A születésnapos Varró Daninak fontosabbak az olvasók, mint a kritika

–

Dani, aki nem Dániel

Már az író honlapján is ezen a név szerepel: Varró Dani. A könyvborítókon természetesen Dánielt olvashatunk, de valahogy mégsem illik hozzá, olyan hivatalos… Danit mindenki danizza, aki ismeri. És azok is, akik nem. Bár szerintem mindenki tudja, ki ő, mert annyira menő.

Nagyon sokat köszönhet neki a (kortárs magyar) líra, tőle tudjuk, hogy „a líra az igazi ász”.

Az alanyi költő

A kis Danit filozófiát oktató édesanyja, Karádi Éva szerette volna lebeszélni a költői pályáról, inkább bankárnak szánta, de hiába. Hiszen Dani gyerekkorában épp ő olvasott neki rengeteget Weöres Sándor és Arany János műveiből, ráadásul már kiskamaszként is megmutatkozott a tehetsége. Úgy bánt a szavakkal, olyan könnyedén ontotta magából a rímeket, mintha erre született volna. Tényleg erre született – nagy szerencsénkre.

Ötödikes korában a Toldi mintájára megírta a Nyuszika című nagyívű költeményét, majd rögtön utána Nyuszika szerelme és a Nyuszika estéje következett. Kár, hogy ezeket a (remek) műveket nem ismerhetjük…

Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium magyartanára hamar észrevette a páratlan tehetséget, és sokat segített a pályakezdésben Daninak.

Igazi alanyi költőről van szó, aki nem a magasztos témákat keresi, hanem a hétköznapi helyzetek és a nyelvvel való felhőtlen játék mozgatja meg a fantáziáját.

Így nyilatkozott erről:

„Alanyi költő vagyok, a saját mindennapjaimat, örömömet, bánatomat éneklem meg. Írtam sok verset az évszakokról, a szerelemről, a gyerekeimről: ezek nem annyira különleges vagy meglepő témák. Inkább arra törekszem, hogy a saját világomra vonatkoztatva mai nyelven szólaltassam meg a régi műfajokat és hagyományokat, hogy párbeszédbe kerüljön ez a két oldal.”

„Az egész világ egy nagy tehenészet / én meg csak állok itt, és heherészek”

Első óriási sikere a Boci, boci tarka című dalhoz kötődik. Változatok egy gyerekdalra alcímmel zseniális stílusjátékot talált ki, melyben kortársakat és klasszikusokat is megidézett a gyerekdal ritmusára. Elképesztő formaérzékenységről tanúskodtak ezek a humoros és könnyed versikék, de a paródiára kiszemelt alanyok életművének mélységes ismerete is bennük volt.

Első kötete, a Bögre azúr 21 éves korában jelent meg, és rögtön hatalmas sikert aratott. Egy kritikusa ugyan azt írta róla, hogy Dani a „posztinfantilizmus előfutára”, de ez semmiben nem akadályozta a költőt… szerencsére. Azt is szemére vetették, hogy „a felnőtteknek túl gyerekes, a gyerekeknek pedig túlságosan felnőttes” versanyagot gyűjtött benne össze,

ám az olvasókat nem érdekelte a kritika, és olyan gyorsan elkapkodták, hogy rövid időn belül újra ki kellett adni.

A friss, játékos költői hang megmozgatta az olvasók tömegeit. És ez azóta is így van, bármit ad ki a kezéből. 

Maszat-hegy

A második siker, a Túl a Maszat-hegyen című verses meseregény volt. Gyakorlatilag ezen nőttek föl a gyerekeim. Gyanítom, nem csupán őket szippantotta be a történet. Számtalan feldolgozása volt, többek között Presser Gábor is írt hozzá zenét, a Pesti Színház 2010-ben mutatta be a musical-változatot. A Bábszínházban is sokáig játszották a darabot.

A legnagyobb kedvencünk azonban az a zseniális hangoskönyv, amiben Mácsai Pál olvassa fel a mesét. Éveken keresztül hozzátartozott a mindennapjainkhoz.

Nagyon sajnálom, hogy már kinőttek ebből a korszakból a gyerekeim.

Elza lányom egyszer elárulta nekem, hogy ő titokban szerelmes a Varró Daniba, és amikor Dani egyik könyvét mutattam be, még a színpadon is az ölemben ült, hogy minél közelebb lehessen imádata tárgyához. 

A Maszat-hegy költői értékét jelzi, hogy a rangos Jelenkor nevű kortárs irodalmi havilap is közölt belőle részleteket. Ma már az irodalomoktatásban is használják a pedagógusok, hiszen nagyon jól meg lehet mutatni, milyen a hexameter, de az eposzi jelzőket is örömmel keresgetik benne a diákok.

Dani, a „botrányhős”

Minél ismertebb lesz valaki, annál többen nyilvánítanak véleményt arról, amit csinál. Így történt ez Danival is. Többször is beleszállt a Facebook közönsége különböző verssorai miatt, a leginkább emlékezetes a „konektoros”-botrány volt. Dani erről így nyilatkozott ITT. 

„Van benne egy sor, ami – már elnézést – sokaknál kicsapta a biztosítékot: »Jó játék a konektor, beledugom, hol egy toll?« Voltak, akik szerint ezzel arra biztattam a kicsiket, hogy nyúljanak bele a konnektorba – pedig a hároméves kisfiam is azonnal észrevette, hogy

ez a költemény nem életvezetési tanácsokat akar adni, hanem azt próbálja meg érzékeltetni, hogyan nézi a világot egy kíváncsi kisbaba.”

(...) „hogy mondjam el, milyen nagyon szeretlek én, ha bakker /nem áll rendelkezésre több, csak 160 karakter”

A költő korszerűségét mi sem jelzi jobban, mint a Feleségem ha fölmegy a Facebokra című verse, illetve az sms-versei. Ha nagy leszek, szoftvertesztelő leszek címmel is írt verseket a digitális kor gyermekeinek a választható szakmákról. Ez ingyenesen letölthető ide kattintva.

Dani kifejezetten urbánus költőnek tartja magát.

Urbánus költő a virágoskertben című virágénekét így fejezi be: (...) „Fauna és flóra! Más daloljon róla, / Nekem a te káros levegőd kell, város / te mérgezz meg engem, húrt te pengetsz bennem, / te vagy az én kertem, hol port annyit nyeltem, / ott lévén, de mégse, levegőnek nézve, / nekem te hiányzol, / lökve, félretoltan mégis benned voltam / otthon igazából.” 

Azt nyilatkozta egy interjúban:

„Elvégre városi költő vagyok, akit sokkal meghittebb viszony fűz a mobilpittyenéshez, mint a madárcsicsergéshez.”

Az apaság

Nagyon sok remekművet köszönhetünk annak, hogy Dani immár három kisfiú apja lett. Az Akinek a lába hatossal kezdődött a sorozat, és aztán követte még három másik, majd az egészet megkoronázta az Aki szépen butáskodik című apanapló, aminek részleteit éveken keresztül olvashattuk az egyik női magazinban, ITT írtam a kötetről korábban.

Ezek nem versek, hanem a fiai apró-cseprő dolgainak, mindennapjainak rögzített pillanatai. Az írásokból csak úgy árad a költőiség, a türelem, az odaadás és a szeretet.

„Az apaságnál is teljesen váratlanul ért, hogy mennyi öröme van a dolognak” – vallotta be egy interjúban.

A költői világát is teljesen átalakította, hogy szülővé vált, így nyilatkozott erről:

(…) „Már nem tudom türtőztetni magam, hogy ne írjak nevelő intelmeket a versekbe – teszem azt, hogy ne billegj a széken, mert az veszélyes. Óhatatlanul belecsúszom valami kisebb fajta didaxisba, ami nem biztos, hogy jót tesz. Ezzel kapcsolatban egyébként azon is meglepődtem, hogy az embernek kijönnek a szájából azok a mondatok, amelyeket a tanárai vagy a szülei mondtak. Amikről nem is tudtam, hogy bennem vannak.”

Jobb, mint az eredeti!

Varró Dani az elmúlt húsz évben jelentős életművet alkotott a fordításaival és a színházi adaptációival is. Tizenegy önálló könyv, tizenhárom színdarab és tíz zenés színházi előadás szövegét köszönhetjük neki.

Az ő fordításában nagyon sok vers szinte jobb, mint az eredeti. Nemhiába könyörögnek neki a kiadók, hogy ő fordítsa le angolról magyarra az adott könyvet, hisz az garancia az üzleti sikerre csakúgy, mint a kivételes minőségre.

Neki köszönhetem, hogy magyarul is megismerhettem életem egyik legfontosabb szerzőjét, Shel Sileverstein két kötetét. (ITT és ITT írtam róluk.) Mindkét mű az abszurd abszurdjának abszurdja. Dani elementárisan érzi ezt a világot, de ami még fontosabb, nyelvet is teremtett hozzá.

A hitvesi költészet nehézségeiről

A költőknek, mint tudjuk, igen fontosak a múzsák, és Daninak nem lehet panasza, igazán megihlette őt a felesége. Például ITT olvasható, hogy milyen nehéz is a hitvesi költészet egy XXI. századi poétának.

Ám nem csupán ilyesfajta művek megírására sarkallja őt múzsája, hanem A szomjas troll című hamarosan megjelenő verses mesekönyv első fejezete is az ő örömére született. Mivel Dani úgy érzi, hogy a feleségét nem igazán kápráztatják el a művei, most szeretne kitenni magáért, hogy a finn metálért és fantasy irodalomért rajongó hitvese elismerését kivívja ezzel a verses mesével. Én már nagyon várom a megjelenést!

Mit gondol a költő a költészetről? És mire készül?

Dani azt állítja, készül élete fő művének megírására, ami egy pókereposz lesz. Egy időben ugyanis szenvedélyesen pókerezett, de ma már legfeljebb havonta egyszer engedheti meg magának ezt a luxust. Izgatottan várjuk ezt a fő művet…

De egy igen fontos kérdés még hátravan... Tényleg, mit gondol a költő a költészetről?

Ebben az interjúban elmondta:

„Én éppen azt szeretem a költészetben, hogy annyira sokféle: nincs »helyes út«, senki sem tudja megmondani, hogy kell »jól írni«. Én azt szeretem, ha egy művön átüt a szerző személyisége, a világszemlélete – nagyon unalmas lenne, ha mindenki ugyanúgy látná, értelmezné és írná le a valóságot. Az enyém is csak egy a lehetséges irodalmi szemléletmódok, hangok közül;

nekem olyan a világ, amilyennek a verseimben mutatom, és csak bízhatok abban, hogy ez másoknak is tetszik.”

Innen üzenjük a születésnapos Varró Daninak, hogy nyugodtan bízhat bennünk, mert nekünk tényleg nagyon tetszik, amit a költészetről gondol. 

Boldog verselést!

Both Gabi

Bónusz:

Aki szeretné elolvasni Varró Dani kilenc évvel ezelőtt született „önfelköszöntő költemény”-ét, és annak igen figyelemreméltó elemzését Fenyő D. Györgytől, kattintson IDE.

Kiemelt kép: Wikipedia/Stekovics Gáspár felvétele, a többi fotó Both Gabi tulajdonában van