„A kisebbségi lét láthatatlanná tesz és elfeledi a valódi személyiségünket” – Az Elsőajtós járat című kiállítás a cigány önmeghatározásról is szól

–

Az UCCU alapítvány felkérésére, a Nemzetközi Roma Napra fotózta le Bordás Róbert azt az egytucat embert, akik a nyolcadik kerületben élnek/dolgoznak, méghozzá olyan területeken, amivel segítik a cigányságot. A kiállítás megnyitója volt a józsefvárosi Opre Roma hét megnyitó eseménye is, melynek fókuszában a roma reprezentációval, és az önreprezentációval kapcsolatos kérdések állnak. A portréfotókat, illetve a hozzájuk kapcsolódó Ez van! című videóinstallációt (Kállai András szobrász alkotása) még e hét szombatig tekinthetik meg az érdeklődők a Mátyás téri Kesztyűgyár Galériában.

Cigány önreprezentáció

A portrékon szereplő személyeknek három kérdést tettek fel, majd a válaszaikból a legerősebbek kerültek a fotók alá. A kérdések így hangzottak: „Mit jelent számodra a hiteles roma reprezentáció? Milyen jelentősége van számodra a Nemzetközi Roma Nap megünneplésének? Kell-e szerinted a roma szervezeteknek a romákhoz kapcsolódó jeles eseményeket szervezni?”

Ezek a kérdések azért is fontosak, magyarázta el Kállai András szobrászművész, mert a roma reprezentáció itthon javarészt a többségi társadalom kezében van, a cigányok önreprezentációja fájóan hiányzik.

„A világon, ha jól tudom, a cigány az egyetlen olyan kisebbség, amit a domináns többség reprezentál, nem önmaga. Ez olyan, mintha Erdélyben egy magyar intézetet egy román vezetne. A cigányokról kialakult képet nem mi formáljuk, akik etnikailag és szakmailag is kompetensek vagyunk, hanem a nagy fehér törzsfőnökök mondják meg, mi kik vagyunk.

És ők sem azért teszik, mert – tisztelet a kivételnek – annyira szeretnek minket, hanem mert van pénz az etnobizniszben. A videóm is erről szól: legitimáljuk őket azzal, hogy kiszolgáljuk őket. A sokakban élő hamis cigányképet, azokat a romantikus prekoncepciókat, a pozitív vagy negatív sztereotípiákat a fehér többség alakította ki magában” – mondja, hozzátéve, hogy a témát másfél évig kutatta a CEU-n.

„Egyáltalán hogy lehet a romákat egyetlen masszaként kezelni Magyarországon, amikor legalább négy fő csoportjuk van, akik nem ugyanúgy gondolkodnak az önreprezentációról?” Andrást az is felháborítja, hogy a legtöbb kerekasztal-beszélgetésen, ahol a cigányság a téma, szintén alig tudják képviseltetni magukat, oda ugyanis hamarabb hívnak magyar szociológusokat beszélni akár a cigány képzőművészetről, mint cigány képzőművészeket.

A feltett kérdésekre elgondolkodtató válaszok születtek

„Azt hiszem, akik a politikába vágytak, nem mérték fel a veszteségek kockázatait, amikor megkötötték a maguk kompromisszumait a népünk nevében.” (Bari Jutka emberjogi aktivista)

„Az az üzenete a roma nap megünneplésének, hogy jelen vagyunk, és a többségi társadalom tudomást szerezzen arról, hogy együtt élünk velük, részesei vagyunk a társadalomnak.” (Csányi Dávid színész)

„Fontos, hogy ne csak hagyományőrzők, hanem hagyományteremtők is legyünk.” (Horváth Kristóf színész)

„Jogunk van a méltóságra és az egyenlőségre.” (Iváncsik Fanni közösségszervező)

„A cigány emberek roma népként való meghatározása társadalmi és politikai értelemben az első roma világkongresszus. Ezt megelőzően nem voltak ünnepeink. A Nemzetközi Roma Nap megünneplése felér a magyarok államalapítási ünnepével.” (Kalla Éva újságíró.)

„Teret kell adnunk mindenki számára, hogy saját maga fogalmazza meg a saját cigány önképét.” (Oláh Norbert festőművész)

„A kisebbségi lét láthatatlanná tesz, és elfeledi a valódi személyiségünket.” (Pádár Szilvia, Reyn-díjas szociális munkás)

„Társadalmi inklúzió nem létezik a romák pozitív identitásának megerősítése nélkül, amihez pedig arra van szükség, hogy megszabaduljunk azoktól az előítéletekkel, rasszizmussal terhelt jelzőktől, amikkel kívülről illetnek minket, és ne mások, hanem mi magunk határozzuk meg magunkat.” (Rézműves Szilvia, a Polgár Alapítvány és az Esélyekért fejlesztési vezető munkatársa, az 1magyarországért Kezdeményezés alapító tagja)

Neked csak az első ajtó!

„Nem résztvevői szeretnénk lenni a roma reprezentációnak, hanem alakítói” – magyarázza Szénási Szilvia, az UCCU Roma Informális Oktatási Alapítvány vezetője a kiállítás kapcsán. A portréfotók egyébként mind a 9-es, illetve a 99-es járat buszmegállójában készültek, nem véletlenül.

„Sokat utazom a 13. kerületből a nyolcba, az említett két buszon az a szabály, hogy hétvégente elsőajtós járattá alakulnak át, ez ki is van az elején írva. Igen ám, de észrevettem, hogy ha valaki felszáll Budán vagy a Jászain, illetve a Deákon, azt megteheti bármelyik ajtón, ám onnantól, hogy a busz beér a nyolcba, ténylegesen elsőajtós járattá alakul”

– meséli Bordás Róbert, és hozzáteszi: – „Ami kicsit logikátlan, hogy ez sofőrtől is függ.”

A kérdésben megkerestem a BKV sajtócsoportját is, hogy megtudjam, valóban más-e a gyakorlat a nyolcadik kerületbe való megérkezéskor, kaptak-e ezzel kapcsolatban a sofőrök felsőbb utasítást, illetve ha valóban csak a Józsefvárosban lesz ténylegesen elsőajtós a járat, azt milyen elgondolás mentén alakították így.

Ezt a választ kaptam: 

„Az első ajtós felszállást a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) szabályozza. A BKV járművezetői nem kaptak olyan iránymutatást, amely azt írná elő, hogy egyes kerületekben alkalmazzák az első ajtós felszállást, más kerületekben pedig ne. Néha előfordulnak olyan operatív helyzetek, amelyekben a BKK egyes viszonylatokon vagy egyes részviszonylatokon az »elsőajtózás« felfüggesztéséről dönt. Ilyen lehet például, ha leáll az egyik metró vagy a 4-6 villamos, és az utasoknak alternatív járatokat ajánlanak, amelyeken így megnő a forgalom. Ideiglenesen szüneteltethetik az első ajtós felszállást ott is, ahol nagy tömegeket vonzó rendezvényt tartanak. Ezek azonban egyrészt eseti, másrészt térben és időben jól behatárolható helyzetek. Ennél hosszabb ideig tartó intézkedés az M3 metró felújítása idején volt érvényben. 2023 tavaszáig, a metrópótlás alatt a 9-es buszon a Kálvin tér és a Margit híd, budai hídfő megállók között, a 72-es trolibuszon pedig a Kálvin tér és a Nyugati tér között nem volt érvényben az első ajtós felszállás, a metrópótlóval közös belvárosi szakaszon ugyanis a megnövekedett felszíni utasforgalom miatt ennek alkalmazására sem idő, sem hely nem állt rendelkezésre. A metrópótlás vége óta már nincs ilyen szakaszolás, de az emlékekben még élhet.

A 99-esen sosem volt ilyen szakaszolás, ez a járat hétvégén a teljes vonalon »elsőajtózik«.”

Az elsőajtós járat szimbóluma

A szimbolikát egy kicsit tovább bontogatva Szénási Szilvia elmondja: ő úgy látja, mintha az össztársadalom lenne maga az elsőajtós járat, amire nekik, romáknak mégiscsak fel kellene valahogy jutni. 

„Ma, Magyarországon a romák reprezentációja inkább a többségi társadalom előítéleteihez kapcsolódik, és rendkívül sztereotipikusan ábrázolnak bennünket.

Ott vagyunk a megállóban, várjuk a buszt, és most már nagyon szeretnénk felszállni”

– teszi hozzá. – „Az én olvasatomban a busz maga a roma ügy, amiben mi mindig valahol hátul kullogunk. A vele kapcsolatos társadalmi párbeszédben még mindig nem vagyunk egyenrangú partnerek, ahogy a roma emancipációban sem. Fontos lenne, hogy legyenek szövetségeseink.”

Bordás Róbert olvasata szerint a busz a mindenkori hatalom, ami nem veszi őket kellően emberszámba. „Mindig voltak EU-s pénzek és lehetőségek a cigányok számára, csak azok épp azokhoz nem jutottak el, akiknek szánták őket, és akiknek szüksége lett volna rájuk.” 

Fontosnak tartja emellett kiemelni, milyen büszke arccal, elszántan állnak az emberek a portéfotókon, pedig az a munka, amit végeznek, nagyon nehéz, és temérdek kihívással jár. „Ha a cigányokat ábrázolják, mindig arról van szó, hogy »ezek nem akarnak dolgozni, csak a segélyt várják«, ezt halljuk vissza a tévéből, rádióból is. Ezek a tettrekész emberek azonban a többségi társadalom számára ugyanúgy láthatatlanok, ahogy a rengeteg munkájuk is az.” 

Más arányban vannak reprezentálva, mint amit a valóság diktálna

„Magyarországon a tananyagokban sem szerepelnek cigányok, vagy csak úgy, hogy rossz fényben vannak feltüntetve. A cigányságot mint szegény csoportot ábrázolják rendszerint” – mondja Szénási Szilvia, majd hozzáteszi, a roma kultúra sem jelenik meg a közoktatásban annak ellenére, hogy a magyar kultúra szerves része.

Holott a cigány gyerekek identitásának formálásához is szükség lenne arra, hogy ne érezzék magukat megbélyegezve, hanem méltón legyenek képviselve.  

„Lakatos Menyhért író, Péli Tamás festőművész, Bari Károly költő nem a tananyag része, ettől pedig a kapcsolódás is sokkal nehezebb. Ha valaki nem egy olyan családban nő fel, ahol van egy erős roma identitás, akkor sokkal nehezebb dolga van. A többségi társadalomban a cigány szó pejoratív értelmű. Ott van például »cigánykodik« kifejezés, ami alatt sokan azt értik, hogy valaki olyat tesz, ami nem helyes. Ennek viszont nagyon rossz üzenete van. A cigányságról nem mint szegénységi problémáról kell beszélni, hanem mint egy kisebbségről. Magyarország legnagyobb kisebbségéről.”

A kiemelt képeket készítette: Bordás Róbert

Fiala Borcsa