Sokkoló számok: 50 év alatt a vadvilág 73 százalékát pusztítottuk el

–

Bármennyire lerágott csont mára a klímaváltozás, és a többség inkább elfordítja a fejét, ha a globális felmelegedésről, az óceánok túlmelegedéséről, a túlhalászatról, a szeméthegyekről, a természeti katasztrófákról vagy az állatok pusztulásáról kap híreket, fontos megértenünk, hogy a tiszta levegő, a tiszta víz és az egészséges talaj nem magától értetődő, még csak nem is a föld általános és örök érvényű adottsága, hanem egyre inkább kiváltság. Mivel a rengeteg szörnyűségben, ami körülöttünk zajlik, egyedüli közös tényező az emberi tevékenység, sanszos, hogy előbb-utóbb ennek következtében esünk el az egészséges élethez szükséges feltételektől – az édesvízi fajpopulációk például 85 százalékkal kevesebben vannak, és ez túl az állat- és növényvilágot érő felbecsülhetetlen veszteségen, rendkívül veszélyes az emberi élet vagy az egészség szempontjából is.

Nincs időnk a félrefordulásra, a bagatellizálásra már csak azért sem, mert 2030-ig sürgető feladatunk elérni az éghajlatra és fenntartható fejlődésre vonatkozó globális célokat.

Ami egyelőre megvalósíthatatlannak látszik, hiszen a dolgok jelenlegi állása szerint a kitűzött fenntartható fejlődési célok több mint fele nem fog teljesülni, és 30 százaléka nemhogy javulna, hanem egyenesen romlik a 2015-ös kiindulóponthoz képest. 

A vadon élő állatok számának csökkenése meg tovább nehezíti a lelkiismeretet, mert arról tanúskodik, hogy az ökoszisztéma a visszafordíthatatlan összeomlás szélén áll. Emellett korai figyelmeztető jelzésként is szolgálhat a kihalási kockázat növekedéséről, ugyanakkor arról is üzen, hogy a természetes élőhelyek egyre sebezhetőbbé válnak.

Mivel több romboló hatás is éri az ökológiai rendszereket, előbb-utóbb megváltozik az eredeti működésük, és úgy tűnik, nemsokára a saját bőrünkön tapasztalhatjuk a kritikus fordulópontot, ahonnan már nincs visszaút. Az amazóniai esőerdők eltűnése, a korallzátonyok tömeges pusztulása, az amazonasi erdőtüzek mind kétségbeejtő katasztrófák, de a kutatók szerint van még remény. Ha sürgősen globális intézkedésekbe kezdünk, még megőrizhetjük és helyreállíthatjuk a természetet, ugyanis egyelőre az összeomlás kapujában állunk, de még nem léptük át a küszöböt. Bár tény, hogy ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, számos olyan forgatókönyv valószínűsíthető, ami katasztrófákkal járhat, hiszen folyamatosan romlik a bolygó biodiverzitása.

A következő 5 év ezért is döntő fontosságú a földi élet jövőjének szempontjából.

„Vannak globális megállapodásaink és megoldásaink arra, hogy a természetet 2030-ig a helyreállítás útjára tereljük, de eddig kevés előrelépés történt a megvalósítás terén, és nem úgy tűnik, hogy a döntéshozók tisztában lennének azzal, hogy milyen kevés időnk maradt. A következő öt évben meghozott döntések és intézkedések meghatározók lesznek a földi élet jövője szempontjából. A mi kezünkben van a hatalom – és a lehetőség –, hogy megváltoztassuk a tendenciát. Helyreállíthatjuk élő bolygónkat, ha most cselekszünk” – emelte ki dr. Kirsten Schuijt, a WWF főigazgatója.

Riasztó ütemben tűnik el a természet

Az Élő bolygó index a Zoological Society of London mérései alapján 35 ezer populáció és 5495 gerinces faj – kétéltűek, madarak, halak, emlősök és hüllők – megfigyelési adatain alapul. A mérések folyamán arra jutottak, hogy az édesvízi populációk csökkentek leginkább (85 százalékkal), majd a szárazföldi élőlények (69 százalékkal) és a tengeri állományok (56 százalékkal). 

A legmeredekebb csökkenést Latin-Amerikában és a Karib-térségben, Afrikában, valamint Ázsiában és a csendes-óceáni térségben figyelték meg. Európában és Észak-Amerikában már 1970 előtt is nagymértékű természetkárosító hatásokat tapasztaltak, ez ad magyarázatot arra, hogy a jelenlegi méréseknél miért kisebb a negatív tendencia.

Az emberi tevékenység hajtóereje annak, amit a Természetvédelmi Világalap „katasztrofális” fajvesztésnek nevez. A trópusi erdők elefántjaitól kezdve a Nagy-korallzátony sólyomcsőrű teknőséig, az állatpopulációk drasztikusan csökkennek.

Az édesvízi vándorló halakat például a gátak és egyéb folyami építmények gátolják, más élőlényeket a szennyezés, a bányászat vagy éppen a polgári zavargások korlátoznak a létezésben, például az amazonasi rózsaszín folyamidelfint, amelynek populációja 60 százalékkal csökkent.

A közönséges cserepesteknős szintén súlyosan érintett, jelentősen sebezhető az éghajlatváltozás és a szennyezés miatt, ezért fogyatkozik.

És az elszigetelt sikerek nem elegendők, hiába nőtt 2010 és 2016 között 3 százalékkal a kelet-afrikai Virunga-hegységben élő hegyi gorilla populációja, az élőhelypusztítás továbbra is égető probléma. Mert az emberi tevékenység, különösen az ipari mezőgazdaság, az erdőirtás és a városfejlesztés következtében egyre több élőhelyet veszítünk el, és az erdők kivágása, illetve a nedves területek eltűnése közvetlenül hozzájárul a fajok kihalásához. Egyre több faj lesz érintett. 

Bármennyire távolinak tűnik, a biológiai sokféleség elvesztése nem csupán a természetet érinti, hanem közvetlen fenyegetést jelent az emberek jóllétére is. Az ökoszisztémák összeomlása globális probléma, és ijesztő globális következményekkel járhat – figyelmeztetnek a szakemberek hangsúlyozva, hogy most van még időnk lépni.

Bereczki Szilvia