Bereczki Szilvia: Csak az a nő lehet kiemelkedő a szakmájában, aki már szült?

–

Huszonhét éves vagyok, hajadon és gyermektelen. Egyesek szerint van még időm. Mások szerint elkéstem. Én, a „hölgyike”, aki akkor is „hölgyike” vagyok, ha a munkámat végzem, akkor is, ha ügyeket intézek, és akkor is, ha bevásárlok. Mert „fiatal és tapasztalatlan” vagyok. Mert (még) nem szültem gyereket, és karikagyűrű sem jelzi az ujjamon, hogy a közeljövőben erre készülnék. Éppen ezért hetente megkapom valakitől, hogy „mégis mikor szándékozom férjhez menni?”, „mikor fogok szülni, ha ennyit dolgozom?”, és értsem meg, hogy „az élet egyetlen öröme, boldogsága a gyerek”.

Míg a férfiak gyermektelensége magánügy, addig a nők gyerekvállalása mostanra közüggyé lett,

társadalmi ítészek turkálnak a méhünkben, és vonnak bennünket kérdőre, mintha a „szültél-e már?”-ral csak azt kérdeznénk, hogy „van-e otthon kenyér”. És ha a nőtől azt a választ kapják, hogy döntött, gyerek nélkül éli le az életét, még mindig van, aki egyenesen felháborodik ezen: „Hát nem tudja, hogy kevés a magyar?”

Erre az attitűdre pedig a politika is ráerősít. A társadalom hajlamos úgy vitatkozni a gyerekvállalásról, mintha az kizárólag a nők felelőssége lenne. 2018-ban a magyar miniszterelnök például a nők vállára helyezte az ezzel kapcsolatos összes terhet, amikor úgy nyilatkozott, hogy szeretne „egy átfogó megállapodást kötni a magyar nőkkel, mert a demográfia végül is rajtuk áll vagy bukik […] mert a gyerekvállalás […] a legszemélyesebb közügy, és ezt csak a hölgyek tudják eldönteni”. És ez szerintem végtelenül szomorú, mert ma már ott tartunk, hogy sokszor maguk a nők is felelősségre vonják nőtársaikat.

Már nem csak a politikusaink, mi, egyszerű emberek is kérdőre vonunk

Az idei Tusványoson – hogy érzékeltessék, mennyire fontos a gyerekvállalás – volt olyan kerekasztal-beszélgetés, amelyhez a vállalt gyerekek száma szerinti sorrendben ültették le a politikus nőket. A beszélgetés moderátora is nő volt, mégis így látta helyesnek. Ezért az, aki egyet sem szült, az asztal szélére került, „ő még nem tudhatja, milyen összeegyeztetni a munkát és a családot” – jelezték többször társai a beszélgetés folyamán, és felsorakoztatták mellé az egy-, a két- és a háromgyerekes politikus nőt, anyát. Mert ezt a két szerepet nem tudták (vagy akarták) szétválasztani. Aztán mivel a gyermektelen fiatal is és tapasztalatlan is, a beszélgetés folyamán többször mellőzték, mert „nem tudhatja”, „nem értheti” azt, amit anyává vált nőtársai tudnak. 

És ez szerintem roppant káros, nagyon kirekesztő, mert kevesebbnek láttatja az embert, aki a döntései vagy a körülményei miatt nem teljesíti az elvárt, a hagyományos szerepét.

De a Fidesz erdélyi fesztiválján számomra nem is ez volt a legmeghökkentőbb (bár volt elég sok meghökkentő történés benne), hanem inkább az, hogy már nem csupán a párt és annak holdudvara hangsúlyozza, hogy egy nőnek kötelessége teljesíteni a princípiumát, hanem a résztvevők maguk is, akik nem riadnak vissza attól, hogy bőszen hangoztassák az évek során beléjük sulykolt közhelyeket.

Többek között azt, hogy egy nő család nélkül beteljesületlen, boldogtalan életet él, és még az is elhangzott az egyik beszélgetésen, hogy azoknak a bábáknak, védőnőknek, akik nem szültek, nem kellene tanácsot osztogatniuk az anyáknak, akik már igen, és ösztönből tudják, mit kell tenniük.

A történelem is tele van ellenpéldákkal

Különös eszmefuttatás volt ez tekintettel arra, hogy a múlt századokban gyermektelen nők százai segítették az anyákat és gyerekeiket, valamint a teljes országot a fejlődésben. Ott voltak például a szerzetesnővérek és apácák, akik iskolákat, kórházakat alapítottak, ápolóként és tanítóként is helytálltak anélkül, hogy valaha is szültek volna. Vagy a történelem nagy nőalakjai, mondjuk, Brunszvik Teréz, akit – noha sosem született saját gyereke – minden gyerek anyjaként emlegetünk, mert ő hozta létre az első magyarországi óvodákat.

De volt nekünk egy Glücklich Vilmánk is, akinek a magánéletéről kevesebbet tudunk, viszont egyes források szerint ő sem szült gyereket, helyette Magyarország első nőjeként iratkozott hazai egyetemre, fizikát és matematikát hallgatott, bölcsész és tanári diplomát szerzett, majd barátnőjével, Bédy-Schwimmer Rózsával – aki szintén nem alapított családot – létrehozta a Magyar Feministák Egyesületét, és a nők választójogáért küzdött. 

De Karády Katalin sem vállalt gyereket, a második világháború alatt mégis sokat tett a zsidók megmentéséért. Déryné Széppataki Róza pedig első magyar énekesnőként és színésznőként járult hozzá a magyar színház és opera fejlődéséhez anélkül, hogy valaha is szült volna. Vagy ott volt Lux Teréz is, aki első magyar orvosnőként a szülészeti és nőgyógyászati területen tevékenykedett és játszott jelentős szerepet a nők egészségének javításában, szintén gyermektelenül.

A lista pedig végtelen, a segítő szakmákban meg különösen sok olyan gyermektelen nő tevékenykedett, akinek a munkájáért ma is hálásak lehetünk. Sőt napjainkban is számtalan olyan nő dolgozik szerte Magyarországon (és a világon), aki anélkül tesz sokat a társadalomért, hogy valaha is szült volna. 

Mert a szakértelemnek és a szakma iránti elköteleződésnek nem feltétele a családanyaság. Mint ahogy a férfiak esetében sem szakmai fokmérő az apaság, és ezzel valahogy társadalmilag sikerült megbékélnünk. A felsorolt nőalakok életpéldája is azt igazolja, hogy egy nő akkor is lehet jó és hiteles szakember, ha sohasem adott életet. 

Ezt bizonyítja a rengeteg külföldi celeb, filmcsillag is, aki nyíltan beszél gyermektelenségéről: Winona Ryder, Kim Cattrall, Katharine Hepburn, Anjelica Huston, Helen Mirren, Kylie Minogue, Dolly Parton, vagy Jennifer Aniston, de Oprah Winfrey vagy Kamala Harris is boldog, kiegyensúlyozott életet él, a szakmájában precíz, a hivatásában eltökélt. Közülük Kamala Harris életútjáról – főként most, hogy esélyes az elnöki posztra – különösen fontos beszélni.

Attól, hogy nem szült, még nem macskás hölgy: Kamala Harris, a sok szempontból első

Noha nem szült saját gyereket, Kamala Harris rengeteget bizonyított hivatástudatból és elszántságból: például ő volt az első színes bőrű nő, akit kerületi ügyésznek választottak, az első nő, aki államügyész lett Kalifornia államban, az első szenátor, aki indiai bevándorlóktól származik, az Egyesült Államok első női alelnöke. És van esélye arra, hogy az első női, színes bőrű elnöke is lehet. ITT írtunk róla korábban.

Gyermektelensége azonban rendszerint téma a médiában, és a politikai ellenfelei is bírálják emiatt. 2021-ben például J. D. Vance ohiói szenátor – aki azóta Donald Trump alelnökjelöltje lett – úgy fogalmazott akkori szenátorjelölti kampányában Kamala Harrisre és más demokrata női vezetőkre célozva, hogy az Egyesült Államokat „egy rakás gyermektelen macskás hölgy vezeti, akik szerencsétlenek a saját életük és az általuk hozott döntések miatt, és ezért az ország többi részét is szerencsétlenné akarják tenni”. 

Most, hogy a választás miatt ismét előkerült ez a kijelentés, Trump is állást foglalt. A BBC cikke szerint megjegyezte, a gyermektelen felnőttek is lehetnek ugyanolyan jók vagy akár jobbak, mint akik szülővé válnak. Kamala Harris kiváló szülői és emberi mivoltát egyébként férje volt felesége is kiemelte, aki „szerető, gondoskodó, végtelenül védelmező” társszülőként jellemezte Harrist, számolt be erről a Telex.

Kutatások szerint nem boldogtalanabbak a tudatosan gyermektelen nők

Szalma Ivett és Takács Judit a Szociológiai Szemle hasábjain közzétett tanulmányában egyebek mellett arról is ír, hogy 2012-es adatok szerint a tudatos gyermektelenséget választók életmódját a legnehezebben Lengyelországban, Szlovákiában, Magyarországon, Litvániában, Romániában, Észtországban és Bulgáriában fogadja el a társadalom. És ehhez nagyban hozzájárul az országok aktuális politikai helyzete.

De hiába az ítélkezés, a tudatos vagy más néven önkéntes gyermektelenség egyre népszerűbb Magyarországon, 2021-ben a KSH Népességtudományi Intézetének akkori vezetője, Spéder Zsolt, tanulmányában arra jutott, hogy a harmincasok akár 20 százaléka is dönthet a gyermektelenség mellett. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy a kétgyerekes modell leáldozóban van: míg a kilencvenes években a 40 éves nők több mint felének két gyereke volt, 2015-ben a negyvenes korosztálynak már csak 37 százaléka volt kétgyerekes anya. Az egygyerekesek aránya 22-ről 28 százalékra nőtt, a gyermekteleneké pedig 9-ről 16 százalékra. Mindemellett azt is látni, hogy a diplomás nők vállalnak kevesebb gyereket, a kevésbé képzettek általában nagy családot alapítanak.

A Nők gyermek nélkül és a Férfiak gyermek nélkül interjúkötetek szerzője, Tanács Eszter újságíró is arra jutott az elmúlt években, hogy egyre növekszik Magyarországon az önkéntesen gyermektelen nők aránya. Mostanra már 2 százalékát teszik ki a magyar társadalomnak, és döntésük hátterében számos lehetséges ok áll:

a szabadság és függetlenség vágya mellett sokan azzal indokolják döntésüket, hogy hiányzik belőlük az anyai ösztön, nem tapasztalják a gyerek utáni vágyat, de vannak, akik traumatikus élmények, boldogtalan gyerekkor, gyenge mentális egészség, a megfelelő párkapcsolat hiánya vagy betegség miatt nem akarnak gyereket vállalni. 

És olyanok is akadnak, akik a túlnépesedés, a szüléstől való félelem miatt nem válnak anyává, vagy azért, mert a párkapcsolatukat, a karrierjüket nem tudják összeegyeztetni a családalapítással.

De ez nem azt jelenti, hogy boldogtalan, szánalomra méltó emberek lennének! Azt mostanra már a tudomány is alátámasztotta, hogy a gyermektelen nők a népesség legboldogabb alcsoportját alkotják, és nagyobb valószínűséggel élnek tovább, mint házas és gyermeket nevelő társaik. Ezt Paul Dolan, a London School of Economics viselkedéstudományi professzora, a boldogság egyik vezető szakértője jelentette ki.

Mint mondta, a legújabb bizonyítékok azt mutatják, hogy a siker mérésére használt hagyományos jelzők – különösen a házasság és a gyereknevelés – nem korrelálnak a boldogsággal. A professzor legendás kijelentése a témában valahogy így hangzott, „ha férfi vagy, akkor valószínűleg meg kellene házasodnod; ha nő vagy, akkor ne fáradj vele” – és ezzel voltaképpen mindenre magyarázatot adott. 

Tapasztalatai szerint a férfiaknak azért előnyös a házasság és a gyerekvállalás, mert kevesebb kockázatot vállalnak, több pénzt keresnek a munkahelyükön, és mivel nyugodtabbá válnak ebben a szövetségben, az egészségi állapotuk is jobb. De mindez a nőkre nem jellemző, ők ugyanis sok mindent eltűrnek és vállalnak a családalapítás folyamán, ami a gyereknevelés és a láthatatlan munka aránytalan megosztása miatt számukra többnyire nagyobb energiabefektetéssel jár. 

Ez nem azt jelenti, hogy egy nőnek sem kellene szülnie! Inkább azt, hogy hadd döntsön mindenki szabadon, és hadd éljen mindenki békében a döntésével anélkül, hogy azon kellene töprengenie, vajon kevesebb, rosszabb-e, mint az átlag, mert nem követte a hagyományokat. Hátha végre megértjük. És hogy többé ne kelljen szabadkoznunk.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / rudall30

Bereczki Szilvia