„A hatalom célja a hatalom” – 75 éve halt meg George Orwell, de szavai aktuálisabbak, mint valaha
Szegény Orwell egész biztosan forog a sírjában Trump újabb elnökségi ciklusának kezdetén. Ő talán azt hitte, hogy színtiszta irodalmat ír, amikor megszülettek disztópikus művei, de sajnos vátesznek bizonyult, mert a valóság talán még az ő lidérces gondolatain is túltesz. Halálának 75. évfordulóján idézünk tőle pár hidegrázósan aktuális gondolatot Both Gabi válogatásában.
–
Az igazságtalanságokat a saját bőrén is megtapasztalta
Eric Arthur Blair 1903. június 25-én született az akkoriban brit fennhatóság alatt álló indiai Motihariban, apja az Indiai Polgári Szolgálatnál dolgozott. Nyolcéves volt, amikor anyjával és húgával visszaköltözött Angliába, és különböző bentlakásos magánintézetekben folytatta tanulmányait.
1917-től királyi ösztöndíjat kapott, és már az Eton College hallgatójaként is megjelentek írásai az iskola lapjában.
Miután végzett, a birodalmi rendőrség tagjaként, öt éven át Burmában szolgált.
1927-ben azonban megtagadta a visszatérést, mert addigra pontosan átlátta, mennyire visszás is a szerep, amit az imperialista elnyomás jószolgálatként igyekezett elkönyvelni.
A társadalmi igazságtalanságokat tehát a saját bőrén is megtapasztalta.
Az elnyomók és az elnyomottak életének feltárása
Blair egy a szülei otthonának közelében lévő suffolki folyó nevét választotta írói névnek, így lett Orwell.
Burma után 1928-ban egy párizsi munkásnegyedben gyűjtött anyagokat az 1933-ban megjelenő Csavargóként Párizsban, Londonban című kötetéhez. Angliába való visszatérése után alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Dolgozott mosogatóként, de komlót is szedett. Később tanított, lapokban publikált, és eladó volt egy könyvesboltban. A Burmai napok című könyvének csak Amerikában talált kiadót, mert az angolok nem merték vállalni ezt a súlyos rendszerkritikával tűzdelt művet.
1936-ban megnősült, ekkorra már elég ismertté vált a neve íróként, ezért a Baloldali Könyvklubtól kapott egy megbízást arra, hogy térképezze fel a szegények és a munkanélküliek nehéz életkörülményeit. A wigani móló című munkája szociografikus pontossággal mutatta meg azokat az elképesztően nehéz körülményeket, amelyeket a nincsteleneknek kellett átélniük.
Ugyanebben az évben a polgárháborús Spanyolországban csatlakozott az Egyesült Marxista Munkáspárt milíciájához.
Orwell káplárként harcolt az aragóniai fronton, súlyos sebesülése után – torkon lőtték – leszerelt, és később megírta a Tisztelet Katalóniának című könyvét.
Ezzel a kötettel egy életre kiírta magát az ortodox baloldaliak köréből.
Valószínűleg egy spanyol kórházban tuberkulózist kapott, ami miatt rengeteget szenvedett. Gyerekük nem született, örökbe fogadtak egy kisfiút.
Harc után háború
1941-től 1943-ig a BBC műsorvezetőjeként dolgozott az Indiának sugárzott adások szerkesztőségében. Innen a Tribune című laphoz ment, ahol irodalmi szerkesztőként tevékenykedett. 1943–1944-ben írta meg az Állatfarm című kemény szatíráját, amit csak a háború után adtak ki, hiszen jól felismerhetően szerepelt benne a Szovjetunió. Rá egy évvel a The Observer haditudósítójaként dolgozott, Kölnben és Párizsban teljesített szolgálatot. Ebben az évben meghalt a felesége, ő pedig Jura szigetére költözött örökbe fogadott fiukkal.
Itt írta meg 1948-ban az 1984 című szatirikus politikai regényét, ami azóta is az elveszett szabadság ikonikus alapműve és a totalitárius rendszerek kritikája. Orwell már ebben is figyelmeztetett a manipuláció és a propaganda veszélyeire, amelyek ma a közösségi média és a modern technológia korában új méreteket öltenek.
Az 1984 társadalma, ahol az igazságot folyamatosan újraírják, ma is éppen olyan releváns, mint a kommunista vagy fasiszta rezsimek idején.
Mérhetetlen mennyiségű feldolgozás született két leghíresebb művéből, ő azonban sajnos már nem érhette meg ezeket a sikereket, mert 1950. január 21-én a tuberkulózis szövődményei következtében meghalt.
A halálos ágyán adott még egy interjút, ez volt az utolsó üzenete, röviden és velősen:
Néhány gondolat Orwelltől
Lehetetlen volna az összes ikonikus idézetét összegyűjteni, olvassatok el néhányat a legerősebbek közül. Íme, látnoki gondolatai…
…a hatalomról:
„Ha valaki uralkodni akar, s uralmát folytonossá akarja tenni, értenie kell a valóságérzék kificamításához. Az uralkodás titka ugyanis az önmagunk csalhatatlanságába vetett hit párosítása a múlt tévedéseiből való tanulni tudással.”
„A párthűség nemgondolkodást jelent. Azt jelenti, hogy nincs szükség gondolkodásra. Párthűség egyenlő: tudattalanság.”
„Aki uralja a múltat – hirdette a Párt jelmondata –, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.”
„– Hogyan érvényesíti a hatalmát egyik ember a másik fölött, Winston? Winston elgondolkodott. – Úgy, hogy szenvedést okoz neki – felelte.”
„A hatalom abban rejlik, hogy az emberi lelkeket darabokra tépjük, s aztán olyan új alakba rakjuk össze, amilyenbe akarjuk.”
„Soha senki sem ragadja magához a hatalmat azzal a szándékkal, hogy lemondjon róla. A hatalom nem eszköz; a hatalom cél. Nem azért csinál az ember diktatúrát, hogy megoltalmazzon egy forradalmat, hanem azért csinál forradalmat, hogy diktatúrát csinálhasson. Az üldözés célja az üldözés. A kínzás célja a kínzás. A hatalom célja a hatalom.”
…a szabadságról:
„Mindig együtt üvölteni a tömeggel, ez a jelszavam. Csak így lehet biztonságban az ember.”
„A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy.”
„A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő.”
…az igazságról:
„Minél messzebb sodródik egy társadalom az igazságtól, annál inkább fogja gyűlölni azokat, akik kimondják.”
„Az egyetemes hazugság korában igazat mondani forradalmi tett.”
„Semmi sem a sajátod azon a néhány köbcentin kívül, ami a koponyádban van.”
„A múlt nemcsak változott, hanem állandóan változott.”
Kimelt kép: Getty Images / ullstein bild / ullstein bild