Ha valaki úgy dönt, megszakítja a szüleivel a kapcsolatot, számíthat rá, hogy a közösség nem emészti meg könnyedén a döntését, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan komoly érvek sorakoznak mellette, és nem kevés szenvedés szerepel az előzményekben.
„Az ágy közös, a párna nem” – írta Pilinszky. De vajon hosszú távon is működik a nesting, amikor a szétköltözés után nem a gyerekek, hanem a szülők ingáznak?
Tíz éven belül a ma jelenlévő szakmák 70-80 százaléka nem lesz. Ezért a legfontosabb, amit megtaníthatunk a gyerekeinknek, hogy folyamatosan változtatni kell.
„Egy gyereknek az anyja mellett a helye” – tartja a mondás és bár egyre több családban természetes, hogy a gyerek körüli teendők a szülők között megoszlanak, azért még mindig az a „normális”, hogy az anya a gyerek(ek) mellett marad. Akkor is, ha ez a karrierjébe, az álmaiba, a szabadságába kerül.
Ha bántalmazó gyerekekről esik szó, a legtöbbször már felnőtt emberekről hallunk, akik idősebb szüleik ellen fordulnak, pedig ez jóval fiatalabb életkorban is előfordulhat. És nem véletlen, ha a szülőben ez félelmet kelt.
Öreganyám spájzában állt egy hatalmas, háromfiókos sublót. A fogantyúk nehezek, a helyiség pedig hűvös volt, és titokszagú. Abban a három fiókban ott volt minden, amire akkoriban a gyerekénem vágyott: csíkos és pöttyös könyvek, lapozók és regények, vagyis a menekülési útvonal a ténylegből a talánba. Azóta azonban eltelt két évtized, és látom: a gyerekeim számára talán már egészen mást jelentenek ezek a történetek.
„Rosszul emlékszel.” „Nem mondtam ilyet, már megint élénk a fantáziád.” Népszerű manipulációs technika megkérdőjelezni a másik emlékeinek, érzéseinek valóságát – ez az úgynevezett „gaslighting” vagy gázlángeffektus, ami nagyon gyakran fordul elő szülő-gyerek viszonylatban, és erős hatást gyakorolhat a személyiség alakulására.
Noha Magyarországon bizonyos értelemben nincsenek nagy távolságok, a közúti, pláne a tömegközlekedés anomáliái miatt előfordulhat, hogy a válás utáni, akár csak két-háromszáz kilométernyi távolságra való költözés is tartós változást hoz a szülő-gyerek kapcsolatban.
A szülőket mindenért elő lehet venni. Kérdés, hogy érdemes-e. Nem viszi-e félre az önismereti utat, nem gátja-e a fejlődésnek az, ha folyton a múltban vájkálunk, és keressük az ősök felelősségét a saját, felnőtt létünk kudarcaiban?
Egy hazai kutatás szerint a gyerekek 15 százalékát rendszeresen bántalmazzák a kortársai. Szülőként azonban kutya kötelességünk észrevenni a bullyingra utaló jeleket, és fellépni ellene.