Divatba jött a gyerekkímélő válás, a nesting
Amikor a szétköltözés után nem a gyerekek, hanem a szülők ingáznak
Míg korábban evidens volt, hogy a válás után a gyerek ingázik a szülők között, most újabb trend hódít a felvilágosult, a gyerekek érdekeit is figyelembe vevő családok körében. Az elvált britek 11 százaléka próbálkozik a bird-nestinggel, azaz „fészkeléssel”, ami annyit tesz: a családi otthon és a gyerekek maradnak, a szülők viszont elköltöznek, és felváltva térnek vissza a közös fészekbe. Már amennyire az innentől közösnek nevezhető. Takács Dalma cikke.
–
Tizennégy voltam, amikor a szüleim a szakítás mellett döntöttek, és tapasztalatból tudom: ezt egyszerűen nem lehet jól csinálni. Pontosabban ELÉG jól csinálni. A házasságuk sok megpróbáltatás ellenére is békében ért véget, heteket beszélgettek át velem a miértekről, sérelmeiket és egójukat félretéve, szeretettel viszonyultak egymáshoz, mindez mégis vajmi kevésnek bizonyult eleve instabil kamaszénem számára. Egyik pillanatról a másikra új otthon, új színek, új szagok, aztán új, idegen emberek jöttek az életembe – úgy éreztem, „minden egész eltörött”, és természetesen a szüleimre haragudtam a helyzetért – noha, utólag tudom, ők ugyanannyira megszenvedték ezt, mint én magam. Hogy megsebzett-e a dolog? Hát persze. Hogy elrontották-e a szüleim? Nem gondolnám. Hogy én tudnám-e jobban csinálni? Kötve hiszem.
Saját példánkból, és más, a környezetemben látott esetekből kiindulva ki merem jelenteni: nincs az a Vekerdy-kötet és kötődési stílus, ami zökkenőmentessé tehetné a gyerek számára a szülei szétválását. Könnyebbé, elfogadhatóbbá igen, zökkenőmentessé nem. Pláne úgy, hogy miközben a nagykönyv szerint a gyerek érdekeit és mentális egészségét kéne előnyben részesíteni, éppenséggel a szülő is krízisben van. (Hozzáteszem: én így is a szerencsések közé tartozom, hiszen jól tudjuk, hogy a legtöbb válás nem olyan csendesen zajlik, mint a szüleimé. És akkor még finoman fogalmaztam.)
Oké, de hogy csináljuk ezt jól, pontosabban a lehető legjobban a gyerekek számára? Ha már muszáj sérülést okozni – hogyan legyen az „csak” karcolás, mintsem nyolc napon túl gyógyuló sérülés? Bár szívesen írnék inkább arról, hogyan ne jussunk el a szakításig, egy olyan országban, amelyben a házasságok több mint fele válással végződik, mégiscsak fontos számolni ezzel a tényezővel, és számba venni a lehetőségeket. És bár minden család számára más recept válik be, az utóbbi időben terjed egy új trend, ami, még ha elsőre meglepő is, jó megoldás lehet a dilemmára.
Mi megyünk, ti maradtok
A nesting fogalmával először Beth Behrendt cikkében találkoztam, majd hamar szembesültem vele, hogy az ott bemutatott házaspár esete cseppet sem egyedi napjainkban: az utóbbi időben ugyanis egyre több szülő dönt úgy szakításkor, hogy míg gyerekeik a közös otthonban maradnak, ők albérletet vesznek ki maguknak, és felváltva töltenek időt az eredeti lakásban. Így nem a gyerekek ingáznak az elvált szülők között, hanem a szülők járnak vissza, és osztoznak a közös otthonon, bízva benne, hogy a csemeték könnyebben elfogadják a válást, ha legalább a megszokott környezetükről nem kell lemondaniuk.
„Mindketten felismertük, hogy házastársi problémáink befolyásolják azt, ahogy szülőként funkcionálunk, annak ellenére, hogy az évek során többször is elmentünk párterápiára.
Lehet, hogy házastársakként nem működünk jól, de szülőkként igen.
Abban bíztunk, hogy a nesting segít majd alkalmazkodni a kialakult helyzethez, és időközben jobban átlátjuk majd, mit jelent ránk nézve a válás. Nem gondoltuk volna, hogy ennyire beválik, már évek óta így élünk – írja Behrendt, aki – sok sorstárshoz hasonlóan – az anyagi okok miatt is döntött végül a nesting mellett. Ha ugyanis a gyerekek ingáznának apa és anya között, mindkettőjüknek nagyobb lakást kéne bérelnie vagy vásárolnia, amiben aztán új gyerekszobát, tanulósarkot, játékteret kellene kialakítani – ám ez az idő felében kihasználatlanul állna.
„Ezzel a módszerrel a gyerekeknek nem kell hetente új helyen aludniuk, amikor felügyeleti jogot cserélünk, nem kell versengeni azon, hogy apánál vagy anyánál jobb a tévé, és félni attól, hogy mindig a másik szülőnél marad majd valami fontos.
A gyerekek így mindig otthon érezhetik magukat, és az eddig megszokott rutinjukból sem kell kiszakadniuk”
– mondta el egy másik nestingező, Cordelina Newlin, hozzátéve: nyilván a szülők életritmusát is felborítja a folyamatos ingázás, de ők felnőttként könnyebben alkalmazkodnak a változáshoz, mint egy kisgyerek.
Azonban, mielőtt lelkesen összecsapod a tenyered, mondván, ez a tökéletes megoldás, azért érdemes hátrébb lépni egyet, és végiggondolni a helyzet buktatóit. Ugyanis, bár teoretikusan nagyon jól működik a nesting, valójában kevés család képes a hosszú távú fenntartására. Legalábbis, az ügyvédek és a pszichológusok így gondolják.
Hogy kell csinálni
A nesting első ránézésre a tökéletes megoldás, az örök aduász. A gyerekek élvezhetik az otthon és a kialakult rutin stabilitását, és így könnyebbé válhat számukra a szülők válásának feldolgozása is. A szülőkkel minőségi időt tölthetnek a megszokott környezetben, és az átlagos hétvégi láthatás helyett teljes hét áll a rendelkezésükre. Ennek gördülékeny működéséhez azonban baromira nem mindegy, hogy a szülők milyen viszonyban vannak egymással.
Hiszen nézzük csak a helyzet praktikus oldalát: a szülők hétről hétre a megszokott, közös családi fészekbe térnek vissza, ami úgy őrzi a közös emlékeket, mintha mi sem történt volna. A helyzetből kifolyólag heti szinten találkoznak – hiszen amellett, hogy átadják egymásnak a kulcsot, egyeztetniük kell a háztartással kapcsolatos teendőket, a gyerekekre vonatkozó kérdéseket, a számlákat, a bevásárlást és még folytathatnánk. Mindemellett fontos tisztázni meglehetősen kényes, ám nem elhanyagolható kérdéseket is: például, ha valamelyik szülő új emberrel kezd randizni, magával viheti-e őt a családi otthonba? Kinek a felelőssége az elromlott bojler megszereltetése, a kutya beoltatása? Ott hagyhatják-e a közös otthonban a cuccaikat, vagy sem? Hogy telnek a családi ünnepek, a karácsony, a gyerekek születésnapja? Vajon képesek a szülők ezeket az eseményeket együtt tölteni, vagy az csak feltépi a sebeket?
Nos, ebből már jól láthatjuk: a nesting gondtalan működtetéséhez higgadtság, rugalmasság, kooperációs képesség és folyamatos kommunikáció szükséges – ami valljuk be, még a boldog békeidőkben sem evidencia, nemhogy szakítás után egyből.
Nem meglepő módon a szakemberek elsősorban olyan párok számára javasolják ezt az opciót, amelynek tagjai, bár a szétköltözés mellett döntöttek, nem hoztak még végleges döntést a válásra vonatkozóan, és nyitottak a házasságuk megjavítására. Emellett azt is hangsúlyozzák: érdemes határidőt adni a nestingnek, és egy év elteltével felülvizsgálni – ugyanis lehet, hogy ami elsőre jó ötletnek tűnt, az a gyakorlatban már kevésbé működőképes.
A rendszeres találkozás, valamint a közös emlékek között töltött idő megnehezítheti a szülők számára a továbblépést, ráadásul a gyerekekben is fals reményt kelhet. Akárhogy nézzük, meglehetősen nehéz úgy új párkapcsolatot kezdeni, hogy fél lábbal – szó szerint – még az előző életedben vagy benne. Arról nem is beszélve, hogy ritka az olyan szakítás, amiből mindkét fél azonos érzésekkel távozik: az egyik fél az esetek nagy részében még megjavítaná a kapcsolatot, amikor a másik már továbblépne, így különösen fájdalmas lehet például egy harmadik fél belépése a képbe. És akkor még nem is beszéltünk a mocskos anyagiakról. Bár sok, a nestinget választó család pont a költséghatékonyság miatt dönt a módszer mellett, vajon valóban szerencsés-e hosszú távon három otthon rezsijét, törlesztőrészletét, biztosítását fizetni? Ebben a kérdésben bizony a jól bevált válási modell győz a szkanderben: mégiscsak az a legolcsóbb verzió, ha az egyik szülő a közös otthonban marad, a másik számára pedig új lakást keresnek.
Ha mégis kipróbálnád, így csináld
Bár elvált szülők gyerekeként rögtön felcsillant a szemem a nesting hallatán, azt hiszem, az előbbiekből jól kiolvasható a szkepticizmusom is. Bár a neten kering néhány beszámoló olyan pároktól, amelynek tagjai évek óta fenntartják és jól működtetik ezt a családmodellt, sajnos az a gyanúm, hogy ők az üdítő kivétel. Ám attól még, hogy kevesen vannak, ez – ahogy említettem – egy érvényes, kipróbálásra érdemes felállás lehet, éppen ezért mindenképp szeretnék megosztani néhány tanácsot, amit szakemberek javasolnak a nestingezőknek.
- Írjatok nestingszerződést! Tudom, elsőre kissé kocka dolognak tűnik, de ahogy említettem, a jól működő nestinghez rengeteg tényezőt kell egyeztetniük a szülőknek, éppen ezért érdemes azokat írásba foglalni. Fontos, hogy mindketten olyan ígéreteket tegyetek, amihez tudjátok tartani magatokat, és egyetértésben, közösen alakítsátok ki a szerződés minden pontját. Foglaljátok bele a pénzügyeket, a gyerekekkel kapcsolatos teendőket, a háztartás vezetését és a rendre vonatkozó elvárásaitokat, és azt is, hogy mennyi időre előre érdemes egyeztetnetek az utazásokról, nyaralásokról.
- Konzultáljatok egy párkapcsolati terapeutával, vagy ami még jobb: egy válási dúlával, aki segít eligazodni az ügyvéddel való kommunikációban, tippeket ad az új élet kialakításához, és mediátorként segíti a konfliktusok elsimítását.
- Amellett, hogy a gyerekek érdekeit helyezitek az első helyre, a saját érzéseiteket se söpörjétek szőnyeg alá, hiszen hosszú távon úgy lehet fenntartani a nestinget, ha mindkét félnek komfortos. Éppen ezért beszéljetek nyíltan arról, hogy mi történik, ha valamelyikőtök randizni kezd valakivel, hogy kezelitek az ünnepeket, a felmerülő konfliktusokat.
- Legyetek nyíltak a gyerekek előtt is! Amennyiben végső döntésről van szó, és nem merül már fel az újrakezdés, beszéljétek meg ezt egyértelműen és következetesen a gyerekekkel, ugyanis a nesting félrevezető és reménykeltő lehet számukra.
- Időnként gondoljátok újra a nesting keretrendszerét – szabjátok meg, hogy félévente, esetleg évente újra leültök átbeszélni a családi modell alapjait, megvizsgáljátok, hogy működik-e ez, és ha nem, akkor milyen változtatásokra lenne szükség a fenntartásához.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / fizkes