–

Hogyan és mennyit olvasunk?

Egyre-másra indulnak útjukra könyvklubok, online olvasói csoportok és amatőr írói közösségek, hogy aztán a helyi kulturális élet meghatározó elemeivé váljanak. Az irodalmi fesztiválokon hömpölyög a tömeg, és egyes író-olvasó találkozókra szinte lehetetlen bejutni.

Közben viszont a férfiak ötvenkilenc, a középkorúak hatvan, illetve a nyolc általánost végzettek hetvenkét százaléka soha nem olvas könyvet.

Az olvasási hajlandóság nem az emberek lakóhelyével, jövedelmével, életkorával vagy alapértékeivel függ össze. Sokkal inkább azzal, hogy mit gondolunk a pénzről, milyen az iskolai végzettségünk, illetve milyen jelentőséget tulajdonítunk magának a kultúrának, műveltségnek. 

Tartalomfogyasztás a közösségi oldalakon: tényleg folyton görgetünk?

Az átlagos napi képernyőidő az egekben, hiszen netezünk a telefonunkon, a laptopunkon, a tévénken, és sokan az okosórájukon is. Rápillantunk a liftben, a pirosnál, a kasszánál állva, scrollozunk este az ágyban vagy a zuhany alatt. A digitális detox és az információáramlásról való átmeneti – pláne hosszabb – leválás szinte lehetetlen feladatnak tűnik. 

Haul- és unboxingvideók, gasztro- és divattartalom, kézműves oktatóanyagok, edukáció és podcastok, mémek és prankvideók, valamint a coelhói életbölcsességeket csernusi magaságokkal ötvöző lifestyle kontentek – csak hogy a legnépszerűbb közösségimédia-tartalmakat említsük.

De vajon mennyi időt töltünk velük?

Napjainkban mintegy 4,76 milliárd közösségimédia-felhasználó naponta átlagosan két és fél órát tölt a különféle platformokon – és ebbe a munka miatti internethasználat nem is számít bele!

Ebből kb. 33 percet a Facebookon, 29 percet az Instán, illetve közel ugyanannyit a Snapchaten, 14,2 percet a Pinteresten, 19 percet pedig YouTube-on égetünk el.

Gondolj bele, mi mindenre lenne elég, ha ez idő alatt „értelmes” tartalmakat fogyasztanánk!

A kortárs irodalom nagy dobása: a közösségi média

Hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy az a tartalom, ami közösségi oldalon jelenik meg, eleve gagyi. Vagy legalábbis kevésbé minőségi. Ahogy azt is, hogy az irodalmárok és szerzők még mindig elefántcsonttoronyba bújva, elérhetetlen magasságokból szemlélődve művészieskednek, miközben a meg nem értettség mélabújában fürdőznek. 

Csakhogy a kortárs szerzők ugyanolyan emberek, mint bárki más: boltba mennek, kávéznak, rendezvényekre járnak – és képviseltetik magukat a közösségimédia-platformokon is.

Sőt, sokszor épp azért lesznek ismertek és elismertek, mert a közösségi oldalak felületein mutatkoznak be a nagyvilágnak. Épp úgy, ahogy Horváth Tamás (Resti Srác) tette, aki olyan szavakat hívott életre, mint a kanapéköltészet, léleklaundry, traumaszóda. 

 


Horváth Tamás elmesélte, hogy a legtöbb verse nem íróasztalnál születik, hanem a legképtelenebb helyzetekben ütik fel a fejüket. „Van, hogy csak egy rím ugrik be, amit aztán továbbgondolok. Van, hogy egy bizonyos témával szeretnék dolgozni, és azt formálom verssé. De volt már olyan is, hogy egy komolyzenei hangverseny közben ihletődtem meg. Sorban álláskor vagy a villamoson ülve is születtek már írásaim. Ilyenkor előkapom a jegyzetfüzetem, vagy a telefonom, és rögtön felírom, ami eszembe jut.” Igyekszik nem túlárasztani az Instagram-felületeit, heti két-három posztot tart reálisnak, és arra is odafigyel, hogy ne rakjon ki valamit csak azért, hogy legyen valami új. 

Horváth Tamás – Forrás: Horváth Tamás

Versei és novellái elsősorban a személyes érzelmeiből, élményeiből, traumáiból táplálkoznak.

„Kilencéves voltam, amikor elvesztettem az édesanyámat, szomorú és kifogyhatatlan forrása ez a művészetemnek.

Sokáig cipeltem az ezzel járó fájdalmas érzéseket mélyen eltemetve, nagy utat járok be e téren jelen pillanatban is, azt hiszem, ez egy soha véget nem érő utazás. Az, hogy ezekről most már több ezer embernek tudok nyíltan írni, hatalmas energiát ad nekem, és terápiás hatással van rám.”

Tudja, hogy sokan vannak, akik még csak az út elején járnak, úgy véli, az írásai népszerűségének kulcsa abban is rejlik, hogy olyan témákról ír olyan nyelvezettel, amihez az emberek jelentős része kapcsolódni tud. 

Ha csak egy embernek könnyít a nehéz érzésein azáltal, hogy sorsközösséget érez az írásain keresztül, neki megérte. Legalább ilyen fontosnak érzi azt, hogy mindezekhez a nehéz, fájdalmas, szomorú érzésekhez hozzárendeljen, felajánljon, megmutasson egyfajta pozitív kiutat, lehetőséget. Vagy, ahogy ő mondja: „Mielőtt nagyon lekonyulna a szád, én mosolyt csalok az arcodra. Mert mindenben van valami jó, valami pozitív, amire építhetünk, mindig van választási lehetőségünk.”

Nagyon sok pozitív visszajelzést kapott az Instagramon, állítása szerint nem telik el nap anélkül, hogy valaki ki ne fejezné valamilyen módon az elismerését. Egyszer kapott csak negatív visszajelzést még az elején, az illetőnek privát üzenetben felajánlotta, hogy tételesen leírja, melyik írása miről szól. „Ezt meg is tettem, így végül egy jó beszélgetés alakult ki kettőnk között. Mikor kiterítettem a lapjaimat, több érve nem maradt. Azt gondolom, belőle így távozott a felgyülemlett feszkó. Ezért is fontos, hogy beszélgessünk, csak így tudjuk megérteni egymást.”

Legnagyobb szakmai elismerése eddig, hogy a Várna című novellája a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Csongrád Megyei Tagozata és a Faludy György Irodalmi Műhely Országos, jubileumi szárnypróbálgatók antológiához kapcsolódó pályázatán második helyezést ért el. Verseivel még nem érte el azokat a kapcsolódási pontokat a szakmával, ahol egymásra találhatnának, de bízik benne, hogy a megfelelő csatornákon hozzájuk is eljutnak majd az írásai.

Horváth Tamás az Instagramot remek lehetőségnek tartja az olyan kezdő írók számára, amilyen ő is, hiszen nincs nevezési díj, nincsenek előre leboltolt győztesek, nincs felvételi követelmény.

„Fogod magad, és kiteszed az írásaidat. Aztán ha felkap az algoritmus és még jó is vagy, a dizájn is jó, akkor talán elindulhat valami. Sok olyan Insta-irodalom van, amiért hálásak lehetünk.

Így azt a korosztályt is eléri az irodalom szele, amelynek tagjai a verseskötetek lapozása helyett a közösségi média felületein töltik az idejük nagy részét. Könnyen kiderülhet, hogy bár az irodalomórát végigásítozták, valójában szeretik az irodalmat.

Csak egy kortárs költőre van szükség, aki kinyitja előttük a kaput – és onnantól már saját útjukat járják be.”

Varjú Tamás író, szerkesztő, rádiós műsorvezető, a méltán népszerű Hatszavas Facebook-oldal szerző-szerkesztője negyvenévnyi közgazdász-vezetői életút után talált rá megújult önmagára az irodalom és a szerelem segítségével. Hatszavas írásait több mint huszonkétezer olvasó követi. Többnyire negyvenes-ötvenes férfiak és nők, akik lelkesen kommentelnek, vitáznak egymással és sokszor osztják meg történeteiket az olvasótársakkal. A posztjai alatt valódi párbeszéd folyik, amiket olvas ugyan, de tudatosan nem reagál rájuk.

„Úgy érzem, ha az egyikkel egyetértek, egy másik komment írója úgy érezheti, az övét cáfolom vagy elutasítom. Ez azonban nem célom, hiszen ami kijön belőlem, abban benne vagyok én, a komment azonban a kommentelőről szól.

Én nem tanácsolok, nem tanítok és nem reagálok, hiszen az ő élete, az ő története az övé. Csak az írás az enyém, a komment azonban az ő alkotása, az ő interpretációja.

Épp ezért neki legalább annyira igaz, mint nekem a magam valósága. A kettő együtt, egyszerre, olykor egymás mellett, olykor párhuzamosan, de lehet egy időben érvényes.”

Hat szóba sűríteni egy teljes történetet nagyon nehéz, neki mégis sikerül. Hogy ennek mi a titka? „Kreatív gondolkodású vagyok, sokféle művészet érdekel és a humor, a játékosság éppolyan fontos számomra, mint az a stabil erkölcsi-világnézeti értékrend, amit magaménak vallok. Írói munkám során merítek az élményeimből, a tapasztalataimból, és sokszor a kedvesem inspirál. A spiritualitás sem áll távol tőlem. Vallom, hogy nem kell megerőszakolni a mondanivalót, hiszen, ha hagyjuk, megteremti önmagát.”

Varjú Tamás – Forrás: Varjú Tamás

Az íráshoz kell egyfajta fókuszált figyelem, ami többnyire nem az asztal mellett ülve, hanem fűnyírás, vagy akár vezetés, olvasás közben csap le rá, aztán jön a teremtés, majd az elengedés. Épp ezért, ha valami egyszer elkészült, azon már nem gondolkozik tovább. Vége van, készen arra, hogy nélküle éljen tovább. A kész alkotásokat általában sms-ben elküldi legfőbb múzsájának és kritikusának: a feleségének, aki minden értelemben alkotótársa.

„Támogatjuk egymást a mindennapokban, jelent már meg közös kötetünk, ahol az ő novelláihoz szinte magától értetődő természetességgel kapcsolódtak az én hatszavasaim és ő az, aki Facebook-oldalam kezelésében is segít. Képet keres, szerkeszt, beszélget velem, és időzít, posztol rendületlenül.”

Reméli, hogy egyszer a hatszavasokat könyvben is láthatja majd, addig pedig örömmel tölti el mindaz, ami már van.

„Tudom, hogy vannak, akik minden posztomat olvassák és akadnak, akik egy-egy írásomból készíttettek tetoválást magukra.”

Az egyik hatszavas a felesége, Bali Edina Zsanna első rövidfilmjében, a Kitérőben is fontos szerepet kapott. (A film 2021-ben elnyerte a legjobb rövidfilmnek járó díjat, a New York Cinema Awardot.) „És persze az is egyfajta siker, áldott állapot, hogy kritikusai és rajongói vagyunk egymásnak. Néha csak ülünk egymás mellett, vagyunk egymásnak, és csendben alkotunk.”

Ha irodalmi-kulturális töltődésre vágytok, a fentieken kívül nagyon ajánlom a gasztrovonalon is erős Fiala Borcsa, no meg Dragomán György csatornáit. Lackfi János, Péterfy Gergely, Szabó T. Anna, Nyáry Krisztián oldalait szintén lelkesen követem, hiszen náluk mindig találok egy-két kedvemre való irodalmi falatot. Winkler Nóra írásai szintén ott vannak a kedvenceim között, és a listám szinte végtelen. Meséld el, kik vannak a tiéden!

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Instagram / Resti Srác; Facebook / Hatszavas

Z. Kocsis Blanka