–

„Tegyél már be legalább egy orrpiercinget, hogy ne nézzenek fideszesnek csak azért, mert erdélyi vagy” – mondta nevetve a legjobb barátnőm, amikor elmeséltem neki: megismerkedtem egy sráccal, akivel bár érdeklődtünk egymás iránt, a politikát, mint témát, úgy kerültük, mint bombákat az aknakeresős játékban. Kiderült: a fiú azt gondolta, az erdélyi származásom maga után vonja, szimpatizálok a regnáló kormánnyal. „De hát ti annyi mindent kaptatok tőlük, a mi adónkból” – jegyezte meg egy ízben.

És ebben a kijelentésben – meg abban, ami mögötte van – az zavar a legjobban, hogy

ezek a mondatok után soha, sehol nem hangzik el, se jobbról, se balról, hogy Erdély nemcsak kapott, hanem adott is Magyarországnak.

Például engem.

A román állam saját költségén kitaníttatott tizenkét évig az iskolában, majd öt évig az egyetemen. Mindezek után én felnyaláboltam a megszerzett tudásomat, és elköltöztem Magyarországra adófizető polgárnak. A személyi jövedelemadómmal havonta növelem az állami költségvetés bevételét (vagy éppen csökkentem az államháztartás hiányát), két éve minden egyes vásárlásnál, amikor lecsippantom a bankkártyámat a boltban, a 27 százalékos áfa az államkasszába megy. 

És persze nem én vagyok az egyetlen. Nagyon sok barátom, ismerősöm, volt évfolyamtársam – szintén erdélyi magyar – él Magyarországon.

Tudom, jóval nehezebb kiszámolni és mérni azt, hogy mit kapott tőlünk a magyar állam, mint az Erdélybe érkező támogatásokat. De én nagyon szeretném, hogy amikor az anyaországiak egy része úgy beszél az erdélyi magyarokról, mint a Fidesz kitartott szeretőjéről, akkor látnák az éremnek ezt az oldalát is.

Figyelem a rezdüléseket az arcokon, amikor először közlöm valakivel, hogy honnan származom. Nézem, ahogyan az arcmimikájuk véleményt formál:

van olyan, aki egy vadregényes tájat képzel maga elé, ahogyan a Kárpátok bércein nevelkedtem. De van olyan is, akinek a szemében megjelenik az ellenszenv, mert adósként gondol rám. 

Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy nekem két országban legyen kisebbségtudatom: Romániában, mert magyar vagyok, Magyarországon, mert erdélyi magyar.

Idén májusban Románia államfőt választott magának. Az utolsó fordulóba elsőként bejutott a szélsőjobboldali George Simion – vállaltan magyarellenes (és persze nem is ez volt vele a legnagyobb gond, de azért hatalommal a kézben egy kisebbségi magyar közösséget nagyon könnyű szétverni). Akkor Orbán tihanyi beszéde mellett még elég sok gyomrost kaptam. Ilyen volt például az egyik ismerősöm bejegyzése alatt megjelenő, „ide persze azért meg tudjátok nekünk szavazni az Orbánt” komment.

Ezen annyira felhúztam magam, hogy a Nemzeti Választási Iroda weboldalán kerestem ki a számokat a 2022-es országgyűlési választások eredményeiről. Összesen több mint hárommillió szavazat érkezett a Fideszre, és ebből a Romániából leadott érvényes levélszavazatok száma kerekítve 122 ezer. Ha az arányokat nézzük, ez még mindig csak a 4 százaléka az összes fideszes szavazatnak.

Tényleg van bárki, aki azt gondolja, hogy az erdélyi magyarok döntik el az anyaországi magyarok sorsát?

Tovább böngészve a számok között, a román statisztikai hivatal szerint a legutóbbi, 2022-es népszámlálás adatai szerint kicsivel több mint egymillió magyar él Romániában. Az Eurotrans által megrendelt közvélemény-kutatás eredményei szerint nekik a 60 százaléka rendelkezik magyar állampolgársággal. Azaz legfeljebb 600 ezer olyan erdélyi magyar van, aki igényelte a magyar állampolgárságot. Szóval nagyjából 20 százaléka szavaz azoknak a kettős állampolgároknak, akiknek ez jogában áll.

Úgy gondolom, hogy ezekből az adatokból is tisztán látszik: az erdélyi magyarok 80 százaléka érzi: valóban határátlépés lenne, ha egy olyan ország vezetéséről szavazna, amelynek elsősorban nem ők érzik a következményeit. 

Ugyanakkor megértem azoknak a frusztrációját is, akik azt szeretnék, hogy először a saját országukban működjenek a közszolgáltatások megfelelően, és csak utána tetszelegjen a miniszterelnök a tehetős keresztapa szerepében.

Források: Választás.hu, Insse.ro, Transtelex

WMN szerkesztőség

Kiemelt kép forrása: Getty Images/ master1305, Wikipedia/ Fobos92