33 éves a Tusványos – de kik járnak a fesztiválra, és mi történik ott egyáltalán?
Rövidnadrágos politizálás, szalmakalapos vezetők, politikusképzés, fiatal magyar értelmiségiek – csak néhány kifejezés, ami 33 év Tusványosa alatt beleivódott a köztudatba, és már-már hangzatos címkévé vált. A Fidesz és holdudvarának fesztiválja Budapesttől 700 kilométerre, szinte a vadtermészetben, egy fenyvesekkel és medvékkel körülölelt tájon, Tusnádfürdőn zajlik. Előadások, események, különféle fellépők és koncertek tarkítják, népzene, néptánc, szórakozni vágyó tömeg, így nem csoda, hogy sokakat vonz évről évre. Idén például 500 programot kínáltak a résztvevőknek, ami rengeteg erdélyit, magyarországit és határon túlit megszólított, még úgy is, hogy az előadások témájával nem mindenki értett egyet. Sokan ugyanis nem érezték magukénak a családpolitikába csomagolt „útmutatást” vagy a társadalom szétszálazását, se az EU politikájának savazását. És hogy mit hagy a tudatalattiban a rengeteg, ösvényre kiszűrődő politikai vita, állásfoglalás? Azt mindenki döntse el maga. Bereczki Szilvia beszámolója.
–
Azt gondolhatnánk, hogy a fideszes fesztiválon fideszesek vagy legalábbis Fidesz-közeliek vesznek részt.
Ez azonban koránt sincs így, Tusványoson olyan fiatalok is megfordulnak, akik a természetért, a friss levegőért, a sátorozási lehetőségért, a barátokért érkeznek, és hallani sem akarnak a politikáról. Amiből egyébként úgy is kapnak egy keveset, ha mindenáron kerülnék. Mert az EU-ellenesség, a liberálisok megkérdőjelezése, a saját meggyőződés erőteljes sulykolása ott van minden egyes ösvényre kihallatszó előadásban.
És ha valaki csak egy 20 lejes (1500 forint körüli) lángosért ugrana ki, máris részesül belőle. Hát még azok, akik a gyerekeikkel érkeznek, hogy kieresszék a gőzt…
Azt a szervezők is büszkén hangoztatják, hogy a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor három évtizede alatt egész politikai generáció formálódott. Létrehozói és alapítói gyakran emlegetik nyilvánosan a „bálványosi folyamatot”, amely több szempontból is meghatározta a Fidesz nemzetpolitikáját, hiszen a fesztiválon elhangzó gondolatok, megvitatott témák valamiképpen kiterjedtek a teljes magyar politikai életre. Már ha csak azt vesszük alapul, hogy a kezdeti alapkoncepció is a magyar–magyar, illetve a magyar–román párbeszéd volt – noha utóbbi az elmúlt évek fényében egyre sikertelenebbnek tűnik, bár az sem biztos, hogy még egyáltalán a célok között szerepel.
Nincs minden előadáson román nyelvű meghívott, és ha mégis, akkor a négy-öt személyből általában csak egy a román szakértő, aki nem feltétlenül az ellentétes oldal képviseletében érkezik.
Az idei esemény megnyitóján Németh Zsolt, a Pro Minoritate Alapítvány elnöke, úgy fogalmazott: Tusványos egyik legfőbb erénye, hogy a párbeszédet tekinti sajátjának, és „a békemissziónak egy nagyon fontos színhelye”. Ebben egyetértett Toró T. Tibor is, a Székely Nemzeti Tanács vezetője, aki kiemelte: „a rendezvény krisztusi korba ért”, a „jobb pályán” mottó pedig a jobbra való törekvést jelenti. Ez a hozzáállás különösen fontos szerinte, mert „nem mindig barátságos az egész európai, euroatlanti vagy világkonstrukció a magyar nemzetpolitika törekvéseivel szemben”. Azt is kiemelte, hogy Tusványosnak az a dolga, hogy hozza ismét napirendre az autonómia kérdését.
Az első fesztivált a rendszerváltás után, 1990. július 21. és 29. tartották meg, ötletgazdái Németh Zsolt, David Campanale, Török Sándor, Szabó Miklós, Sánta Attila és Deme László voltak. Kezdetben inkább a párbeszédre törekedtek. Akkor a Fidesz Kisebbségi Titkársága, az angol Fiatal Szociál-Liberális Demokraták és a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének fiataljai fogtak össze, illetve ekkor már a parlamenti választások során az RMDSZ-frakcióban hat képviselő foglalt helyet, és ők szintén arra vágytak, hogy tanulhassanak, fejlődhessenek, és erdélyi, székelyföldi környezetben pihenjenek – írja egy archív cikkben Löffler Anna.
A szervezők beszámolói szerint 1998-ban már 300-an táboroztak a helyszínen, 2001-től vált diáktáborrá is a szabadegyetem. A rendezvények folyamatosan gyarapodtak, 2008-ban már technológiailag is nagy fejlődés következett be: ekkor wifilefedettség érkezett a helyszínre, így beszámolók szerint az akkori 5 napos rendezvényen nagyjából 15-20 ezer látogató vett részt. Létrehozták a fesztivál közösségi felületeit, sorra mutatták be az elmúlt húsz év történéseit, a tábor saját sajtótermékekkel bővült. 2010-ben indult el a fesztivál videócsatornája, és ekkor hozták létre a Facebook-oldalát is.
Ma már 50 szervezettel szervezik partnerségben a fesztivált, jelenleg 30 előadói sátor működik, több mint ötezer az állandó táborlakók száma. Naponta több mint 16 ezer látogatót fogad be a völgy, és még azt is számontartják, hogy Orbán Viktor eddig 31-szer volt Tusványoson.
A rendezvény méretének növekedése miatt a szabadegyetem 1997-ben Bálványosfürdőről a közeli Tusnádfürdőre költözött; a két név összevonásából lett aztán a mára közismert Tusványos. Ekkor alakult ki a ma is jól ismert program: délelőtt politikusi előadások folytak, délután műhelymunkák, tanácskozások, szakmai viták, esténként pedig koncerteket szerveztek, így a fesztivál diáktábor jelleget öltött.
A Fidesz 1998-as választási győzelme után a szabadegyetem politikai súlya tovább növekedett, miközben ezzel párhuzamosan fontos helyet kaptak az esemény programjában a szabadidős, kulturális programok – írja Löffler Anna kiemelve, hogy a következő szakasz 2001-ben kezdődött, amikor a Kolozsvári Magyar Diákszövetség akkori vezetése vállalta, hogy a szabadegyetem fő szervezője lesz, és ezzel a rendezvény hivatalos neve Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor lett. Ez magával hozta a résztvevői kör és a programok bővülését: egyetemista csoportok is hoztak be műhelyeket, és tovább fokozódott az esemény szabadidős, bulis jellege is, amely megalapozta a fesztiválhangulatot. Már nemcsak a politika iránt érdeklődő fiatalok jelentek meg, hanem azok is, akik a zenék, zenekarok iránt érdeklődtek, vagy csak egyszerűen szórakozni vágytak.
Akkoriban ugyanis Erdély nem sok fesztivállal büszkélkedhetett, így a fiatalok minden lehetőséget megragadtak a találkozásra, kikapcsolódásra. Ma, már minden nagyobb magyarlakta város városnapokat tart, a színpadokon rendszerint megjelennek a magyarországi fellépők, illetve ott van tucatnyi kisebb fesztivál az évi egy nagy magyar, a Vibe mellett. Tehát bőven van lehetőség, mégis sokan döntenek még a Tusványos mellett.
Mikor lett a román–magyar párbeszédből román–magyar harc?
Az első fesztivál több szempontból is szimbolikus volt. Például jelen volt a Ceauşescu-korszakban üldözött értelmiségi csoport, a Limes Kör, és Löffler Anna archív cikke szerint a román–magyar párbeszédről egy másik erdélyi civil szervezet, a marosvásárhelyi székhelyű Pro Európa Liga gondoskodott abban az időszakban, amikor az 1990-es események Romániában a tetőpontjukra hágtak. A párbeszéd egyébként folyamatosan fókuszt kapott – erre kifejezetten szükség volt, mert akkoriban még nem foglalkoztak a kisebbségi léttel.
Közben sokan úgy érezték, hogy a román politika nem képes levetkőzni a Ceauşescu-éra nacionalista hangvételét, és folytatja a nemzetépítést – 2009-ben, a szabadegyetem utolsó napján például Traian Băsescu köztársasági elnök is hangsúlyozta, hogy „Románia egységes nemzetállam”.
Míg a kilencvenes évek elején románok és magyarok egyaránt hittek a megbékélésben, a közös jövőben, és a „közös nyelv” megtalálására törekedtek, illetve ebben erősítették a résztvevőket a külföldi meghívottak is, akik a történelem különböző etnikai megbékélési mintáiról beszéltek, az elmúlt években már jócskán megromlott a helyzet.
Tusványos az ezredfordulón: a Fidesz és „erdélyi barátai”
2022-ben például román tüntetők egy maroknyi csoportja jelent meg, és zavarta meg Orbán Viktor beszédét, és még egy „Van, ami örök: Erdély román föld” molinót is elővettek, 2023-ban pedig Orbán Viktor már a román nacionalisták gyűrűjében érkezett Tusványosra. Ekkor a román zászlókat lengető hazafias csoport egyebek mellett azt kiabálta: „Orbán, ne feledd, ez a mi országunk!”
Orbán Viktor tusványosi beszédei az elmúlt években rendszerint kiverték a biztosítékot, tavaly például a civilizációk rivalizálásáról, „kevert fajú népekről”, „genderbolondériáról” értekezett.
A többség mégsem marad távol a fesztiváltól, az általam megkérdezettek mindezt azzal magyarázták, hogy Erdély vonzza őket. Van, akit a Kárpát-haza, mást a „belső dolgaink”, és olyan is akad, akit a „csodálatos kis katlan” csalogat ide.
Olyan táborozó is akad, aki Skóciából érkezett, az idei már a harmadik Tusványosa, mert szerinte a Skót-felföld és Székelyföld hasonlít egymáshoz, és a gyönyörű táj, illetve a medvék idecsalogatták. Mint mondta, egy magyarországi barátjától hallott a fesztiválról. Ezzel egyébként többen hasonlóképpen voltak: a barátok javaslatára érkeztek Tusnádfürdőre, és inkább a találkozások miatt, semmint az előadásokért.
Azok, akik Budapestről érkeztek, főként azért jöttek, hogy az erdélyi barátaikkal beszélgethessenek, egy muravidéki, szlovéniai táborozó pedig azért érkezett, hogy „meghallgassa Orbán Viktor fellépését”, majd „otthon elmondja az ifjaknak és a népnek, hogy hogy érezte magát és még többen jöjjenek legközelebb”.
A fiatalokat viszont a sátorozás vonzotta, „a szabad levegő, a szabadság, az erdélyi táj és a finom ételek, minden, ami Tusványos”. Mert számukra ezt jelenti a fesztivál, bármennyire narancssárga is.
De voltak olyan helyi fiatalok is, akiknek kötelezően jelen kellett lenniük, az egyetem így kérte a szakmai gyakorlatot, „de nem sok elfoglaltságuk van”. Ezzel szemben az idősebbek inkább azért érkeztek, mert „megszokás nekik a fesztivál, jólesik számukra az esemény, és 33 éve visszajárnak, hogy a magyar kollégákkal találkozzanak”.
És hogy mit csináltunk mi a fesztiválon? Nos, válogathattunk többek között olyan programokból, mint a Világvége – no de melyiké: a keresztényé, vagy a liberálisé?, a Nekünk Mohács kell! – Méltó felkészülés az 500. évfordulóra, Az MCC bemutatja: Európa megmenti a nemzetállamot vagy Az etnikai politizálás felette szükséges voltáról – a teljesség igénye nélkül. Mózes Zsófi kollégánk végül A politika női szemmel című beszélgetést választotta, amiről spoilermentesen csak annyit mondanánk: nem volt hiány a szaporodásra való buzdításból. Erről is hosszabban olvashattok majd a WMN felületein, azt már Zsófi szemszögéből.
Ami pedig a jövőt illeti – hátha a generációváltás hoz magával szemléletváltást is. Kritikusat.
Képek: Kerepeczki Anna / WMN
