Magát egyszerű humorú hobbitnak tartotta J. R. R. Tolkien

–

Rácsodálkozás Angliára

133 évvel ezelőtt, 1892. január 3-án a dél-afrikai Bloemfonteinben, Oranje Szabadállamban született A Gyűrűk Ura szülőatyja, John Ronald Reuel Tolkien – ahogy ő fogalmaz, „két nagyon angol és extrém módon brit” szülő gyermekeként. Hároméves volt, amikor édesanyjával és az öccsével Angliába látogattak. Úgy volt, hogy később az apja is csatlakozik hozzájuk, ám mielőtt ez megtörténhetett volna, reumás lázban elhunyt. A két gyerekével özvegyen maradt anya, Matild így végül Angliában maradt. Egy darabig a családja támogatását élvezhette, ám amikor áttért a katolikus hitre, elfordultak tőle.

Bár még nagyon kicsi volt, az afrikai után az angol környezettel való ismerkedés is mélyen belévésődött Tolkien emlékezetébe, hogy aztán később A Gyűrűk Urában is megjelenjen.

„A Megye nagyon hasonlít arra a világra, amelyben először tudatosult bennem valami. Ami számomra talán azért volt még megrendítőbb, mert nem ebbe a világba születtem.

[…] Ha az első karácsonyfád egy hervadó eukaliptusz, és ha általában a hőség és a homok zavar… és amikor éppen abban a korban, amikor a képzeleted kezd kinyílni, hirtelen egy csendes warwickshire-i faluban találod magad, azt hiszem, ez különös szeretetet ébreszt az iránt, amit úgy is nevezhetnénk, hogy Közép-Anglia középső vidéke. A jó víz, a kövek, a szilfák, a kis csendes folyók és így tovább, és persze a falusias emberek.”

A nyelvek szerelmese

Tolkien első tanítója az édesanyja volt, aki még az iskolái megkezdése előtt bevezette a fiút a latin, a francia és a német nyelv alapjaiba, a kis Ronald pedig – ahogy a családjában hívták – innentől származtatja a nyelvek iránti rajongását. Az angol mellett megtanulta többek között a közép- és, óangolt, a görögöt, a franciát, a spanyolt, a finnt, a németet, a gót, az óészaki, a walesi és a középkori walesi nyelveket. A Gyűrűk Ura írásakor azt állította, főleg a walesi és a finn volt nagy hasznára.

De az édesanyja volt az is, aki megajándékozta Tolkient a történetmesélés, a mítoszok és a botanika szeretetével.

Kitalált nyelvek

Nem csak ő rajongott a különféle nyelvekért a családban. Két unokatestvére, Marjorie és Mary Incledon kitaláltak egy állatnevekre alapozott nyelvet, Tolkient pedig egészen lenyűgözte a lehetősége annak, hogy mesterségesen is létre lehet hozni idegen beszédet. Később Maryvel létrehozták az állatosnál egy fokkal szofisztikáltabb Nevbosh (New Nonsense) nyelvet, ami valójában az angol, a francia és a latin keveréke volt. De Ronald itt nem állt meg. 1917-re kifejlesztette a Quenyát, majd ebből alakult ki a Sinadrin nyelv.

Adta magát, hogy az általa kitalált nyelveknek történelmet is írjon, hogy igazán élővé váljanak, így született meg „A szilmarilok”. Az író egyébként összesen 14 nyelvet alkotott meg.

Elárvulva

Még csak tizenkét éves volt, amikor tragikus módon, cukorbetegség következtében az édesanyját is elveszítette (akit 1-es típusú diabétesszel diagnosztizálták, az inzulint pedig sajnos csak 1921-ben fedezték fel, 17 évvel Mabel halálát követően). A két fiút édesanyjuk gyóntatóatyja, Francis Morgan atya vette a szárnyai alá, javarészt rokonoknál, illetve bentlakásos iskolákban nevelkedtek.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Nerd of the Rings - Matt Graf (@nerdoftherings) által megosztott bejegyzés

Az első világháború borzalmai

Iskolái befejezése után katonaként szolgált az első világháborúban, ahonnan végül lövészárokláz miatt szabadult. (Ezt a bakteriális betegséget tetvek terjesztik, és többek között hasogató fejfájással, magas lázzal, lép- és májmegnagyobbodással jár.) A háborúval kapcsolatos élményei elválaszthatatlanul összefonódtak későbbi műveivel. Mély elismeréssel adózott a brit katonák bátorsága előtt, akik aztán Samu karakterét is inspirálták.

„Az én Samum valóban az angol katona tükörképe, a közlegényeké és a harcosoké, akiket az 1914-es háborúban ismertem meg” – írta.

Érdekesség még: Frodó neve eredetileg Bingó volt, a gyerekei játék koalamackója után, és csak miután a regény komorabb hangvételű lett, nevezte át Frodóra. 

A Gyűrűk Uráról azt vallotta, az az emberi faj allegóriája is lehet. „Mindig is lenyűgözött, hogy azért maradtunk fenn, mert egészen kis emberek fékezhetetlen bátorsággal szálltak szembe a lehetetlen esélyekkel: dzsungellel, vulkánokkal, vadállatokkal küzdenek tovább, bizonyos értelemben szinte vakon.” 

Az első világháború hatása elválaszthatatlan a regénytől: „A történetek – őszintén szólva az emberi történetek mindig egy dologról szólnak – a halálról. A halál elkerülhetetlenségéről” – mondta, illetve: „Nincs olyan, hogy természetes halál. Semmi sem természetes, ami az emberrel történik, hiszen jelenléte megkérdőjelezi a világot. Minden embernek meg kell halnia: de minden ember számára a halála baleset, és még akkor is, ha tud róla és beleegyezik, igazolhatatlan erőszak. […]  Ezek A Gyűrűk Urának kulcsforrásai.” 

A regény arról is szól, hogy milyen változásokon mennek keresztül azok, akik kénytelenek voltak megtapasztalni egy háború borzalmait. Frodó és Samu, amikor visszatérnek a falujukba, már mások, mint azok, akik ki sem mozdultak onnan. Ők már soha nem lesznek olyan ártatlanok és gyermek lelkületűek, mint a társaik. „Egy kritikus egyszer azt mondta, hogy ez egy nagyon vidám könyv” – emlékezett vissza Tolkien. – „Hiszen minden jó fiú hazatér, és mindenki boldog és vidám. Ez persze nem igaz. Az illető minden bizonnyal nem is olvasta a történetet.”

A fő hobbit

Tolkien magát is hobbitnak tartotta:

„Valójában hobbit vagyok, a méretemet kivéve. Szeretem a kerteket, a fákat és a gépesítetlen mezőgazdasági területeket; pipázom, és szeretem a jó, egyszerű ételeket (hűtés nélkül), de utálom a francia konyhát;

szeretem, sőt, ezekben az unalmas napokban még díszes mellényt is merek viselni. Szeretem a gombákat (a mezőn); nagyon egyszerű humorom van (amit még elismerő kritikusaim is fárasztónak találnak); későn fekszem le és későn kelek (ha lehet). Nem utazom sokat.”

A „w” etimológusa

A világháború után az első civil munkáját az Oxford English Dictionarynél kapta, ahol a warm (meleg), wasp (darázs), water (víz), és winter (tél) szavak etimológiájának kutatásával foglalkozott. Innen aztán az Oxfordi Egyetem katedrájára vezette az útja.

Az egyetemen ismerkedett meg C. S. Lewis-zal (A Narnia krónikái szerzőjével), akivel a kezdeti idegenkedésük idővel mély barátsággá formálódott. Kapcsolatuk egyik fontos alapja volt közös szenvedélyük, az északi mitológia. 

Esti meséből regénymonstrum

Ez idő tájt kezdte el írni A hobbitot is, melyet távolról sem ifjúsági könyvnek szánt annak ellenére, hogy a gyerekeinek mesélt belőle részleteket esti mese gyanánt, így ők voltak a regény első kritikusai is, akik – ha ellentmondást fedeztek fel a mű részleteiben, azonnal jelezték. A történetet először nem is tervezte kiadni, ám amikor a szöveg a George Allen & Unwin Kiadó egyik munkatársának kezébe került egy családi barát révén, a kiadó Stanley Unwin tízéves fia, Rayner olyan jó véleménnyel volt a műről, hogy végül 1937-ben megjelenhetett.

A hobbit átütő sikere után a kiadó jelezte, szívesen kiadnának tőle mást is, amennyiben az tartalmaz hobbitokat. Így született meg 1949-re A Gyűrűk Ura, amely csupán egy rövid, ám igen fontos szakasza a több tízezer évet felölelő Arda-mitológiának. Egy 1964-es BBC-nek adott interjúban Tolkien azt mesélte, hogy amikor a végkifejletet írta, sírt, olyan nehéz volt elengednie a történetfolyamot. Emellett, ami riasztotta, azok a nyelvtani hibák, amik minden igyekezete ellenére benne maradtak a műben, és amik „egy angol nyelv és irodalom professzortól meglehetősen megdöbbentőek”.

A regényből – ami, bár három részletben jelent meg, nem trilógia, hanem egyetlen könyv – több mint 150 millió példányt adtak el világszerte.

Ifjúkori szerelem – a sírig

Még csak 16 éves volt, amikor megismerte az akkor 19 éves Edith Brattet, aki később a felesége, hű társa és múzsája is lett. Tolkien nevelője, Francis atya nem nézte jó szemmel a viszonyt, úgy gondolta, hogy a fiúnak inkább a tanulmányaira kellene koncentrálnia, ezért megkérte, nagykorúvá válásáig szakítsák meg a kapcsolatukat. Három év kényszerszünetet követően Tolkien levelet írt Edithnek, amelyben megkérte a kezét. A lány igent mondott, ráadásul úgy, hogy ehhez felbontotta a mással kötött eljegyzését is.  

Tolkien a volán mögött

Nem érthet mindenki mindenhez. Azt mondják, Tolkien rettenetesen vezetett. (Mentségére szóljon, akkoriban még nem volt annyira elterjedt a gépjárműhasználat.) Volt, hogy teljesen lapos kerekekkel haladt, máskor falnak ütközött, vagy nagy sebességgel vágtatott bele a kereszteződésekbe.

Búcsúzóul pedig álljon itt egy Tolkien-idézet, amit akár a nagy újévi fogadalmakra is tudunk alkalmazni: „Sokkal könnyebb azt kiabálni, hogy »Véget vetek neki!«, mint valójában véget vetni.”

Fiala Borcsa