„Több nőt (és vécét, és szünetet…) a közlekedésbe!” – a kötött munkarendben dolgozók nehézségei, amikbe ritkán gondolunk bele
„A kasszások körében magas a veseproblémákkal, vizelettartási nehézségekkel élő dolgozók aránya”
Nőnek lenni a munkaerőpiacon olykor szívás. Gyanús, ha az embernek nincs gyereke, de még rosszabb, ha van. Emellett egy nő sosem lehet elég jó, hiszen vagy túl fiatal, vagy túl öreg. Ha erős az érdekérvényesítésben, vagy csak nem hagyja magát, akkor férfias. De ha kedves, esetleg nem védi élesen a határait, az sem oké. Ha feszült, akkor bizonyára rég nem jutott már ki neki a jóból, azért hisztizik. A kötött munkarendben, speciális körülmények között, pénztárban, vonaton vagy éppen gyártósor mellett dolgozó nők pedig a saját társadalmi megítélésük, az üvegplafon és a szexizmus mellett még azon is aggódhatnak, kimehetnek-e betétet cserélni munkaidő alatt, ha éppen szükség van rá. Z. Kocsis Blanka írása.
–
Műszakban dolgozni nőként igenis problémás
Bevallom, kifejezetten kedvelem és keresem a furcsa világnapokat, mert számos olyan kulturális értékre vagy társadalmi problémára irányítják rá a figyelmemet, amiről korábban még sosem hallottam. Az egyik ilyen a nemzetközi vécénap, amely elsőre viccesnek tűnhet ugyan, valójában nagyon is fontos „ünnep”, mely azért jött létre, hogy megszüntesse a tabukat és a társadalmi párbeszéd részévé tegye a közlekedésben dolgozó munkavállalók mosdóhasználati jogának kérdését.
Hazánkban nem olyan vészes a helyzet, mint a világ más részein – nálunk hozzáférhetők szolgálati vagy szociális helyiségek, mosdók a szerelvényeken. Az azonban egyáltalán nem ritka, hogy egy-egy kötött pályás járművön dolgozó munkavállaló nem jut megfelelő állapotú mellékhelyiséghez, vagy az esetleges késések miatt nincs lehetősége mosdóhasználatra a fordulók közötti szünetekben.
Hercegh Mária, a Magyar Szakszervezeti Szövetség Nőtagozatának vezetője és a Vasutasok Szakszervezete Nő Bizottságának vezetője azt mondja, a mosdók megléte, illetve hiánya nemcsak a nőknek jelent gondot, de kétségkívül még mindig ők azok, akik több nehézséggel néznek szembe.
„A kötött munkarend és a szigorúan szabályozott műszakok okozhatnak problémákat, amelyek egy részére sok esetben csak a munkavégzéstől való távolmaradás jelenthet valós megoldást. Egy mozdonyvezető például értelemszerűen nem veheti fel a munkát akkor, ha hasmenése van: ilyenkor az üzembiztos szolgáltatás érdekében leváltják – mondja Hercegh Mária. – Hasonló a helyzet akkor is, ha egy motorvonat-vezető nő jelzi a vezérlőnek, hogy egészségi problémája – akár menstruációs görcse, erős menopauzás tünete – van, hiszen ilyenkor az érintett nő az adott napra felmentést kap a munkavégzés alól.”
A nőtagozat vezetője szerint ennél jóval nehezebb helyzetben van ugyanakkor az utazószemélyzet, hiszen nekik a mozgó járművön, munkavégzés közben vagy városközi közlekedésben a fordulópontokon van lehetőségük igénybe venni a mellékhelyiséget. Mondanunk sem kell: nem feltétlenül akkor, amikor szükség lenne rá, hanem akkor, amikor a lehetőség adott. Ez pedig könnyen járhat azzal, hogy a munkatárs egész nap feszeng, és esetleg egyik pillanatról a másikra kellemetlen helyzetbe kerül.
„Ugyanakkor a nők hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a menzesz problémákkal jár, nekik ezt dobta az élet és történjék bármi, az ilyen helyzeteket meg kell oldani – mutat rá Hercegh Mária.
– Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az utazószemélyzet tagjai fel vannak készülve mindenre: nem ritka, hogy egy kisebb drogériára elegendő higiéniai és fertőtlenítő terméket visznek magukkal munka közben.
Tény, hogy egyes helyeken a közlekedésben, csak »pottyantós« vagy mobil vécé áll rendelkezésre, de az is tény, hogy a nőknek ezekben a munkakörökben nemritkán ennél jóval aggasztóbb problémákkal is szembe kell nézniük.”
A szakember szerint az érvényben lévő „Több nőt a közlekedésbe!” uniós elv helyett inkább nőket kiszolgálni képes munkahelyekre, valamint nőbarát körülményekre lenne szükség ahhoz, hogy a kolléganők az irodaházakon kívül is méltó keretek között dolgozhassanak. Meglátása szerint nem ártana, ha mammutméretű vállalatok gyorsabban reagálnának a felmerülő munkavállalói igényekre.
Mint mondja, a szakszervezethez, illetve a nőtagozathoz érkező leggyakoribb panaszok között még mindig az alacsony fizetés és a munkarend rugalmatlansága áll az első helyen, ugyanakkor ezek nem genderspecifikus ügyek. Sok visszajelzést kapnak a munkaruhák, egyenruhák elégtelen minősége, valamint a testi épséget veszélyeztető körülmények miatt is. És noha sok munkáltató a veszélyesebbnek számító szakaszokon több biztonsági testkamerát is a dolgozók rendelkezésére bocsát, a munkavállalók így is tartanak attól, hogy az átalakuló közlekedési díjszabás kedvezőtlen hatással lesz a személyes biztonságukra.
„Az ország egyes részein nem ritka, hogy fiatalokból álló csoportok szórakozásból vonatoznak, a szerelvényen nem megfelelően viselkednek, esetleg provokálják az utazóközönséget. Eddig ezekben az esetekben viszonylag egyszerű volt az eljárás: fel lehetett szólítani a jegy nélkül vagy érvénytelen menetjeggyel utazókat a szerelvény elhagyására – mutat rá Hercegh Mária. – Ez a retorziós lehetőség azonban a 14 éves kor alatt ingyenessé váló tömegközlekedésben már nem működik. Így megszűnik az eddigi egyetlen valós visszatartó erő, a munkatársak félelme pedig egyáltalán nem tűnik megalapozatlannak.”
A kereskedelem női szakma, mégsem egészség- és nőbarát terület
Néhány évvel ezelőtt egy ismert élelmiszer-áruházlánc egyes lengyel boltjaiban a menstruáló nőket sárga fejpánt viselésére kötelezték. A lépés célja az volt, hogy azok a nők, akik épp a menzeszük valamely szakaszában járnak, külön jelzés, kérés és magyarázkodás nélkül, tetszőleges gyakorisággal használhassák a mellékhelyiséget. Mivel a jól látható sárga fejpánt viselőiről a műszakvezető tudta, hogy egészségi okokból látogatják a mosdót szorgosan, nem kerültek hátrányba a többiekhez képest. Leszámítva persze azt az egyszerű tényt, hogy a fejpántnak hála a bolt összes dolgozója – és idővel már maguk a vásárlók is – tudták róluk, hol járnak a ciklusukban.
Karsai Zoltán, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének (KASZ) elnöke szerint vitathatatlan, hogy a szándék alapvetően jó volt, a megvalósítás azonban jócskán hagyott maga után kívánnivalót. Mint mondja, az empátia hiánya és a tény, hogy a munkaerőpiaci specifikumok miatt a női munkavállalók gyakran csak férfi vezetőhöz fordulhatnak a problémáikkal, növeli a menstruációs vagy menopauzás tünetek miatt akadályoztatott munkavégzés láthatóságát.
Karsai Zoltán úgy véli, a kötött munkarendben dolgozók szüneteit érintő rugalmasság általában nagyobb a női műszak- és áruházvezetők részéről, ők ugyanis sokkal empatikusabban állnak a kolléganők problémáihoz.
„A legtöbb hozzánk érkező jelzés a kereskedelmi munkával járó nagymértékű fizikai megterheléssel, a munkahelyi szexizmussal, illetve a férfi vezetők általi határátlépésekkel kapcsolatos. De még mindig nem ritka az sem, hogy a munkaközi szünetek hiányára, vagy a folyadékfogyasztás akadályozottságára ékezik panasz.”
Karsai Zoltá meglátása szerint ez nem csupán a nőket érintő probléma, az erősen optimalizált dolgozói létszámmal működő feszes műszakok miatt ugyanis gyakran a férfiak sem mehetnek extra mosdószünetre, ha rájuk jön a szükség.
„Szakszervezetként tudunk róla, hogy a kereskedelmi dolgozók, azon belül is a kasszások körében magas a veseproblémákkal, vizelettartási nehézségekkel élő dolgozók aránya.”
Karsai Zoltán szerint érdekes anomália, hogy a dohányzás, illetve dohányzás miatti szünetek messze nem okoznak akkora problémát a napi munkamenetben, mint a menstruációs panaszok, vagy a menopauza következtében gyakoribb mosdóhasználati igény. A cigiszüneteket ugyanis valahogy mindig megoldják a boltok.
„Ugyanakkor az is igaz, hogy ha bármilyen okból az egyik munkavállaló teljesítménye csökken – például mert beteg, sérülése van, esetleg haláleset történt a családban –, akkor a kiesett munkáját rövid távon még csak-csak kompenzálják a többiek, hosszú távon azonban általában nem tudnak toleránsak lenni az illető személyes nehézségeivel szemben.”
Kiss-Rigó Alíz, a szakszervezet alelnöke azt mondja, az is rendkívül gyakori, hogy kisgyerekes anyák fordulnak hozzájuk segítségért.
„Logikus, hogy ha egy nő a kereskedelemből ment szülési szabadságra, akkor ide is szeretne visszatérni. Ez azonban még akkor sem feltétlenül könnyű, ha ennek a kérdéses nőnek támogató párja, családja van. Hát még ha egyedülálló édesanya! – mondja. – A kötött munkarendben megmaradni nagyon nehéz és mindenképpen kell hozzá támogató munkakörnyezet. És még ha ez adott is… Sokszor épp a munkatársak azok, akik ellehetetlenítik a kisgyerekes anyák reintegrációját.”
Az alelnök szerint a kollégák ellenszenvét gyakran az váltja ki, hogy a kisgyerekes munkatársak az övéknél rugalmasabb kereteket, kedvezőbb munkaidővel járó beosztást kapnak, a kisgyerekes szülők pedig a gyerek betegségei miatt gyakrabban vannak távol. Mint mondja, a hétvégi műszakok hiánya, a gyerekek után járó plusz szabadnapok és a különféle kedvezmények tovább élezik az ellentétet. Márpedig ha egy dolgozót kiközösít a kollektíva, akkor nagyon nehéz megmaradni az adott munkahelyen.
„Akár egészségi probléma, akár kisgyerekes lét áll a háttérben, gyorsan kialakul a »mindig mi szívunk miattad attitűd«”
– veszi át a szót Karsai Zoltán, a KASZ elnöke. – Pedig valójában csak arról van szó, hogy a kolléga munkarendje a gyereket ellátó intézmény munkarendjéhez igazodik, vagyis tetszik, nem tetszik, az édesanyának oda kell érnie az oviba zárásra. Így aztán nem ritka, hogy az érintett munkatárs a perifériára kerül és egyre inkább kiszorítják a rendszerből. Ha a gyerek betölti a hármat, először »csak« kedvezőtlenebb beosztást kap, aztán lehetetlen időpontokban kell felvennie a műszakot, esetleg hirtelenjében a műszak kezdete vagy vége nem tud többé alkalmazkodni a kolléga lakhelyéről induló tömegközlekedéshez, így órákat kell várnia egy-egy köztes megállóban… A munkavállaló előbb-utóbb vagy megérti a burkolt üzenetet, vagy így is, úgy is ellehetetlenül.”
A szakszervezet munkatársai ugyanakkor azt is kiemelik, hogy a kereskedelemben is megfigyelhetők olyan jó gyakorlatok, amelyek előremutató változásokat hoznak a munkavállalók életébe. A szándék tehát adott, ugyanakkor a vezetőségi döntések sokat veszíthetnek erejükből, mire a megvalósítás helyszínére érnek.
„Tudunk olyan kereskedelmi láncról, amely a női dolgozók számára a munkaidő alatt ingyen biztosít intim higiéniai termékeket. Ismertek olyan cégek, amelyek támogatják a reintegrációt és az átlagosnál is rugalmasabb munkaidőt biztosítanak – mondják a szakemberek. – Más helyeken pedig még ma is előfordul, hogy előnytelen szerződéseket dugnak a munkavállalók orra alá, és azt mondják nekik, hogy azt alá »kell« írniuk, ha maradni akarnak, vagy nem engedik a szülőt szabadon rendelkezni a gyerekek után járó szabadnapokról, holott erre 2024. január 1-jétől minden érintettnek joga van. Ilyen esetekben jöhet jól a szakszervezetek segítsége és a tagok számára ingyen elérhető jogászok szaktudása.”
Minden csak szándék kérdése
Ezt vallja Hevesi Nóra, az egyik legismertebb kereskedelmi áruházlánc kommunikációs és kampányvezetője is. Ő maga egyike a cégen belül annak a vezetői körnek, amely elérte, hogy a hálózat nemcsak a vásárlók és a munkavállalók körében legyen népszerű, hanem – és ezt személyes tapasztalataimmal is alátámaszthatom – a szakszervezetek elismerését is kivívja. Bár az elsődleges cél értelemszerűen nem a népszerűség, hanem az élhető munkahelyek megteremtése volt.
„Büszkék vagyunk arra, hogy nálunk az érzékenyítés, a társadalmi felelősségvállalás, az, hogy valóban odafigyelünk a munkatársainkra, valamint a dolgozói reintegrációt elősegítő programok valós segítséget nyújtanak az adott célcsoportba tartozó munkavállalóknak – mondja Hevesi Nóra.
– Nálunk az áruházak, logisztikai központok és a központi iroda női mosdóiban a munkatársak ingyen férhetnek hozzá tisztasági és egészségügyi betétekhez, tamponokhoz, és nem kell könyörögni a műszakvezetőnek szünetért, ha valakinek ki kell mennie. Ehhez nem kell más, csak emberség és humánus vezetői szemlélet.”
A szakember azt is hangsúlyozza, hogy bár az egyes áruházak gyakorlataiban lehetnek minimális eltérések, a globális áruházi kultúra folyamatos fejlesztése náluk kívánatos cél. Ezzel jár, hogy vezetőiknek rendszeresen részt kell venniük képzéseken, és a kollégákat is edukálják arra, hogy tudják és értsék: a gördülékeny munkavégzéshez elengedhetetlen a jó kommunikáció. Vagyis a műszak- és áruházvezetőknek füle van a hallásra, a dolgozók pedig mernek és tudnak kérni, és jelzik szükségleteiket, ha kell. Az pedig nem lehet kérdés, hogy a munkavállalónak alapvető joga és lehetősége van a gyakoribb mosdóhasználatra, ha az egészségi állapota ezt indokolja.
A nők, illetve a családok életminőségének és munkakörülményeinek javításában a Hevesi Nóra által képviselt áruházlánc élen jár, hiszen több különböző vállalaton belüli programmal is segítik az anyák és az apák munkavállalását, illetve a munkaidőn kívüli jóllétét. Ez a szemlélet vezetett oda, hogy mára a fertilitási nehézségekkel küzdő kollégák – legyenek férfiak vagy nők – egy hét extra fizetett szabadságot kapnak a reprodukciós eljárásokban való részvétel idejére. Emellett a cég évek óta dolgozik azon, hogy a változókorú nők ne szoruljanak ki a munkaerőpiacról. Így nemcsak vezetői érzékenyítésre kerül sor, hanem egy szakemberrel megerősített, online edukációs-tanácsadó csoport is a dolgozók rendelkezésére áll. Ez segít abban is, hogy megértsék, milyen finomhangolásokra van szükség ahhoz, hogy a dolgozói elégedettség és a jó közérzet biztosított legyen.
„Meggyőződésünk, hogy ha a vezető megfelelő vezetői készségekkel rendelkezik, képes jól kommunikálni és empatikusnak maradni, emellett egyszerre fókuszál a probléma megoldására és a munkavállalók szükségleteire, bármiről legyen is szó, a kollégák bátran segítséget kérnek. Ezért fordítunk a szabályozások kidolgozásán túl jelentős figyelmet és energiát a vezetőképzésre is – mondja Hevesi Nóra. – Emellett a dolgozók edukációjára és a formális, illetve informális kommunikációs rendszerek kialakítására is odafigyelünk. A legfontosabb információkat a munkatársakkal team meetingen, valamint áruházban kihelyezett plakátokon osztjuk meg, de van hivatalos és félhivatalos közösségimédia-csoportunk is, amelyhez munkavállalóink mintegy 70 százaléka önkéntesen csatlakozott. A különféle dolgozói panaszok jelzésének is kidolgozott útja van, ugyanis anonim módon használható belső jelzőrendszert építettünk ki annak érdekében, hogy ha a jelenlegi közel 9000 kolléga bármelyike úgy érzi, hogy a munkahelyén bármi miatt nincs biztonságban, elnémítják, nem hallgatják meg, legyen lehetősége biztonságos keretek között felsőbb vezetőhöz fordulni a panaszával.”
Vakok vagyunk mások problémáira
A változás érdekében mi magunk is tehetünk. Hogyan? A kis lépések is előrébb visznek. Rá lehet például mosolyogni a pénztárosra akkor is, ha kedvetlen, és arra gondolni közben, lehet, hogy órák óta mosdóba akar menni, vagy már előre aggódik azon, hogy eléri-e a buszt, odaér-e a gyerekéért idejében. Aztán meg lehet köszönni a benzinkutas segítségét – nem kerül semmibe, és a másik érzi, hogy számít, hogy látható. Elő lehet készíteni a jegyet a vonaton, és lehet kedvesnek lenni akkor is, ha éppen rossz napja van az embernek. Érdemes arra is gondolni, hogy a világot hórukkmunkában talán nem fordíthatjuk ki a sarkaiból, de minden egyes alkalommal, amikor emberszámba veszünk valaki mást, hozzájárulunk ahhoz, hogy egy jobb hely legyen.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / y-studio