Egy merénylet csak még jobban megosztja a pöccre induló nemzetet

–

Mi történt?

2024. május 15-én szerdán, a délutáni órákban Juraj Cintula rálőtt Robert Ficóra Nyitrabányán. A miniszterelnök a kihelyezett kormányülés után kiment támogatói közé a helyi kultúrház elé, amikor a 71 éves író fegyvert rántott, és közvetlen közelről ötször rálőtt a kormányfőre. Ficót életveszélyes állapotban szállították a legközelebbi kórházba, több lövedék is eltalálta a végtagjain és a gyomrán. Még aznap megműtötték, majd másnap is szükség volt egy beavatkozásra – jelenleg annyit tudni róla, hogy magánál van és kommunikál, állapota stabil, de továbbra is súlyos.

Bár a merénylőt még a helyszínen elfogták, és megjelent egy felvétel is, amin megbilincselve elmondja az egyik tévéstábnak, hogy azért lőtt Ficóra, mert nem ért egyet a politikájával és az intézkedéseivel, de arról, hogy kicsoda ez a férfi, és mi motiválta a tettét, elég keveset tudunk. Egy ideig magányos elkövetőként kezelte a helyi hatóság, ám a napokban jöttek felmerült, hogy esetleg lehetett segítsége is, mivel eltűntek bejegyzések Cintula Facebook-oldaláról akkor, amikor ő már őrizetben volt, és kevés esélyt látnak arra a rendőrök, hogy a felesége törölte volna ezeket a posztokat.

Márpedig a merénylő kiléte, szándékai, és az, hogy volt-e segítsége, vagy egymaga tervelte ki és követte el a bűncselekményt, fontos aspektusai az ügynek, és alapvetően határozzák meg, hogyan reagál a társadalom a támadásra.

„Magányos merénylők esetében sokkal gyakrabban fennáll annak a lehetősége, hogy egyéni frusztrációkról, az egyén pszichológiai instabilitásáról és személyspecifikus faktorokról van szó. Ha viszont csoportosan követték el, a merénylő személye inkább háttérbe szorul, kevésbé beszélhetünk az ő pszichopatológiáról. Ekkor egy csoport szándékáról van szó, illetve erős ideológiai meggyőződéséről, és akár befolyásolási indítékról. Illetve az is elképzelhető, hogy ha csoportosan követték el szlovák állampolgárok, akkor valamilyen külső segítséget is kaphattak például titkosszolgálatoktól. Nagyon sokféle eshetőség áll fenn tehát, és amíg nincsenek pontos információink, könnyű elhamarkodott és leegyszerűsített következtetéseket levonni” – mondja Krekó Péter.

A megosztottság és a szabadságjogok kurtítása kéz a kézben járnak

Ahogy a magyar, úgy a szlovák társadalom is a végletekig megosztott a politikai törésvonalak mentén, a miniszterelnök elleni merénylet pedig csak tovább mélyítette az árkokat, ennek rövid- és hosszú távon is komoly következményei lehetnek társadalmi szinten.

„Ahol polarizáltabbá válik a közbeszéd, ott az összeesküvés-elméletek és a dezinformáció is egyre nagyobb teret nyer. Arról, hogy ki és mi állhatott a háttérben, már most nagyon sokféle vad konteó kering mindkét oldalon”

– mondja Krekó Péter, majd hozzáteszi, hogy egy ilyen merénylet által tabusítottá válik a közbeszéd, amiben a kormányt bíráló kritika kifejezése sokkal nehezebbé válik, mert az áldozatot és az ő politikai táborát egy ideig nem lehet kritizálni.

„Általában kiszámíthatóan reagálnak egy ilyen merényletre a politikai rendszerek: a polarizáció mélyülése és szabadságjogok kurtítása kéz a kézben szoktak járni ilyen helyzetekben. Ami a legveszélyesebb, hogy a nagyon egyszerű következtetésekre ugranak rá nagyon sokan. Ilyen az is, hogy a sajtó okozta, vagy hogy titkosszolgálati ügy áll a háttérben. Pedig nem tudjuk jelenleg, hogy mi volt az oka. A leegyszerűsített politikai közbeszéd, ami a hibáztatásról szól, megerősödik, és ez demokrácia-deficitet okoz, mert ezek az egyszerű következtetések egyszerű politikai intézkedéseket hoznak, amik gyakran valamilyen szabadságjogot korlátoznak” – mondja a szociálpszichológus-politológus.

Ilyen például, hogy embereket állítanak elő Szlovákiában, amiért kommentekben kinyilvánítják egyetértésüket a merénylettel. Az ilyesfajta biztonsági intézkedések szinte törvényszerűek egy merénylet után, ahogy az is gyakorta előfordul polarizált közbeszéd esetében, hogy egyes politikusok is szélsőségesen reagálnak. Egy szlovák kormánypárti képviselő például a lövöldözés után nem sokkal, a parlament berekesztésekor azt mondta, hogy „ami történt, az az ellenzék és a kormánykritikus sajtó hibája”.

„Ez finoman fogalmazva is elég elhamarkodott megállapítás, hiszen a kormány kritizálása és az ahhoz tartozó érdekkörök kétes ügyeinek felgöngyölítése minden demokratikus rendszer szerves eleme, és nem egyenlő az erőszakra való buzdítással” – mondja Krekó Péter.

A gyűlöletbeszédből nem következik automatikusan a gyűlölet-bűncselekmény

Krekó Péter szerint Közép-Kelet Európában régóta nem volt ehhez hasonló merénylet, pedig máshol is kritizálják a kormányokat, máshol is polarizált a társadalom. „Tehát ok-okozati kapcsolatot felállítani a kormánnyal szembeni kritika és az indulatok megléte, illetve e között a cselekmény között, teljesen elhibázott, már csak azért is, mert nagyon leegyszerűsítő az a megközelítés, hogy a gyűlöletbeszéd automatikusan gyűlöletcselekményeket szül. Ha így volna, már nem lennének nyugati társadalmak, hiszen minden kommentszekció olyan erőszakos, hogy ha valóra válna, többszörösen képes lenne társadalmakat eltörölni. De a gyűlölettel teli szavakból sokszor nem következik semmi.”

Hozzáteszi, hogy vannak instabil személyiséggel rendelkező és extrémista emberek, akik komolyan gondolják a fenyegetéseiket, de abból, hogy sokan erőszakos kommenteket írnak, még nem következik automatikusan a szlovák miniszterelnök elleni merénylet. Ennél összetettebb kérdésről van szó, és – szerencsére – nem minden szóból következik tett.

Adódik azonban a kérdés, hogy ha nem veszik komolyan az ilyen kommenteket, és valamelyik kommentelő mégis eljut a tettlegességig, akkor hibáznak-e a rendfenntartó szervek? Krekó válasza erre az, hogy

a gyűlöletkommentet írók elenyésző része jut el a tettlegességhez, és sajnos nem lehet mindent előre látni.

A gyűlöletbűncselekmények gyakran kiszámíthatatlanok, és a rengeteg komolytalan kommentelő között lehet egy, vagy néhány, aki komolyan gondolja, amit ír, de nem tudhatjuk, melyikük lesz az. Csak az online viselkedés alapján azonban nem feltétlenül könnyű megállapítani, melyik fenyegetés komoly, hiszen nem mindenki potenciális merénylő, aki erőszakos dolgokat ír az interneten.

„Mindenki, aki a nyilvánosságban jelen van, a gyűlölet céltáblája. De nem szélsőséges esetek alapján kell törvényeket és jogszabályokat hozni. Egyedi extrém esetek alapján nem kell jogrendszereket és intézményeket megváltoztatni, mert az ilyenek általában a szabadságjogok korlátozásában végződnek” – mondja a szociálpszichológus-politológus.

Politikai játszmák eszköze itthon is

Arról, hogy kicsoda Juraj Cintula, jelentek már meg hírek az elmúlt héten, és bár néhány dolgot lehet tudni róla, ez elég kevés ahhoz, hogy pontos megállapításokat tehessünk a szándékairól, indítékairól. Azt biztosan tudni, hogy megjelent korábban egy szlovák paramilitáris, oroszbarát neonáci szervezet eseményén, és könyvében cigányellenes nézeteit is kifejtette, a szlovák és a magyar sajtó egy részében mégis (szélső)baloldaliként jellemzik a férfit.

Ez, mint azóta kiderült, részben egy félrefordítás következménye: a „levický” és a „ľavicový” szavak ugyanis eléggé hasonlítanak egymásra. Előbbi azt jelenti, hogy „Léva városából való”, utóbbi pedig, hogy „baloldali”.

„Erre a – részben vélhetően szándékos – félrefordításra a magyar és a szlovák propaganda örömmel ugrott rá, mert az ő narratívájukat erősíti” – mondja a szakértő. 

És valóban: Orbán Viktor már tett olyan nyilatkozatokat, amikben arról értekezik, hogy Cintula egy háborúpárti baloldali merénylő, aki a békepárti kormányfőre támadt, és valamilyen gazdasági-politikai érdekcsoportok állnak a támadás mögött – az erről szóló videóval már fizetett hirdetésként lehet találkozni a Facebookon.

„Nagyon károsnak tartom ennek a témának a magyar politikába való beemelését. A magyar közbeszédre amúgy is jellemző, hogy minden mögött összeesküvés-elméletet feltételez. Ebbe beemelni azt a narratívát, hogy ez egy »békepárti« kormányfő ellen elkövetett »háborúpárti baloldali« elkövető által végrehajtott merénylet volt, felelőtlen és veszélyes.

Ezzel azt láttatják, mintha a merénylet mögött valamilyen grandiózus összeesküvés lenne, de eddig még semmilyen bizonyíték nincs, és a szlovák hatóságok is csak feltételezik egyelőre, hogy esetleg lehettek társai az elkövetőnek, de biztosat nem tudunk” – mondja Krekó.

A történtek ilyenfajta keretezése, és ezek a hamar levont leegyszerűsített következtetések a hazai közbeszéd megosztottságát is csak tovább növelik. Jól látható ez abban is, hogy számos hazai online lap letiltotta a kommentelési lehetőséget a Fico-ügyről szóló cikkek alatt, ugyanis rengeteg olyan komment érkezett, amiben az emberek azon véleményüknek adtak hangot, hogy egyetértenek a merénylettel, sőt, voltak, akik hasonlókat kívántak a magyar miniszterelnöknek is.

„Az, hogy valaki azért örül a Fico ellen elkövetett merényletnek, mert a szlovák miniszterelnök jó kapcsolatot ápol az általa gyűlölt Orbán Viktorral, szörnyű. Ahogy megengedhetetlenek azok kijelentések is, amik egy Orbán elleni merényletet támogatnak” – mondja Krekó Péter, de hozzáteszi, hogy a közösségi média felerősíti a gyűlölködő hangokat, és a kutatásaikból az derül ki, hogy erősen megosztott a magyar társadalom, de az a mély gyűlölködés, ami a nyilvánosságban és a közösségi platformokon jelen van, egyébként a társadalom jelentős részében nem kitapintható. Itthon sokkal több a gyűlöletbeszéd a nyilvánosságban és közösségi médiában, mint a tényleges fenyegetettség.

„Nagyon sokan szelepnek vagy pszichológiai szemétlerakónak használják a kommentelést, ott adják ki az indulataikat, ami persze nem menti fel őket. A közösségi médiában sokkal több a gyűlöletbeszéd, mint amennyi gyűlöletbűncselekmény van az országban. A kettő között van egy nagyon laza kapcsolat, de szerencsére nem akar mindenki merényletet elkövetni, aki indulatos kommentet ír” – mondja.

Fokozódhat az erőszak?

Adódik a kérdés, hogy egy ilyen eset után esetleg elszabadulhatnak-e az indulatok? Előfordulhat-e, hogy agresszióra agresszió lesz a válasz? A szakértő szerint van ilyen veszély, de megelőzhető. Nem törvényszerű, hogy fokozódik az erőszak, de ez elsősorban a politikai szereplőkön is múlik:

ha a szlovák politikai elit nem akarja ezt a konfliktust elmélyíteni, akkor az erőszakspirál elkerülhető.

Illetve, ahogy megvan annak a veszélye, hogy az iskolai lövöldözések esetében az USA-ban az egyik eset modellként szolgál a másik számára, itt is előfordulhat, hogy mások követendő példaként tekintenek a merényletre. De ez sem törvényszerű, hogy bekövetkezik – reméljük, nem fog. 

Lehet másként?

Annak, hogy milyen visszhangja lesz a társadalomban egy ilyen esetnek, hogyan csapódnak le az emberekben a történtek, és hogyan reagál a társadalom a merényletre, nincsen egyértelmű, törvényszerű forgatókönyve. Egy ilyen ügy mélyítheti az oldalak közötti szakadékot – ahogy az most történik is Szlovákiában –, de lehet a vége az is, hogy közelednek az ellentétes politikai oldalak, enyhül a megosztottság, és az emberek széles tömegei közös álláspontra jutnak abban például, hogy az erőszak nem elfogadható és nem megoldás. Ehhez viszont elsősorban a politikusok kellenek. 

„Ilyenkor a politikai elitnek van ebben a legnagyobb felelőssége, és persze az is fontos, hogy az ellenzék hogyan reagál, de legfőképpen a kormánypártok reakciója lényeges. Ezen a mostani választási időszak sem segít, mert az áldozati szerepet nehéz nem kiaknázni politikai szempontból, de el tudom képzelni, hogy a választások után abba az irányba fordul a politika Szlovákiában, aminek az eredménye, hogy az oldalak közelítenek egymáshoz.

Ehhez a politikai elit önkorlátozása kellene mindkét oldalon, és hogy azok a hangok legyenek a leghangosabbak, akik azt mondják: elég az agresszióból, a megosztottságból és a gyűlöletből.

Természetesen a nyomozásnak kell megállapítania, hogy mi történt, de a feleknek nem egymásra kellene mutogatniuk, hanem közösen elítélni a történteket. Ám jelenleg nagyon megosztott a társadalom, és egyelőre nem látom valószínűnek ennek eshetőségét. Jó gesztus volt, amikor a leköszönő és a következő köztársasági elnök együtt szólított fel a gyűlölet visszaszorítására, de nem ez az uralkodó narratíva most a szlovák közbeszédben. Ebből a szempontból is döntő szerepe lesz annak, hogy mit fog mondani Robert Fico, amikor először beszél a nyilvánossághoz” – hangsúlyozza Krekó Péter. 

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ NurPhoto / Contributor; Amine M'siouri (Pexels)

Dián Dóri