–

Énekelj a szívedért!

Egy hónapban átlagosan hányszor szoktál énekelni? A válaszba minden beleszámít: a zuhany alatti óbégatás vagy a karaoke-bulin való üvöltözés is. Ha viszonylag sokszor, akkor mázlid van, ugyanis tudományosan bizonyított tény, hogy az éneklés egész konkrétan megnövelheti a várható élettartamot. Segítségével formában tudjuk tartani a tüdőnket és a szívünket, mivel a vérben ilyenkor emelkedik az oxigénszint, dolgoznak a felsőtest izmai, és ez még akkor is nagyon hatásos, ha ülve énekelünk. A pszichés előnyök sora pedig végtelen: a dalolás során a testünk endorfint termel – pont úgy, mint szex vagy csokievés közben –, és egyúttal felszabadul egy nagy adag oxytocin is, ami a stresszoldásért, a szorongás felszámolásáért felelős hormon. De még a tudományos háttér nélkül is egyértelmű, hogy énekelni egyszerűen boldogító érzés fizikailag: a tüdő kitágul, a zengőterek megtelnek, nekem még a fejfájásom is el tud múlni tőle.

Most pedig, hogy túl vagyunk ezen a kis gyorstalpalón, elmesélem nektek, milyen új arcait fedeztem fel az éneklésnek az utóbbi időben.

Dalold le róla a súlyt!

Amikor még szingli voltam, sokat gondolkodtam azon – nyilván –, hogy mi is lenne az az egy tulajdonság, amit elengedhetetlennek tartanék a férfiban, aki majd a társam lesz. Az ember ilyenkor kilométeres listát tudna írni, mára azonban rájöttem, hogy számomra ez a vonás a játékosság. Nem tudnám elképzelni magam egy férfival, aki halál komolyan veszi az életet, valószínűleg azért, mert belül – a legtöbbször öntudatos, dolgozó nő alakja mögött – én se vagyok más, mint egy állandóan cigánykerekező és fejhangon visítozó kis manó. Szerencsére a sors pont ilyen embert utalt ki mellém, aki segített felfedezni, hogy mennyi erőt meríthetek abból, ha a legkülönbözőbb helyzetekben elkezdek dalokat költeni.

Igen, jól olvastad: mi bizony dalokat költünk. Persze a szerzeményeinknek nincs helye a Billboardon, viszont iszonyúan jól érezzük magunkat tőlük, és pontosan ez a lényeg.

Mert hidd el, ezerszer várni a villamosra, vagy egy orvosi rendelőben üldögélni úgy, hogy közben farigcsálsz egy dalt a melletted ülő bácsi görbe botjáról. Ja, ami a témáinkat illeti, nem vagyunk válogatósak: írtunk már nótát a macska-mosómedvéről (genetikailag sajnos képtelenség, de a dalok bármit elbírnak), egy majmocskáról, arról, hogy szorítja a fülemet a szalmakalap, vagy egy hídon átbaktató néniről.

A dalszerzésnek csupán egyetlen szabálya van, hogy nincs szabálya.

Még csak rímelniük sem kell a soroknak, bár az olyan rímpárok megtalálása, mint a „Erdogan/verd pofán” jócskán emeli a tevékenység élvezeti értékét.

Nemrég pedig az is kiderült, hogy ösztönösen rátaláltunk egy nagyon is létező stresszcsökkentő módszerre: az egyik barátnőm mentális tréningen járt, ahol elmondták neki, hogy ha olyan problémával kerül szembe, amit hirtelen megoldhatatlannak érez, énekelje el. Foglalja dalba például, hogy „félek, hogy nem fogok teherbe esni”, vagy, hogy „juj, de sok pénzzel tartozom a NAV-nak”, és a vállát nyomó súly egyszer csak könnyebbnek tűnik majd.

Persze az éneklés önmagában nem old meg semmit, az viszont, hogy eldaloljuk a nehézségünket, igenis közelebb vihet a megoldáshoz, mert a zene, a dallam, természetes stresszoldó hatással bír.

Nem véletlenül voltak és vannak a primitívebb törzseknek is komoly verbális daloskönyveik, hiszen az éneklés, pláne a közös éneklés ideig-óráig az éhséget és a nyomort is feledtetni tudja.

Szóval csak annyit mondanék: énekeljetek, sőt, írjatok dalokat! Ne elégedjetek meg a zenehallgatással, mert bár a feszültségoldásban annak is komoly szerepe van, egészen más, ha te magad énekelsz. Ne törődj vele, ha hamis vagy, ne érdekeljenek a reakciók (ha például a járdán sétálva kezdesz rá, ahogy néha mi tesszük), engedd, hogy eltöltsön az éneklés semmihez se hasonlítható öröme. A csodálatos Bob Fosse szállóigévé vált mondatához – „Élj úgy, mintha ez lenne az utolsó napod, dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged a pénzre, és táncolj úgy, mintha senki sem látna!” – Én még hozzátenném: énekelj úgy, mintha semmi gondod nem volna. Tapasztalatból mondom, hogy irtó sokat segít.

Kalapos Éva Veronika

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Ko Backpacko