt állította, a Föld kering a Nap körül, majd érkezett Darwin, aki levezette, hogy az ember a majomtól származik, végül berobbant elméletével Freud, aki szerint ma is nagyrészt az állatias ösztöneink, a tudattalanunk hajt minket. (Bár a keményvonalas tudósok szerint a pszichoanalízis tanainak elfogadása is részben hit kérdése.)

A vallás és a tudomány összetett kapcsolatáról persze sokféle elmélet született már, ezeket igyekeztem is sorra venni korábban. Newton számára például nem volt kérdés, hogy a fizika törvényeit, amelyeket nagy erővel kutatott, Isten alkotta meg. Más tudósok is azt élik meg, hogy minél többet értenek a világ működéséből, annál jobban csodálják Istent. A Princeton tudománytörténésze, Michael Gordin, pedig arra világít rá, hogy a tudomány mindig árnyékot vet, és ebben az árnyékban éppúgy virágoznak az összeesküvés-elméletek, az áltudományos nézetek, mint azok az újító megközelítések, amelyek egy nap talán majd széles körben elfogadott paradigmává növik ki magukat. Nem hiába, valójában a tudományos munkához is rengeteg hitre van szükség. 

De hogy is van ez más kultúrákban?

Fenti előzmények, illetve a friss kutatás után nagyon érdekelt, hogyan működik, mennyire jellemző a vallás és a tudomány összeegyeztethetősége más kultúrákban. Ekkor bukkantam rá a Pew Research Center 2020-as kutatására, amelyben pont e téma kapcsán készítettek muszlim, hindu és buddhista résztvevőkkel mélyinterjúkat – amelyek eredményei bár semmiképp sem általánosíthatók a vallási közösségekre, izgalmas bepillantást engednek különböző felekezetekhez tartozó emberek gondolkodásába.

A megkérdezett muszlimok a vallás és a tudomány közti átfedésről beszéltek, és felvetették a kettő közti feszültséget. Ugyanakkor voltak, akik úgy vélték, a Korán sok tudományos elemet tartalmaz, egyikük pedig azt mondta, szerinte nincs jelentősebb konfliktus a vallás és a tudomány között, ugyanis „továbbra is minden Allah miatt történik, a tudomány csak segít megmagyarázni a részleteket, hogy mi hogyan történik”. Mások ezzel nem értettek egyet, szerintük ellentét húzódik a tudomány újító jellege és a vallás kötöttsége között. A muszlim interjúalanyok megjelöltek olyan kutatási területeket is, amelyek vallási okokból zavarják őket. Ilyenek a Koránban tiltott anyagot – például alkoholt, marihuánát, sertéshúst – tartalmazó kísérletek, egyes asszisztált reproduktív eljárások (különösen a béranyák, petesejt- és spermadonorok közreműködése), amiket természetellenesnek tartanak, valamint a klónozás.

A hindu megkérdezettek szintén a vallásuk és a tudomány átfedéséről beszéltek, de úgy tűnt, számukra könnyebb összeegyeztetni a kettőt.

Többen közülük eleve azt mondták, hogy a hinduizmus sok olyan ősi felismerést tartalmaz, amit a modern tudomány csak megerősített. Ők már évezredek óta tudják például, hogy a kurkuma, vagy a réz ivócsészék használata egészségi előnyökkel jár, azóta pedig ezek antimikrobiális tulajdonságait is feltárták a kutatók.

A hindu válaszadók szerint mivel „a hinduizmus a tudáson alapul”, biztos más rituáléknak is megvan a tudományos magyarázatuk, csak azt még nem írták le. Amikor arról kérdezték őket, van-e olyan kutatási terület, amit aggályosnak tartanak, válaszaikban egy témakör sem merült fel következetesen. 

A buddhista résztvevők tudomány és vallás viszonyát a fentiektől meglehetősen eltérő módon értelmezték, egymástól független, párhuzamos birodalmakként látták őket. Egy negyvenéves férfi Malajziából például így nyilatkozott: „a tudomány modernebb dolog, a buddhizmus meg inkább egy gondolkodásmód. A tudomány gyakorlatiasabb, a buddhizmus elméleti, de nem ellentétesek egymással.” Egy 39 éves nő pedig úgy vélte, a tudomány olyasmi, ami tényekkel, számokkal kapcsolatos, a vallás pedig abban segít neki, hogy jó, erkölcsös életet éljen. Amikor a buddhista válaszadókat arról kérdezték, létezik-e számukra vallási okokból problémás kutatási terület, az állatkísérleteket emelték ki, hiszen vallásuk gyakorlása során fontos, hogy ne bántsanak, gyilkoljanak meg élőlényeket. 

Az evolúció elmélete sem ellentétes minden vallással

Egy 2015-ös felmérésbe olyan embereket vontak be, akik szerint a tudomány és a vallás szemben áll egymással, és

arra kértek őket, sorolják fel a legkonfliktusosabb kutatási témákat. A keresztény résztvevők közül a legtöbben (38 százalék) a világegyetem teremtését említették, beleértve az ősrobbanást és az evolúciót is.

Mennyire összeegyeztethető utóbbi más vallásokkal?

Mivel a muszlimok szerint az embert Allah teremtette, számukra a keresztényekhez hasonlóan Darwin elmélete jelentős súrlódási pont. Érdekes, hogy a buddhizmusban viszont nincs erős elképzelés arról, hogyan jött létre az első ember, így számukra kevésbé okoz belső konfliktust a téma. A hindu résztvevők közül pedig többen azt mondták, az evolúció eleve benne foglaltatik a vallási tanaikban, hiszen az emberek különböző fajoktól származnak, eltérő alakban születhetnek újjá, sokszor isteneik is szent állatok képében jelennek meg. Számukra tehát a majomtól való eredet egészen más értelmezési keretbe ágyazódik.

Génszerkesztés és klónozás: mennyire játszhatunk Istent?

Az előbbiekben röviden volt szó az asszisztált reprodukciós eljárásokról, amelyeket egyébként mindhárom valláshoz tartozók nagy arányban támogatnak (szerencsére), sőt, közülük többen isteni ajándéknak tartják azt a tudást, amelynek segítségével az emberiség kifejlesztette a mesterséges megtermékenyítést, lombikozást. Volt olyan muszlim válaszadó, aki kifejtette, „az IVF (in vitro fertilizáció) pusztán a petesejt megtermékenyítésének segítéséről szól, ennyi az egész”, ugyanakkor hittársai közül páran aggodalmukat fejezték ki a béranyaság vagy a sejtdonáció kapcsán, hiszen arra úgy tekintettek, mint egy harmadik fél belépésére a házasságba.

Elhangzott az az érv is, hogy nem szabad „beavatkozni a természet rendjébe” – ugyanakkor érdemes látni, hogy ez mennyire tág kategória, hiszen, ha úgy vesszük, bármi, amivel egészségesebbé, kényelmesebbé, jobbá tesszük a saját magunk és mások életét, végül is beavatkozásnak (intervenciónak) minősül. 

A génszerkesztésről vagy a klónozásról sokkal inkább megoszlanak a vélemények. Egy muszlim férfi például arra mutatott rá, hogy „attól még, hogy képesek vagyunk megtenni dolgokat, az nem jelenti azt, hogy meg is kellene tennünk őket”. Ami a génszerkesztést illeti, volt olyan buddhista nő, aki azzal érvelt, hogy néha azért születik valaki szenvedéssel, mert korábbi életében rossz dolgot tett (ez veszélyes megközelítés, ha az együttérzés vagy a korai fejlesztés elmaradásához vezet!). Az esztétikai célú génszerkesztést a hinduk között is van, aki nem támogatná, hiszen úgy hiszi, a karma, az előző életbeli jócselekedetek miatt lesz valaki okos, kellemes megjelenésű. 

Az állatok klónozása kapcsán is mindenféle érv feljött, és sokak szerint ha a cél az elegendő hús biztosítása lenne az emberek számára, vagy a kihalás szélén álló állatfajok megmentése, akkor támogatni lehetne. 

A génszerkesztés vagy a klónozás persze vallástól függetlenül összetett etikai kérdéseket vet fel, és

az sem mindegy, hogy a technológia rohamos fejlődését még mindig egy felsőbb terv részének tekintjük-e, vagy valami olyasminek, amelyben – a saját magunk és a környezetünk védelme érdekében – jó lenne hatékonyabb önkorlátozást bevezetnünk.

Tehát fontos feladat lehet egyrészt a vallás és a tudomány összeegyeztetése, máskor pedig talán pont az egyik megközelítés tudásanyaga lesz a segítségünkre, hogy reflektáljunk a másik túlkapásaira.

Milanovich Domi