Egy kutya nem mindig oldja meg a problémáinkat, sőt! – 7 szempont, hogy jól válassz

–

Életem legboldogabb születésnapja a tizenharmadik volt. Ma is az emlékes dobozban tartom azt a kölyökkutyás képeslapot, amiben Pracli üzent, hogy alig várja az új kis gazdáját (azaz engem), hogy hazavigye az új otthonába (na jó, Pracli, ekkor még csak hathetes volt, így nem tudott írni, ezért anyukám vetette papírra a kölyökkutya üzenetét). Hát, így kezdődött minden. 

Oké, ennél azért eggyel bonyolultabb volt a helyzet, a kutyatéma közel sem volt ilyen sima ügy, ugyanis ekkorra már évek óta azt kívántam október 10-én, amikor elfújtam a születésnapi gyertyákat, hogy bárcsak lehetne egy kutyám. Tizenkét évesen már biztos voltam benne, hogy a születésnapi kívánság ugyanolyan kamu, mint a Mikulás, különben rég teljesült volna, amire vágytam. De most, miközben Pracli itt szuszog mellettem, ahogy ezt a cikket írom, belátom, hogy a szüleim vállalása így is kifejezetten bátor volt, amikor a tizenhárom éves kiskamasz lányuknak megvették élete első kutyáját. 

Nálunk szerencsésen sült el a dolog, azóta is töretlen a szerelem, azonban sokszor hallani olyan történeteket, ahol a szétrágott papucsok, a kertbe ásott hatalmas gödrök, az állandó bosszankodás és a folyamatos erőpróbák uralják gazdi és négylábú viszonyát.

No de hogy lehet ezt elkerülni? Milyen a tökéletes match?

Korom Gábor, a Tükör Módszer megalapítója segített eligazodni a kérdésben. A beszélgetésünk első percében megállapítottuk, hogy napestig folytathatnánk az eszmecserét, de mivel neked sincs ennyi időd, kedves olvasó, úgy döntöttünk, inkább visszafogjuk magunkat. Gábor hangsúlyozta, hogy a kutya és az ember kapcsolatának lényege abban rejlik, hogy két különböző lény találkozik, ezért mindkettőt külön kell vizsgálni ahhoz, hogy megtaláljuk a legjobb összhangot.

Nézzük, mik a legfontosabb kérdések!

1. Készen állsz arra, hogy fenekestül felforduljon az életed?

Ez az egyik legfontosabb kérdés, amit leendő gazdaként fel kell tennünk magunknak. Talán most azt gondolod, miért dobálózom ilyen nagy szavakkal, de az a helyzet, hogy a kutya érkezése sok szempontból hasonlít a gyermekvállalásra. Mindkettő komoly döntés, amit alaposan át kell gondolni, hiszen ez nemcsak a saját életünkre van hatással, hanem egy másik lény életére is, aki teljesen ránk van utalva.

Sokan akkor vesznek kutyát, amikor azt érzik, űr keletkezett az életükben, amit egy négylábú társsal igyekeznek betölte(t)ni. Nem ritka, hogy a család kiskutyával próbálja vigasztalni a gyászoló nagymamát, mondván, ne érezze magát olyan egyedül szegény mama, csakhogy a kutya érkezése nem mindig oldja meg a problémákat, sőt előfordulhat, hogy a meglévő terhek csak még súlyosabbá válnak. Igaz, Gábor tapasztalatai szerint ez ritkábban fordul elő, mint az ellenkezője, de érdemes átgondolni, valóban ez-e a legjobb megoldás.

2. Aktív, sportos vagy inkább a kanapén pihenős típus vagy?

Azzal is fontos tisztában lennünk, hogy milyen energiaszinten éljük az életünket. Érdemes feltenni magunknak a kérdést: szeretnék futni, biciklizni, túrázni a kutyámmal? Vagy inkább arra vágyom, hogy egy szőrös kis gombóc társaságában filmezzek, olvassak a kanapén?

„Amikor először veszünk kutyát, különösen fontos tudatosítani, hogy a kutya figyelmet kér, és ismernünk kell a saját figyelmi kapacitásunkat is. Gazdaként mindennap szánnunk kell néhány órát a kutyára, amikor csak vele foglalkozunk, és minden mást kizárunk” – hangsúlyozza Korom Gábor.

Mint ahogy az emberek is különböző energiaszinten élnek, úgy a kutyák is eltérő figyelmet és aktivitást igényelnek. A kutyatréner kiemeli: fajtákról csak általánosságban beszélhetünk, mivel nincsenek kőbe vésett szabályok. Elsőre érdemes lehet elkerülni az olyan aktív fajtákat, mint a corgi, shiba, border collie vagy ausztrál juhászkutya, mert ezek különösen sok törődést és energiát igényelnek. Élénkek és intelligensek, folyamatosan keresik a mentális és fizikai kihívásokat. A kutya mozgásigényének és adottságainak ismerete kulcsfontosságú, hiszen ha ezek nem illeszkednek a gazda életmódjához, kellemetlenségeket okozhatnak. Ha a kutya testfelépítése nem támogatja az aktív életvitelt, vagy ha a munkakészsége eltér a gazda elvárásaitól, az mindkét fél számára problémákat jelenthet. Korom Gábor megjegyezte:

„Ha rendszeresen futok, nem érdemes pekingi palotapincsit választanom, és ha valaki napi tíz órát dolgozik, a border collie nem biztos, hogy megfelelő társ.”

Fontos megérteni a kutya munkaigényét, anatómiai adottságait, dominanciáját és együttműködési hajlamát is. Vannak kifejezetten alacsonyabb munkaigényű, együttműködő fajták, amelyekkel könnyebb a harmonikus együttélés, mint a kolerikus vagy szangvinikus típusú kutyákkal, akikkel viszont remekül lehet sportolni. A szakember kiemelte, hogy a fajtákon belül is nagy a szórás, de általában elmondható, hogy a bernáthegyi flegmatikusabb és melankolikusabb, míg a border collie és az aussie általában szangvinikus vagy kolerikus temperamentummal bír.

„A kutya fizikai ereje is fontos tényező. Valószínűleg nem túl szerencsés, ha a család kaukázusi juhászt vagy kangalt vesz ajándékba a nyolcadik kerületben élő nagymamának. A jó választás érdekében olyan együttállásra kell törekedeni, ahol összhangban vannak a gazda igényei és lehetőségei a kutya kvalitásaival.”

Korom Gábor a fentiekkel együtt is úgy véli, miután körbejártuk a legfontosabb tényezőket, a kutyaválasztás mégiscsak sorsszerű esemény.

„Azt a kutyát kell hazavinni, akibe beleszeretünk. Ez rengeteget számít a későbbi együttélés során. Az összes tudományt kidobhatjuk az ablakon, mert az lesz a mi kutyánk, amelyikbe beleszeretünk. De azért javaslom, hogy a nagymama ne egy kangalba szeressen bele.”

3. Hova viszed haza?

Felelős gazdaként az sem elhanyagolható szempont, hogy milyen környezetbe visszük haza az új jövevényt. Kertbe, házba, lakásba, vagy kertbe és házba egyaránt? Ezt viszonylag könnyű átgondolni, hiszen tudjuk, hol lakunk, viszont azt is meg kell vizsgálni, hogy az otthonunk megfelel-e a kutya testalkatának. Ha például lépcsős házban lakunk, ahol nincs lift, akkor nem tanácsos hosszú gerincű kutyát választani. A lépcsőzés ugyanis káros hatással lehet a kutya gerincére, porcaira és csípőjére.

4. Kis kutya kis pénz, nagy kutya nagy pénz?

Korom Gábor külön felhívta a figyelmet a kutyatartás anyagai oldalára.

„A kutya pénzbe kerül. Jó esetben nem sokba, mert a táplálásán, játékain, fekhelyén kívül másra kevésbé kell költeni, ugyanakkor a kutya oktatása, de leginkább az egészségi állapotának bármilyen változása komoly anyagi igénybevételt jelenthet. Ezt lehet minimalizálni, de kizárni sosem. Fontos, hogy legyen biztonsági tartalékunk, mert egy komolyabb műtét akár több százezres költség is lehet. Egy jó választás viszont csökkentheti ezt a kockázatot is.”

5. Honnan érkezzen a kutya? 

A kutyatréner szerint két lehetőség közül érdemes választani: menhely vagy egy gondos tenyésztő.

„Ha valakinek nincs konkrét elképzelése, nagyon ajánlom, hogy menhelyről fogadjon örökbe, ahonnan kölyköt is haza lehet vinni.”

Nem érdemes azonban szaporítótól venni a kölyökkutyát, akitől bár jóval olcsóbban megvehetjük az állatot, jelentős kockázatot vállalunk vele, mivel az ilyen kutyák gyakrabban lesznek betegek. Sokan még ma is úgy vélik, a menhelyi kutyák az esetleges ismeretlen múltjuk, illetve kevert fajtájuk miatt kiszámíthatatlanok.

Gyakran gondolják, hogy nehezebb őket nevelni, és több figyelmet igényelnek, ezért sokan nem tartják őket ideális választásnak, főleg első kutyás gazdának, azonban Korom Gábor szerint a menhelyi kutya elsőre is remek választás lehet.

„Több probléma származhat abból, ha a gazda nem a megfelelő helyről szerzi meg a tudását ahhoz, hogyan kell nevelni és tanítani a kutyát, ez később rengeteg gondot okozhat.

Trénerként azt látom, hogy sokkal gördülékenyebb együtt dolgozni egy olyan gazdival, akinek még nem volt kutyája, mert nincsenek rosszul berögzült szokásai. Az első kutyatartók általában sokkal nyitottabbak.”

6. Mit érdemes kerülni elsőre?

Bár minden kutya más, mégis vannak olyan fajták, amelyek nem feltétlenül első kutyás gazdáknak valóak. Ilyenek az extrém munkakutyák, az agresszivitásra hajlamos, valamint a dominánsabb fajták.

„Minden fajtában vannak szélső értékek, de tény, hogy a munkavonalas kutyákkal szemben az uszkár általánosságban egyszerűbb és jobb választás egy családnak. A nehezebbnek mondott fajtákba sokszor még a tapasztalt kutyatartók bicskája is beletörik, de arra is láttam példát, hogy első kutyásként is remekül bánnak a gazdák velük. Végső soron nem azon múlik, hogy valaki kezdő gazdi-e, hanem hogy rendelkezik-e a szükséges figyelemmel, fizikai erővel és szabadidővel, de tagadhatatlan, hogy egyes fajták különleges figyelmet igényelnek” – magyarázza Korom Gábor.  

7. És mi van akkor, ha a gyerek a gazda?

Emlékszel, hogy a cikk elején arról sopánkodtam, miért kellett tizenhárom évet várnom az első kutyára? A válaszhoz majdnem ugyancsak tizenhárom év kellett, de megkaptam. A kutyatartás komoly önismeretet igényel, ami különösen fontos a kutyával való kapcsolat kialakításában. Ezzel szemben egy gyerek személyisége még folyamatos fejlődésben van, így sok esetben nem rendelkezik a szükséges tapasztalattal és megértéssel.

Gábor tízéves kor alatt nem javasolja az önálló felelősségre épülő kutyatartást és utána is csak bizonyos feltételek mellett. A felelősségteljes állattartás lényege, hogy a gyerek vállalja az eledel beszerzését, az etetést, gondozást, sétáltatást, és a takarítást is.

„Ezeket a terheket javaslom még a kutyavállalás előtt tisztázni a gyerekkel. Ha úgy látjuk, hogy a különórái és egyéb elfoglaltságai miatt ez túl erős terhelést jelentene számára, vagyis ezekből többet a szülőnek kell átvállalni, abban az esetben a kutya nem a gyereké, hanem a szülőké.”

Hogyan hat a kutyára a gazdacsere?

„A kutyában semmilyen problémát nem okoz, csak arra kell figyelni, hogy a gyerekben jól menjen végbe ez a folyamat” – mondta Gábor. Na és mi van azokkal a családi ebekkel, akiknek látszólag több gazdája van? A kutya nagyszerűen képes alkalmazkodni a család dinamikájához, de minden gazdának meg kell tanulnia, hogyan kezelje a kutyát, beleértve a következetességet, a kommunikációt és a tanítást.

Ha ezek rendben vannak, a kutyának akár öt-hat gazdája is lehet, de mindig csak az lesz az igazi gazda, aki elegendő figyelemmel, idővel és türelemmel fordul a kutya felé.

„Az ember döntése, hogy gazda lesz vagy nagytesó. A gazda ebben az értelemben olyan, mint a szülő-gyerek viszonyban a szülő, a nagytesó meg olyan, mint a jófej nagybácsi. Egy családban ritkán van olyan, hogy többen is beleteszik a kellő mennyiségű energiát a kutya tanításába. Arra viszont minden esetben fontos figyelni, hogy ha valaki valamilyen interakciót indított a kutya irányába, a többiek nem szólhatnak közbe, amíg fut az interakció, ugyanis ezzel egymás tekintélyét és következetességét rombolják.”

Van olyan, hogy túlszeretés?

Korom Gábor szerint jelentős különbség van a korábbi és a XXI. század küszöbén érvényben lévő kutyatartás között.

„Úgy szocializálódtunk, hogy a kutya a család perifériáján él, ezért nem kapott különösebben nagy figyelmet. Húsz-harminc évvel ezelőtt egészen más volt a kutyatartó kultúra Magyarországon, miközben Angliában és más európai nagyvárosokban a kutya már akkor is teljes értékű családtagnak számított. Mára itthon is megszokottá vált, hogy a kutyával járunk nyaralni, hogy a barátaink elhozzák magukkal a kutyájukat, ha vendégségbe jönnek.”

Ez mind szép és jó, de megvan a böjtje.

Azzal, hogy gyakorlatilag emberszintre emeljük a kutyát, gyakori és tipikus hiba, hogy nem hagyjuk létezni, és emiatt eltorzul a szocializációja. Ez leginkább a kistestű kutyás gazdikra jellemző, ami bizonyos szempontból persze érhető, hiszen a kutya fizikai adottságai miatt kiszolgáltatottabb, igen ám, de emiatt sok esetben nem történik meg az egészséges szocializáció. 

Honnan tudod, hogy jó gazdája vagy a kutyának?

„Akkor jó a kutya-gazda kapcsolat, ha viszonylag stresszmentes környezetet tudunk biztosítani a kutyának” – szögezte le Gábor.

Ez azt jelenti, hogy a kutya ösztönenergiája le van vezetve, így nem kerül olyan döntési helyzetbe, amihez nincs kompetenciája.

Amikor egy kisgyerek a szüleivel sétál, és megfogja a felnőttek kezét, biztonságban érzi magát. „Ezt a szülői tekintélyt kell belakni kutyatartóként is.”

Emellett olyan következetes rendszert kell kialakítani, amiben megvannak azok a határok, amelyeket a kutya soha nem léphet át, és azok is, amelyeket időnként átléphet, de az csakis a gazda belátására van bízva. 

Árulkodó jel az is, ha a kutya viselkedése kiegyensúlyozott, biztonságban érzi magát a gazdája mellett. Hallgat a behívásra, azaz a gazdája hívására azonnal és megbízhatóan odamegy, még akkor is, ha valami elvonja a figyelmét, például más állatok vagy emberek. Ez a képesség a kutya kiképzettségének egyik fontos jele, és azt mutatja, hogy jól nevelt és engedelmes. Ha egy kutya zavaró körülmények között is visszajön hívásra, az nagy eredménye a gazdi és a kutya közös munkájának. A gyakorlatban ez azért lényeges, mert bármikor szükség lehet rá, hogy a kutya azonnal megszakítsa, amit csinál, és biztonságosan visszatérjen a gazdájához.  

Praclinál soha nem volt jobb tanítóm. Tudom, közhely, de a kutya rákényszerít, hogy végiggondoljuk, hogyan bánunk vele, hogyan reagálunk a kihívásokra, így máris közelebb kerülünk önmagunk megértéséhez. A kutya olyan, mint egy éles tükör, amiben szembesülünk saját magunkkal.

Simon Eszter