– 

Az első

Az első színes bőrű nő, akit kerületi ügyésznek választottak. Az első nő, aki államügyész lett Kalifornia államban. Az első szenátor, aki indiai bevándorlóktól származik. És egyre nagyobb esélye van annak, hogy ő lesz az első, színes bőrű alelnök az Egyesült Államokban. Az első nő ebben a pozícióban.

Kamala Harris messziről jött, és még ennél is magasabbra tart. Lenyűgöző pálya van mögötte már most. És még, hol van a vége…

Olyan sok mindenben első, hogy felsorolni is nehéz, hiszen azt például kihagytam, ha Joe Bident megválasztják, akkor ő lesz az első olyan alelnöke az Államoknak, aki ázsiai bevándorlók leszármazottja. 

Harris 1964. október 20-án született a kaliforniai Oaklandben, alig két hete töltötte be az ötvenhatot, és azt jósolják, nem olyan sokára akár elnök is lehet. (Megint első valamiben.)

Édesanyja, Shyamala Gopalan 19 évesen érkezett az országba Indiából, hogy a Berkley Egyetemen tanulhasson, itt találkozott későbbi férjével, a jamaicai származású Donald J. Harrisszel. Anyja rákkutató, apja közgazdász, és mindketten fiatal koruk óta elkötelezett emberi jogi aktivisták, lányaikat – kis túlzással – már a babakocsiban is tüntetéseken tologatták. Kamala és húga, Maya abba születtek, hogy szabad, sőt, kell kiállni az emberek (és a saját) jogaikért. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Kamala Harris (@kamalaharris) által megosztott bejegyzés,

Az erő

Az egzotikus Kamala név választása nem véletlen, jelentése nem csupán lótusz, hanem Lakshmi indiai istennő másik nevét is takarja, és azt jelenti: a nő ereje. 

„Az a kultúra, amely istennőket imád, nagyon erős nőket tud kitermelni magából!”

– nyilatkozta Shyamala 2004-ben a Los Angeles Timesnak. 

Hogy ez a jóslat mennyire még inkább beteljesedni látszik, arra számtalan tanúbizonyság lelhető föl Kamala életében.

Szülei viszonylag korán, már hétéves korában elváltak. Általános iskolai tanulmányait egy olyan fehér negyedben működő suliban végezte, ahová akkor még csak második éve járhattak színes bőrűek. A buszon, amellyel tanításra ment a jóval szerényebb, színesek lakta negyedből, csak feketék utazhattak.

Gyerekként találkozott tehát a társadalmi kirekesztéssel, a megkülönböztetettséggel és a rasszizmussal is. Származása révén nemcsak a fekete baptista gyülekezetbe, hanem hindu templomba is járt, szülei hiába váltak el, anyja nem csak indiainak nevelte: „Anyám megtanulta, hogyan neveljen fel két fekete lányt, és eltökélt volt abban, hogy magabiztos, büszke fekete nőkké váljunk” – írta később önéletrajzában.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Kamala Harris (@kamalaharris) által megosztott bejegyzés,

Még gyerekként ellátogatott Indiába, ahol erőteljes hatással volt rá nagyapja, egy magas rangú kormánytisztviselő és szabadságharcos, de a nagyanyja is, aki szintúgy aktivista volt: az elszegényedett, főleg vidéki nők születésszabályozásának ügyét viselte a szívén. 

A kezdetek

Kamala életének első tüntetését tizenhárom évesen szervezte Maya húgával. Az apropó az volt, hogy a házuk előtt meg akarták tiltani a gyerekeknek, hogy a gyepen játsszanak. Az akció végül sikerrel zárult: a gyerekek visszakapták a jogot a játékra a téren.

Miután édesanyja a McGuill Egyetemen kapott tanári állást és rákkutatói pozíciót az egyik kórházban, a kanadai Montrealba költöztek, és a lányok már oda jártak középiskolába. Aztán jött az egyetem. Előbb a Howard, ahol közgazdaságtant és politológiát hallgatott, majd a Kalifornia Egyetem, ahol 1990-ben szerzett jogi diplomát. Sikeres szakvizsgái után pedig csatlakozott az Alameda megyei ügyészséghez, Oaklandben, ahol nemi bűncselekményekre szakosodott segédügyészként kezdett tevékenykedni.

Harris családja szkeptikus volt, amikor Kamala úgy döntött, hogy a jogi pályát választja (és például nem apukája nyomdokaiba lép közgazdászként). Noha ő maga is elismerte, hogy az ügyészek nem örvendtek addig túl nagy népszerűségnek, elhatározta, hogy belülről fogja megváltoztatni a rendszert.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Kamala Harris (@kamalaharris) által megosztott bejegyzés,

Kamala már négy éve dolgozott az ügyészi hivatalban, amikor randevúzni kezdett a nála jóval idősebb (harminc év volt a korkülönbség) politikai kulcsfigurával, Willie Brownnal. Még ebben az évben nevezte ki barátja a munkanélküliek egészségügyi ellátásáért felelős bizottságba.

Amikor 1995-ben Brownt megválasztották San Francisco polgármesterévé, Harris szakított vele, mondván: nincs állandóság a kapcsolatukban. Csaknem tíz évvel később Willie mindezt lakonikusan így erősítette meg Joan Walshnak egy interjúban: „Valóban nem volt”.

A hivatás

Harris ezután 1998-ban kezdett dolgozni a San Francisco-i kerületi ügyészségen, Terence Hallinan vezetése alatt. Ezekben az években főként a tizenévesek prostitúciós ügyeire összpontosított, és azon dolgozott, hogy a fiatal lányokat ne a testüket és a szexet áruba bocsátó bűnözőként kezeljék, hanem áldozatként. A munkájával fontos eredményeket ért el a szexmunkások megítélése szempontjából.

Ez idő alatt Harris a társadalmi ranglétrán is egyre feljebb lépkedett, bekerült San Francisco befolyásos elit köreibe – később pedig ezek az emberek támogatták az első hivatali kampányát 2003-ban.

Hogy anyja milyen öntudatos, határozott nőt nevelt belőle, az is roppant jól bizonyítja, hogy 2003-ban korábbi főnöke, az akkor regnáló ügyész, Terence Hallinan ellen indult a kerületi ügyészi posztért. Harris kampányának jelmondata ez volt: „Haladók vagyunk, mint Terence Hallinan, de kompetensek is. Amire Terence Hallinan képtelen.”

A kampányával a szavazatok 56 és fél százalékát szerezte meg, és győzelmével ő lett az első fekete nő Kalifornia államban, akit kerületi ügyésznek választottak.

A bírálatok

Természetesen döntéseit és tevékenységét bírálatok is érték.

Harris egyik legvitatottabb döntése 2004-ben született, amikor nem volt hajlandó jóváhagyni a halálbüntetést annak a férfinak az ügyében, aki meggyilkolta Isaac Espinoza San Francisco-i rendőrtisztet. A temetésen Dianne Feinstein szenátor mondott beszédet, amelyben bírálta a hallgatóságban tartózkodó Harrist, amit a jelenlévő tisztek százai tapsviharral jutalmaztak. Harris ezzel elásta magát a rendőri szakszervezeteknél a következő tíz évre…

Később opportunizmussal és komoly következetlenséggel vádolták, amikor ezek után – már kaliforniai főügyészként – nem volt hajlandó arra, hogy támogasson két kezdeményezést, amely betiltotta volna a halálbüntetést. 

Hivatali ideje alatt San Franciscóban egyébként is nagyítóval figyelték minden mozdulatát. És voltak botlásai. Amikor például egy technikus kokaint lopott az ügyészi hivatal bűnügyi laboratóriumából, aztán még a bizonyítékokat is összekavarta, Harris megpróbálta eltussolni az ügyet, és nem tájékoztatta a védőügyvédeket az esetről. Emiatt elég sok kábítószeres ügy kimenetele került veszélybe vagy vált semmissé. 

Egy másik ellentmondásos eredmény: 2010-ben neki köszönhetően büntethetők lettek azok a szülők, akik elmulasztották a gyerekeiket iskolába adni. Az új törvénynek hála, az iskolamulasztási arány csökkent, de néhány kritikus túl szigorúnak és megbélyegzőnek tartotta a szabályt. 

A sikerek

Ugyanebben az évben, második államügyészi ciklusában, Harris újabb ambiciózus célt tűzött ki maga elé: elindult a kaliforniai főügyészi pozícióért.

Kezdetben kevesen gondolták, hogy megnyeri a választást, hiszen mégis csak egy színes bőrű nőről volt szó a liberális San Franciscóból, aki Los Angeles népszerű, fehér, republikánus, férfi kerületi államügyésze ellen versenyzett. 

A választás olyan szoros volt, hogy a szavazás éjszakáján már Cooley győzelmi beszédet mondott, és a San Francisco Chronicle is őt nyilvánította győztesnek, aztán három hét múlva, miután minden szavazólapot összeszámoltak, Harrist 0,8 százalékponttal, egy hajszállal verte meg ellenfelét. (Ha dejá vu-érzésetek van, ne csodálkozzatok…)

Legfőbb ügyészként komoly eredményeket ért el: a hitelválság idején például kiharcolta, hogy a kaliforniai lakóingatlan-tulajdonosok az eredetileg a szövetségi költségvetésből fölajánlott négymilliárd dolláros mentőcsomag ötszörösét, mintegy húszmilliárd dollárt támogatást kapjanak összesen.

De hivatala legfigyelemreméltóbb teljesítménye mégsem ez volt, hanem az Open Justice létrehozása. Ez az online platform elérhetővé tette az igazságszolgáltatással kapcsolatos adatokat a nyilvánosság számára, ami jelentősen előremozdított olyan társadalmi szinten fontos ügyeket, mint például a rendőrök elszámoltathatósága.

Egyes szószólók azonban ezzel együtt is felróják Kamala Harrisnek, hogy főügyészként nem tett eleget a rendőri brutalitás és a rendszerszintű rasszizmus megfékezésére.

A saját örökség

Barack Obama elnökkel 2004-ben kezdődött a barátsága. 2008-ban Kamala volt az első jelentős kaliforniai tisztviselő, aki támogatta Obamát a 2008-as elnöki pályázata során.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Kamala Harris (@kamalaharris) által megosztott bejegyzés,

2013-ban Barack Obama azt mondta, hogy Harris „az ország legcsinosabb főügyésze”. Később bocsánatot kért, miután sokan szexistának minősítették a megjegyzést.

Harrisről azt is pletykálták Obama elnöksége alatt, hogy őt nevezi majd ki szövetségi főügyésznek, de Kamala ezt a híresztelést rendre cáfolta azzal, hogy őt ez a pozíció a legkevésbé sem érdekli.

És azért sem rajong, ha a „női Obamának” hívják. Amikor egy újságíró megkérdezte Obama örökségének folytatásáról az elnökválasztás során, azt mondta: „Nekem saját örökségem van”.

És valóban: következetesen építkezik.

2016-ban bejutott a szenátusba. Népszerűsége pedig – határozott fellépésének és jó kommunikációs képességének köszönhetően – folyamatosan nőtt.

Kamala legendásan éles eszű, gyors észjárású ember. 2017-ben mindenki róla beszélt, amikor kérdéseivel megtorpedózta az akkori főügyész beszámolóját a 2016-os választásokra gyakorolt orosz befolyással kapcsolatos nyomozással kapcsolatban. Három és fél perc kitartó kereszttűz után a főügyész azt mondta: „Nem tudok ilyen gyorsan gondolkozni, ideges leszek tőle.” 

De hasonlóan keményen kérdezte Brett Kavanaugh-t, az egyik Trump elnök által jelölt konzervatív legfelsőbb bírót is a meghallgatásán. Mondanom sem kell, hogy a mainstream média nagyon kedvelte ezért.

Az elnöknél viszont kihúzta a gyufát; Donald Trump 2019-ben egy hét leforgása alatt két tévéinterjúban is „mocsoknak” nevezte Harrist… az elnök habitusát és nőkhöz való viszonyát ismerve ez nem meglepő.

A jelölt

Az elnökválasztási jelöltállító kampány egyik legemlékezetesebb pillanata az első demokrata-párti vita volt, amikor a későbbi elnökjelölt Joe Bidennel arról beszélt, hogy milyen volt megélni a hetvenes években közvetlen érintettként a szegregált buszozást. Ez a vita gyakorlatilag elhelyezte Kamalát az elnökválasztás térképén, személyes anekdotája mémesedett és futótűzként terjedt el a neten. Valószínűleg ennek az epizódnak is része volt abban, hogy Biden végül őt kérte föl alelnök-jelöltjének.

A kampány során Harris elzárkózott attól, hogy ügyészi karrierjének sajátosságait megvitassa, és minden áron igyekezett elkerülni, hogy államügyészi múltját bolygassák. 

Végül, 2019 decemberében jelentette be, hogy visszalép az elnökjelöltségtől, miután felmérte, hogy sem pénze, sem elég szavazója nem lesz a demokraták között. A párton belül persze őt sem kerülték el a különböző vádaskodások – például azzal gyanúsították, hogy rosszul bánik az alkalmazottaival, sokakat elküld és túl nagy beleszólást enged a testvérének, Mayának. 

Kamala végül csak 2020. március 8-án állt be Joe Biden mögé, és kezdett el mellette kampányolni. Meglehetősen sikeresen; olyan neveket tudott maga mellé állítani, mint például Jennifer Aniston, Miley Cyrus, Mindy Kaling, Selena Gomez vagy Dwayne „The Rock” Johnson.

Jól megtalálta a hangot a fiatalokkal is; például Billie Eilish-sal és Jaden Smith-szel is volt közös IG TV-s bejelentkezése. Az Instája egyébként is vérprofi, jó jelmondatokat használ, szimpatikus, közvetlen, jól épít energikus karakterére.

Még egy indok, amiért Biden végül nekiadta a második sort a választási plakátokon. 

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

És mi van otthon?

Nem könnyű belátni az amerikai image-építők és PR-kommunikátorok kulisszái mögé. De az látszik, hogy Kamala Harris közvetlen ember, érti az emberek nyelvét, ügyesen használja a közösségi médiát, és hatékonyan csepegteti magáról a személyes információkat.

2014-ben ment hozzá Doug Emhoff vállalati jogászhoz, akinek előző házasságába született gyermekei Kamalát csak Momalának nevezik. Kamalának nincs saját gyermeke. Férje gyermekeiről így nyilatkozott: „Ők nekem a szeretet forrása, és a tiszta örömöt jelentik.” 

Kamala férjével, Dougles Emhoffal 2020. november 2-án

Lelkes szakács, aki könyvjelzőket fűz a New York Times gasztrorovatához, és szinte az összes receptet kipróbálta Alice Waters The Art of Simple Food című könyvéből. 

Kedvenc könyvei: Toni Morrison: Salamon éneke, C.S. Lewis: Az oroszlán, a varázsló és a ruhásszekrény, és Richard Wright: Meghajszolt vad című regénye.

Általában hatkor kel, fél órát hajt egy elliptikus trainergépen, mazsolás zabkását reggelizik mandulatejjel és mézes teát iszik citrommal.

Gyűjti a Chuck Taylor-Converseket, ami a kedvenc utazócsukája. A kampánykörútján gyakorlatilag a védjegyévé vált. Sokkal szimpatikusabb is, mintha Louboutin-ban nyomná.

Leglelkesebb online támogatóit „KHive” -nak hívták, ezt a kifejezést Beyoncé hű rajongói csoportja, a „Beyhive” ihlette.

Mottója az édesanyjától származik:

„Lehet, hogy te vagy a sorban az első, de arra vigyázz, hogy az utolsó ne legyél.”

Hát, annyi szent, utolsó már nem lesz.

Szentesi Éva

Források: ITTITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Kamala Harris 2020. október 30-án Texasban (Forrás: Getty Images)