„Egy megvilágosult lélek lábainál ülhetek” – Yesudian elhozta a jógát Indiából a magyaroknak
25 évvel ezelőtt, 1998. október 26-án Zürichben meghalt egy legendás jógaoktató-könyvszerző: Selvarajan Yesudian. Ötven éve élt már akkor Svájcban, de Veszprémi Krisztina fordító, aki járt nála, azt mesélte nekem, jobban beszélt magyarul, mint németül. Köszönhetően barátjának és lelkitársának, Haich Erzsébetnek, akivel együtt hagyták el Magyarországot a második világháború után. Egy felejthetetlen történet, amely átível a huszadik századon, és amelyről most született egy regény Kertész Edinának köszönhetően: a Jóga Budán. Kurucz Adrienn írása.
–
Habár szeretem és gyakorlom a jógát, bevallom, Selvarajan Yesudian és Haich Erzsébet történetét nem ismertem. Egészen addig, amíg kezembe nem került Kertész Edina regénye. Egy szuszra faltam be a könyvet, és elképedtem megint, ahogy már oly sokszor: Budapest, a szülővárosom, hány és hány elfeledett mesének a kincsestára!
Szerencsére Yesudian és Haich Erzsébet története nem veszett el egészen, immár el is olvasható. Minden, amit én e párosról megtudtam, azt a szerzőtől tudom, valamint a könyvbemutatón megismert Veszprémi Krisztinától, aki a Yesudian-könyvek fordítója, a Haich-Yesudian páros munkásságának, életútjának ismerője, és a regény megszületéséhez is komoly segítséget nyújtott.
Tőle idézek: „Yesudian 11 évig élt Magyarországon, 50 évet Svájcban. Soha nem tanult meg tökéletesen németül, de gyönyörűen beszélt magyarul. Nagyon szerette a magyar nyelvet. Amikor beszélgettem vele, azt éreztem, hogy az én magyar nyelvtudásom nagyon gyatra. Ők még ezt az ízes, háború előtti magyart beszélték… Yesudian nagyon mély nyomot hagyott itt. Azt mondta, hogy a magyaroknak ez (a jóga) ismerős volt, hogy a magyar az egy keleti nép. Amiről ő beszélt, azt a magyarok értették. Ő ezen először meglepődött, de aztán rájött, hogy rokonok vagyunk.”
„A rádzsa fia” Budapesten
Selvarajan Yesudian, a jómódú, keresztény, dél-indiai családból származó huszonegy éves fiatalember 1937-ben érkezett Magyarországra, hogy felsőfokú tanulmányait egy magyarországi egyetemen végezze el. A jóga hosszú ideje az élete része volt: beteges kisgyerek volt, nem túlzás talán azt állítani, megmentette a rendszeres gyakorlás.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nem ő volt az első jógi egyébként Magyarországon. Veszprémi Krisztina írja, hogy 1896-ban, a millenniumi ünnepségek alkalmából érkeztek az első indiai jógik hazánkba, név szerint Bhimszén Latap és Gópál Krisna, a láhóri egyetem orvostanhallgatói, akik rendkívüli képességeikkel lenyűgözték a magyarokat.
A két fiatalember nyolc napot töltött egy üvegkoporsóban, majd pünkösdvasárnap este hét órakor „feltámadtak”. Az esetnek tanúja volt egy orvos is, aki hipnotikus állapotról beszélt, de igazából maga sem értette, hogyan lehetséges az, amit a két jógi véghez vitt.
Veszprémi Krisztinánál olvastam arról is, hogy a XX. századi indiai festészet egyik csillaga, a fiatalon elhunyt, Magyarországon született Amrita Shér-Gil apja, a dúsgazdag, pandzsábi származású szikh főnemes, Szerdár Umáró Szingh Sher-Gil volt az első, aki hazánkban jógát kezdett tanítani. Családjával 1913-ban érkezett Magyarországra, és a háború miatt 1920-ig nem tudtak visszatérni Indiába. Umáró Szingh jógaóráin a kor hírességei is megfordultak: színészek, színésznők, festők, írók. Hamvas Béla, Jászai Mari, Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, Babits Mihály, Szabó Ervin, Szabó Lőrinc, Kodály Zoltán is érdeklődéssel fordult a jóga felé.
Selvarajan Yesudian tehát nem úgy érkezett meg 1937-ben Budapestre, hogy a jóga egészen ismeretlen lett volna az emberek számára. Volt egy kortársa, egy fiatal magyar orvos, dr. Weninger Antal, akinek 1939-ben jelent meg első jógakönyve, A keleti jóga, India misztikája és ősi gyógymódja címmel, amelyhez az előszót az akkor már híres indológus, Baktay Ervin írta – Szerdár Umáró Szingh Sher-Gil sógora.
De visszatérve Yesudianra, jógamestere úgy búcsúzott tőle Madrászban, hogy legyen láncszem a Nyugat és a Kelet között. Yesudian pedig az életét tette fel a misszióra.
Pesten először a testnevelési főiskolára iratkozott be, de a tigrisbukfencezés és társai elvették a kedvét ettől a képzéstől, és az orvosi egyetemen folytatta a tanulmányait, kíváncsi diáktársainak beszélt a jógáról. Híre ment az előadásainak, egyre több helyre hívták, a Zeneakadémia koncerttermét is megtöltötte a hallgatóság. Lenyűgözte az embereket a tudása, szelíd, szerény, mégis karizmatikus lénye, és mondjuk ki, szépsége. Felkérték, hogy írjon könyvet, és ezt meg is tette: 1941-ben Sport és jóga címmel jelent meg – máig alapmű a jógások körében.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Yesudian igazi sztárszerzővé vált
Mai értelemben is bestseller lett a könyv: három hónap alatt elfogyott az első kiadás ötezer példányban, és kevesebb mint tizennyolc hónapon belül eljutott a kilencedik kiadásig. Selvarajan Yesudian arcképe ott díszelgett a könyvesboltok kirakataiban.
Elterjedt róla, hogy egy maharadzsa fia – a neve azt jelenti: rádzsák utóda, Jézus szolgája. (Igazából egy orvos fia volt.) Ebben az időszakban ismerte meg Haich Erzsébet szobrászművészt, aki műtermét ajánlotta fel neki, és megalapították Európa egyik első jógaiskoláját. Kettejük élete ettől kezdve szorosan összefonódott.
Yesudian guruja Haich Erzsébet lett
Haich tehetős, nagypolgári családból származott, apja igazgató volt a vasútnál. Gyerekkorától kezdve intenzív spirituális útkeresés jellemezte, kapcsolatban volt a kor szellemi elitjével – a már emlegetett Baktay Ervinnel is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Habár eleinte zongoraművésznek készült, végül szobrász lett és tanító. Nagyon érdekelték a pszichológia mellett a különböző misztikus tanok is, amelyek akkoriban is nagyon népszerűek voltak: a spiritizmus, a számmisztika, az asztrológia. Sokat olvasott, nagyon jól ismerte a Bibliát és az indiai szent szöveget is, a Bhagavad-gítát.
Műtermében szellemi műhely működött, hetente tartott előadásokat. Majd miután egy Yesudian-rajongó nőismerőse összeismertette a híres jógival, együtt alapítottak jógaiskolát, amely nagyon népszerű lett, és hamarosan több százan jártak hozzájuk.
A háború azonban összezúzta ezt a közösséget is. Haich és Yesudian együtt vészelték át a háborút, csodás véletleneknek köszönhetően élték túl az ostromot, a bombázást, Yesudian a málenkij robotra hurcolást. 1948-ra azonban elfogyott körülöttük a levegő: a jóga szellemiségét nem tartotta a párt összeegyeztethetőnek a kommunista ideológiával, menekülniük kellett.
Haich Erzsébet férjes asszony volt, ezért csak úgy tudta elhagyni az országot, hogy férje, aki nem akart disszidálni, nagyvonalúan elvált tőle, Yesudian pedig, aki külföldi állampolgárként távozhatott, elvette feleségül. Svájcban telepedtek le, és a következő öt évtizedben jógaiskolák hálózatát hozták létre együtt, nemzetközi táborokat tartottak (amelyért a magyaroknak nem kellett fizetni, tudtam meg Veszprémi Krisztinától), és rengeteget publikáltak.
Haich Erzsébet 1953-ban írta legismertebb könyvét Beavatás címmel. A könyvet 17 nyelvre fordították le, és világszerte több millió példányban kelt el. Ebben előző életének drámai eseményeit és a Ptahhotep főpapnál töltött tanulóéveit meséli el az ókori Egyiptomban.
Habár Haich és Yesudian egy ideig házasok voltak, sosem alkottak egy párt szerelmi értelemben. Spirituális kapcsolat volt köztük, kikezdhetetlen szövetség. Yesudian megnősült Svájcban, de egész életükben egymás szomszédságában éltek Haich asszonnyal, aki egyébként majdnem húsz évvel idősebb volt szellemi társánál, de közel egy időben (négy év különbséggel) haltak meg a kilencvenes években.
Yesudian így írt Erzsébetről: „Abban a kegyben részesülhetek, hogy egy megvilágosult lélek lábainál ülhetek. Elisabeth Haich a tanítómesterem, a gurum.”
Ők ketten hosszú életük végéig tanítottak. Közös volt a missziójuk: a jóga által elérni a bennünk lévő isteni lényeget.
Az 50-es és 60-as években a csoportos jógagyakorlást nem engedélyezték, jógakönyvek nem jelenhettek meg. A jógázni vágyók szamizdatirodalomból gyakoroltak. Viszont dr. Hetényi Ernő (Láma Dharmakírti Padmavadzsra) vezetésével megalakult a magyarországi Buddhista Misszió, mely szűk körben és ellenőrzés alatt, de oktathatta és terjeszthette a tibeti buddhizmust és a jógát.
A 60-as évek végén dr. Lemhényi Zoltán jogász elindította a Kaffka Margit Gimnáziumban csoportos jógaóráit, de a rendszeres zaklatás miatt végül ő is emigrált. Svédországban létrehozta az United Nations of Yoga nevű szervezetét. Ezzel párhuzamosan megalapította a Magyar Jóga Szövetséget, valamint az Asztrológiai Világszervezetet. 1975-től Lemhényi Zoltán minden évben hat hónapot Magyarországon töltött, és a Kaffka Margit Gimnáziumban tanított, a másik fél évet pedig Svédországban töltötte, majd idős korában végleg hazatelepült.
A 70-es években Tamkó Sirató Károly író, költő és műfordító nyitott jógaiskolát Budapesten. A rendszer nem támogatta, de már nem is tiltotta a jógát, amennyiben nem esett szó jógafilozófiáról és meditációról, csakis testedző funkciót szolgált.
A már említett Weninger Antal a 80-as években kis létszámú jógacsoportokat oktatott, sőt idős korában, a 90-es évek elején egy televíziósorozat keretében népszerűsítette a jógát.
A rendszerváltás óta pedig tudjuk, látjuk, tapasztaljuk, sorra nyílnak a stúdiók, óriási az igény a jógára.
Forrás: terebess.hu
–
Forrás: terebess.hu, Kertész Edina: Jóga Budán, Athenaum kiadó, 2023.
Kiemelt képünk a szerző tulajdonában van.
