„A szerző könnyei és verejtéke egyáltalán nem számítanak egy könyv sikerességében. A bestsellereket kiválasztják. Nem számít mit csinálsz” – vallja a Sárga (anti)hőse, June Hayward, aki pontosan tudja, milyen mellőzve lenne az irodalmi életben. Míg barátnője, Athena Liu már több nagysikerű kötetet kiadott, és éppen a Netflixszel kötött szerződést, addig ő megbukott első regényével, és csak álmodozhat arról, milyen lehet egy befutott szerző élete. Úgyhogy amikor Athena a szeme láttára meghal egy tragikus balesetben, June gondolkozás nélkül a helyébe lép: magához veszi a barátnője Az utolsó front című kéziratát, dolgozni kezd rajta, elküldi a kiadójának a saját munkájaként, majd (az ázsiai hangzás miatt) Juniper Song álnéven ki is adja az első világháborúban a brit hadseregben szolgáló kínai munkásokról szóló kötetet, ami az eladási listák élére repíti őt.

„Egész idő alatt azt gondoltam, hogy megcsináltam. Athena életét élem. Végre úgy tapasztalhatom meg a könyvkiadást, ahogy mindenkinek kéne. Áttörtem az üvegplafont. Mindenem megvan, amit akartam – és pont olyan édes érzés, amilyennek mindig is képzeltem”

– mondja ekkor June, akinek rá kell döbbennie, hogy ma nem feltétlenül a mű, hanem a szerző maga az eladható (marketing)termék, az olvasóban pedig felmerülhet a kérdés, miért éppen egy megkérdőjelezhető erkölcsű, kifejezetten antipatikus szereplő lett a 27 éves Rebecca F. Kuang regényének mesélője.

rasszizmus Reese Witherspoon cancel culture Sárga R.F. Kuang Reese's Book Club
Rebecca F. Kuang - Forrás: Magnólia

Mindent az álmainkért?

Nos, R. F. Kuang szereti az ellentmondásos karaktereket, próbál rájönni, mi teszi őket mégis érdekessé, olyasvalakivé, aki felkelti az emberek kíváncsiságát a mondandójával. Sőt, miközben haladunk előre a történetben, megtudjuk azt is, hogy a szerző Athenára sem az ártatlan áldozat szerepét osztotta. A nő korántsem jó barátja June-nak, inkább azért keresi, mert ő nem jelent számára konkurenciát. Kiderül az is, hogy Athena bestsellereit is többnyire mások elbeszélése inspirálta – és még June egyetemi traumájából is sikert kovácsolt.

Ezek után (talán) már kevésbé meglepő, hogy a protagonista úgy érzi, megérdemli Athena életét, jogosan tartja a sajátjának azt a könyvet, aminek az alapötlete, vázlata nem az övé – mi pedig June szemén keresztül végignézhetjük, milyen belső harcokat vív a lelkiismeretével, a bűntudatával az, aki meggyőzi magát az igazáról.

„Tudom, hogy nem fogjátok elhinni, de egyszer sem gondoltam közben, hogy ezt most elveszem, és a magaménak kiáltom ki. Nem álltam neki gonosz terveket kovácsolni, hogy milyen remekül fogok profitálni a halott barátom munkásságából. De tényleg: természetesnek érződött, mintha valami elhívatásnak vagy isteni parancsnak tennék eleget.

Amint elkezdtem, számomra úgy tűnt, hogy a legtermészetesebb dolog a világon, amit tehetek, hogy befejezem, aztán ragyogóra csiszolom Athena művét”

– emelte ki a regény egy pontján June, és idővel elhiteti magával azt is, hogy halott barátnője kéziratát az ő szerkesztése tette tökéletessé, anélkül túlírt, sok helyen érthetetlen lett volna.

Az író joga a történethez

Bár az eladások June-t igazolták, a sztorihoz való jogát sokan megkérdőjelezték, úgy vélték, a nem ázsiai származású szerző nem mesélhet (hitelesen) a kínai munkások küzdelmeiről, és a témaválasztás miatt számtalan ellenséget szerez magának az irodalmi életben.

„Úgy gondolom, hogy nagyon veszélyes az alapján cenzúrázgatni, hogy ki miről írhat… Gyűlölnék olyan világban alkotni, ahol az alapján mondanák meg a szerzőknek, miről írhatnak, hogy milyen színű a bőrük.

Most gondold végig, milyen lenne, ha megfordítanánk az állításod, nézzük meg, hogy hangzik! Írhat-e egy fekete szerző fehér főszereplőt a regényébe?

Mi van azokkal, akik a második világháborúról írtak, de nem is éltek még akkor? Értékelhetsz egy könyvet az irodalmi minőséget és a történelmi hitelességet alapul véve, ez természetes. De nem értem, miért ne birkózhatnék meg a feladattal, ha elvégzem hozzá a szükséges munkát”

– veti fel June, de az érvelése ellenére végül nyilvánosan megvádolják őt plagizálással, és az internetnek „hála”, percek alatt kegyvesztetté, a cancel culture és a cyberbullying áldozatává válik, halálos fenyegetéseket kap, mindezekkel támogató család (a rokonai nem tartják „rendes állásnak” az írást) és barátok nélkül kell szembenéznie.

De June nem adja fel, mert hisz abban, hogy

„az igazság képlékeny. Mindig akad egy újabb mozdulat, amivel elferdítheted a sztorit, egy újabb homokszem, amit az elbeszélés gépezetébe szórhatsz.”

Az igazság árnyalatai

Valójában éppen az igazság képlékenysége teszi olyan izgalmassá és letehetetlenné R. F. Kuang Sárga című könyvét, hiszen az írónő által felvetett kérdésekre nem adható fekete-fehér válasz. Az álmaiért küzdő June dilemmájának alapvetése például bárkié lehetne: 

Ha csak egy karnyújtásnyira lenne tőled az élet, amire mindig is vágytál, a végsőkig küzdenél, és bármit feláldoznál érte? Mit tennél akkor, ha megkaptad, amit akartál, aztán hirtelen el is vesztenéd azt? És vajon a kínai származású Rebecca F. Kuang miért nem egy ázsiai főhős szemszögéből ír, és miért választ inkább egy barna hajú, barna szemű, philadelphiai June-t főhősül?

„Mesélők vagyunk, és a történetmesélés lényege többek között az, hogy beleképzeld magad olyan élményekbe is, amiket nem tapasztalhattál meg, és együtt tudj érezni olyan emberekkel, aki nem te vagy, és ideális esetben őszintén és empátiával írhass karakterekről”

nyilatkozta az írónő. „Különben csak emlékiratokat és önéletrajzokat adhatnánk ki, és ezt senki sem akarja.”

Rebeccát inkább az foglalkoztatja, miként közelítenek meg szerzők bizonyos történeteket, továbbá az, hogy érdekesen dolgozzák-e fel az adott kérdéseket a munkájukban. Ő pedig éppen ezt teszi June tolmácsolásában, akár hasonlít a nézőpontjuk, akár nem.

 

Források: ITT, ITT és ITT 

Kiemelt képünk forrása: Magnólia 

Barna Borbála