Ingázás Ausztriába, bevásárlás Szlovákiában: megéri?
Az észak-nyugati hármashatár vidékén tartja magát a mondás, hogy az okos ember Ausztriában dolgozik, Magyarországon vásárol és Pozsonyban él. Azt személyesen tudom igazolni, hogy a nagymegyeri bevásárlóközpontok parkolója magyar rendszámú autókkal van tele, az Österreichische Sozialversicherung augusztusi jelentéséből pedig az is kiderül, hogy az Ausztriában jelenleg bejelentett módon dolgozó 1 millió külföldi közül 122 373 magyar állampolgárságú. De vajon tényleg megéri az ingázás? Z. Kocsis Blanka írása.
–
Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartoznak azok a szavatossági lejárathoz közeli csokoládék és mentett márkás ruhadarabok, amiket az Ausztriában dolgozó rokonok hoztak haza nekünk. A lelkesedésünk később, kiskamaszként csak fokozódott, hiszen a megbízók levetett göncei között rendszeresen akadtunk olyan darabokra, amikre máshogy sosem sikerült volna szert tenni. Ma pedig tényleg nem ritka, hogy a határ mentén élők azt számolják: vajon itthon vagy Ausztriában célszerű munkát vállalni, és a megkeresett forintot – vagy eurót – a hazai, az osztrák vagy a szlovák boltokban érdemes-e igazán elkölteni.
Ausztriában sincs kolbászból a kerítés, de…
Az Ausztriában dolgozó magyarok valamivel több mint fele ingázik naponta. Ezek a dolgozók átlagosan körülbelül 27 százalékkal keresnek kevesebbet, mint az azonos munkakörben dolgozó osztrák állampolgárok – írja a Daily News Hungary. Noha a magyarok mediánbére „csak” havi 2000 euró (azaz cirka 750 ezer Ft) körül alakul, és gyakori, hogy ők azok, akik hétvégén és ünnepnapokon sem pihennek, az igénybe vehető adóvisszatérítések és családtámogatások miatt az egyes munkalehetőségek még így is kifejezetten vonzók – különösen a gyerekes munkavállalók számára.
Belláné Vitéz Gyöngyi munkajogi tanácsadó, ausztriai adózási szakértő, adótanácsadó pedig azt hangsúlyozza, hogy a csábító lehetőségek ellenére a felelős munkahely- és országváltás első lépése mindig a tervezés.
„Ha valaki azt fontolgatja, Ausztriában vállal munkát, érdemes az adózási és jogi kérdések mellett az emberi, személyes szempontokat is mérlegelni” – mondja a szakember. – „Nagyon fontos például a nyelvtudás. Vajon el fogok-e tudni helyezkedni a szakmámban, vagy először valamilyen egyszerűbb munkát kell vállalnom?
Fogom-e bírni az új környezettel, a nyelvi és kulturális különbségekkel, valamint az új munkahelyi elvárásokkal járó stresszt? Fel vagyok-e készülve arra, hogy a külföldi munkavállalói státusz esetenként előítéletekkel jár?
A nagy lelkesedésben pedig nem árt arra is figyelni, hogy a leendő munkavállaló alaposan átolvassa, akár tapasztalattal rendelkező szakértő segítségével átnézze a munkaszerződését, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy az adott munkavállalónak az adott munkakörben hány szabadnap jár, kap-e 13. és 14. havi fizetést, illetve milyen költségekkel és kedvezményekkel kell kalkulálnia.”
Belláné Vitéz Gyöngyi hangsúlyozza, az osztrák adózási, társadalombiztosítási és nyugdíjrendszer is eltér a magyartól, ez pedig sokszor vezet félreértésekhez vagy nehézségekhez.
„Vegyünk egy viszonylag tipikus helyzetet! Képzeljünk el egy kétgyerekes családot, ahol az egyik vagy mindkét szülő Ausztriában dolgozik, a család ugyanakkor határ menti magyar településen él. Ők a munkabéren kívül jelentős osztrák támogatásokra számíthatnak, hiszen a családi pótlék, azaz a Familienbeihilfe összege gyerekenként havi 170–256 euró között mozog életkorról függően. Ez havi szinten körülbelül 360–512 eurót (135–190 ezer Ft-ot) jelent” – mutat rá az adótanácsadó. – „Emellett a szülők részesülhetnek a Familienbonus Plus nevű adókedvezményből, ami gyerekenként évente legfeljebb 2 000 euró, vagyis két gyerek esetén 332 euró havonta. Ezek az összegek pedig sok határ mellett élő magyart bírnak költözésre vagy ingázásra.”
A szakember szerint az osztrák gyes napidíja (16,87–39,33 euró) is rendkívül csábító, gyakori azonban, hogy a munkavállalók a kedvező lehetőségek feletti örömben megfeledkeznek arról, hogy a magyar és az osztrák juttatásokat össze kell hangolni. Vagyis ha a szülők mindkét országban jogosultak családi pótlékra, akkor Ausztria csak a különbözetet fizeti ki. Emellett számos más buktatót is érdemes figyelembe venni.
„A külföldi munkavégzés jogi veszélyei közül az első és legfontosabb a kettős adóztatás kérdése. Ha a munkavállaló nem tisztázza időben adóügyi helyzetét, nehézségek merülhetnek fel az adóvisszatérítés igénylésében.
A munkaszerződések eltérhetnek a megszokottól: az osztrákoknál sokkal részletesebb a leírás a munkaidő, túlórák, szabadság, felmondás és egyéb munkavállalói jogok tekintetében, amit ismerni kell a megfelelő védelem érdekében”
– mondja Belláné Vitéz Gyöngyi. – „Az ingázó munkavállalókra vonatkozó külön szabályok – például a határon átnyúló munkavállalás speciális feltételei, a szociális hozzájárulások mértéke vagy az adminisztratív követelmények – ismerete elengedhetetlen. Nem árt tisztában lenni azzal, hogy az osztrák munkáltató nem mindig a megbeszélt óraszámban jelenti be az ingázót – és ez rendszerint csak később derül ki, majd munkajogi vitát von maga után. Jó tudni azt is, hogy a felmondásnál minden esetben az osztrák jog érvényesül, így a munkavállalónak tisztában kell lennie a jogorvoslati lehetőségekkel. Hasonlóan problémás lehet a nyugdíjjogosultság kérdése is, mely mindig előretervezést igényel, hiszen csak így kerülhetők el a későbbi ellátási problémák.”
Az Ausztria és Magyarország között érvényben lévő szociális biztonsági egyezmény szerint az egyik országban megszerzett szolgálati időt a másik országban is elismerik, vagyis ha valaki legalább 15 évnyi szolgálati időt tölt az osztrák nyugdíjrendszerben, akkor jogosult a nyugdíjra. Ha pedig ennél kevesebbet, akkor a magyar és osztrák szolgálati időt összevonják, majd mindkét ország csak az ott megszerzett időre eső részt fizeti ki. Belláné Vitéz Gyöngyi úgy véli, a lehetőségek első ránézésre – és gyakran másodikra is – kedvezőbbek, a rendszer viszont bizonyos értelemben rugalmatlanabb is: kevésbé tolerálják például a késéseket és hibákat, illetve több önállóságot és felelősséget várnak el a munkavállalótól a munkahelyén és az adózási ügyintézésben is.
„Sok honfitársunk hibázik, és nem nyújtja be időben az adókedvezményekhez szükséges nyomtatványokat, vagy nem készít pontos, teljes körű adóbevallást.
Márpedig az osztrák rendszer nem figyelmeztet vagy kritizál: egyszerűen azzal dolgozik, amivel maga az adózó is.
Így aztán például, ha az ingázó munkavállaló az igénylésében nem aktualizálja az ingázói átalány összegét az aktuális lehetőségeknek megfelelően, akkor beadáskor az általa megadott alacsonyabb összeggel kalkulál majd a rendszer is” – hangsúlyozza az adótanácsadó. – „Egy másik dolog, ami a magyar munkavállalók számára gyakran meglepő, hogy a hivataloktól érkezett levelekre mindig válaszolni KELL. Nincs apelláta.”
Nem véletlen, hogy Péter és családja a kihívások dacára is fontolgatják, hogy kiköltöznek. „Évekig éltem külföldön és szerettem is, ugyanakkor nem tudtam megszokni, hogy én csak bevándorló vagyok, mindegy, mit csinálok. Végül hazahozott a szerelem… Itthon viszont hiányzik a kulturális sokszínűség, a lazaság. Utálom, hogy az emberek beleszólnak egymás dolgába, hogy nem mosolygunk egymásra, és azt is, hogy hiába dolgozom sokat, nem haladunk” – mondja. – „Komolyan gondolkodunk azon, hogy felpakoljuk a gyereket, a kutyát, és nekivágunk.
Azok a barátaink, akik már megtették, azt mondják, ott sincs kolbászból a kerítés, sokat kell dolgozni, de nyugisabb az élet.”
Ádám is ezt tapasztalja, ezért is döntött úgy sokévnyi ingázás után, hogy felszámolja az itthoni életét, és végleg kiköltözik: „Rengeteget dolgozom, és sokszor nem ideálisak a körülmények. A kollégáim viszont mindig jófejek, kapok lehetőséget a fejlődésre, van perspektíva, és a munka mellett a hétköznapok is sokkal élhetőbbek” – meséli. – „Valahányszor hazajövök, megerősödik bennem, hogy jól döntöttem, mert ahol most élek, ott nemcsak a juttatások jobbak, hanem a közhangulat is. Köszönünk egymásnak, előzékenyek vagyunk, tiszteljük egymás határait, és mindenki anélkül tartja be a normákat, hogy ezekre folyton emlékeztetni kellene. Azt meg már hozzá sem teszem, hogy ha Ausztriában akarok eljutni A-ból B-be, esélyes, hogy ez időre sikerül, itthon meg kész kalandtúra minden tömegközlekedéssel való utazás.”
Persze nem mindenki ennyire derűlátó még azok közül sem, akik adott esetben évek, évtizedek óta dolgoznak külföldön. Bea például azt mondja, a pénz jó, minden más ugyanolyan, mint máshol.
„A mezőgazdaságban dolgozom, és lassan hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy random osztják ki a szabadságokat, és hónapokra előre kell jeleznem, ha hétvégi elfoglaltságom akad” – mondja. –
„A főnökünk tudja, hogy itthon közel sem tudunk ennyit keresni, így az utolsó bőrt is lehúzná rólunk, ha tudná, hiszen tisztában van vele, hogy ameddig bírunk, maradunk.
Ami igaz is, hiszen itthon dolgozni, rosszabb körülmények között, kevesebbért senki se akar, de azért nem bánnám, ha kicsit korrektebbek lennének velünk, vagy nagyobb lenne a mozgástér. Persze valamit valamiért. De azt semmiképp sem mondhatom, hogy itt minden könnyű. Csak másként nehéz.”
Nagybevásárlás külföldön: megéri?
Az osztrák átlagfizetés havi bruttó 3800 euró – szemben a szlovákkal, ami bruttó 1520 euró és a magyarral, ami – a KSH adatai szerint – bruttó 636 700 Ft, vagyis nagyjából 1612 euró. Az osztrák, szlovák és magyar piaci adatok alapján azonban az egyes országok élelmiszerárai között nincs ilyen látványos különbség. Nézzünk meg néhány egyszerű példát!
- Egy kiló banán Ausztriában 2 euró 5 centbe – vagyis kb. 800 forintba –, Szlovákiában 1 euró 72 centbe – azaz kb. 680 forintba –, idehaza pedig 766 forintba kerül.
- Egy tucat tojás az osztrákoknál 4 euró 1 cent – azaz 1580 forint –, a szlovákoknál 3 euró 22 cent, vagyis kb. 1272 forint, nálunk pedig 712 forintba kerül. (Igaz, mi nem tucatjával, hanem tízesével vesszük.)
- Csirkemellfilében viszont mi vagyunk az abszolút győztesek: nálunk 2200 forintba, a sógoroknál 12 euró 94 centbe – 5111 forintba –, északi szomszédainknál pedig 6 euró 92 centbe – 2733 forintba – kerül.
Az egyes országok árainak összehasonlítása során következetesen – a tisztítószerek nagy részénél, a kozmetikumoknál, az alkoholoknál és édességeknél is –, hasonló arányok jelennek meg, vagyis elméletileg nem érdemes a környező országokba utazni egy-egy nagybevásárlásért.
A gyakorlat azonban egészen mást mutat, hiszen rendszeres buszjáratok indulnak Győrből és Budapestről Parndorfba – az illetékesek szerint a szezonváltó nagy akciók során fillérekért lehet kiváló minőségű darabokra lelni –, a szlovák Kaufland áruházlánc kifejezetten magyar vásárlókat célzó marketinggel is dolgozik, az ausztriai és szlovákiai akciófigyelő csoportok pedig több tízezer taggal rendelkeznek. De vajon miért?
Kálmán szerint például azért, mert nem csak az ár számít: „Sokkal jobb a minősége a termékeknek, és van, ami sokkal olcsóbb is, mint itthon.” Bőven akad, aki egyetért vele: „Megéri a szlovák vásárlás, ízre, minőségre jobbak. Az árak sem rosszak” – mondja egy kommentelő, Viktória pedig azt meséli, hogy ha hazalátogat a szüleihez a határvidékre, biztosan felkeresi a szlovák élelmiszerboltokat:
„Például lazacot szeretünk venni ott, mivel jóval olcsóbban kapható. De amúgy számos más dolog is jobban megéri, főleg akkor, ha jó akciókat fogunk ki.”
Ezzel Heni is egyetért, ő ugyanis esztergomiként kizárólag Párkányban vásárol.
Ausztria azonban már kevésbé népszerű, mint néhány évvel ezelőtt volt. Emőke utazásai során többféle élelmiszerláncot is kipróbált már, és bár a minőség vitathatatlanul jó, az árak igencsak borsosak. Krisztián szerint ugyanakkor a „mosószer, az öblítő, a kávé, az energiaital és a szalámi sokkal olcsóbb Ausztriában, plusz jobb a minősége is.” De olyan is akad, aki szerint a kedvezményekre érdemes hajtani.
„Csak olyat, ami akciós. És nem a legolcsóbbat megvenni, hanem a márkát, mert akkor alig drágább, ha drágább, mint a sajátmárkás.”
És hogy mit mondanak a profik? Azt, hogy minden a tervezésen és az előrelátáson múlik. Általános vélekedés – és a saját tapasztalatom is azt mutatja –, hogy egy-egy ilyen bevásárlótúra csak akkor éri meg, ha viszonylag sok mindenre van szükség, és tisztában vagyunk az egyes országokban érvényben lévő árakkal. Vagyis első lépésként érdemes részletes és alapos bevásárlólistát készíteni, majd olyan úti célt választani, ahol egymás közvetlen környezetében több nagyobb élelmiszer – vagy áruházlánc üzletei is megtalálhatók. Így rövid időn és kis távolságon belül, több különböző akció révén spórolhatunk. (Feltéve persze, hogy előtte gondosan kiszámoltuk az útiköltséget!) Másrészt sajnos mindenből sokat kell venni, különben az út inkább csak kirándulás, mint spórolás.
És hogy mi az, amit én mindig Szlovákiában veszek? Tésztát – aminek kilós ára akciók idején kb. 600 forint –, a kókusztejet és -tejszínt – tejérzékeny család vagyunk, így aztán egy karton kókusztejszínen már megspóroltam a teljes útiköltséget –, akciós zöldséget és gyümölcsöt – ilyenkor jellemzően a hazai árak feléért kapom meg a finomságokat –, valamint a snackeket – gyümölcspürék, granola és müzliszeletek, amik mindig jól jönnek a gyerekek uzsidobozába. No meg azt, amit az aktuálisan futó akciók miatt tényleg érdemes, például temperát a sulihoz nyolcszáz forintért, pólót a gyereknek ezerkétszázért, vagy egy kiló kávét háromezer-ötért, hogy bírjam a strapát mindennap.
A romániai nagybevásárlás tapasztalatairól Bereczki Szilvia ÍRT nemrégiben
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ miniseries