1. Boldizsár Ildikó: Hamupipőke Facebook-profilja című kötete – Fiala Borcsa ajánlásával

Imádtam annak idején Bruno Bettelheim: A mese bűvölete című könyvét, egészen lenyűgöző volt felfedezni, hogy mennyi új rétege létezik egy-egy ismertebb mesének, és ezek hogyan válnak gyógyító erejűvé a gyerekek számára. Nemcsak a kicsiknek, hanem nekünk, felnőtteknek is terápiás hatású lehet egy személyre szabott mese, ahogy az kiderül Boldizsár Ildikó: Hamupipőke Facebook-profilja című könyvéből.

Ha Bettelheimet szívesen lapozgattam, akkor ezt a könyvet csak úgy faltam. A fejezetek egy-egy páciens bemutatásával kezdődnek, izgalmas őket a terapeuta szemszögéből látni, aki pár mozdulatukból, apró gesztusukból igyekszik a benyomásai, megérzései alapján megérteni, mi is vezette őket hozzá. A probléma felvázolása után Ildikó elmeséli nekik azt a történetet, amiről úgy érzi, leginkább rájuk jellemző, amibe belehelyezve magukat rátalálhatnak a megoldásra, a kiútra az érzelmi labirintusukból. Így lesz a Csillagszemű története az Audis kulcsot pörgető, végtelen magabiztosságot sugárzó, ám örömtelen férfi meséje, Holle anyó szorgos lányának története pedig azé az újságírónőé, aki elveszítette minden motivációját a munkájában. A mesék után aztán nemcsak végigkísérheted az egyes szereplőket olvasóként a gyógyulás folyamatán, hanem Ildikó azt is elmondja, hogyan tudsz ezzel a módszerrel magadon is segíteni, akár terapeuta közvetlen asszisztálása nélkül.

Ha szeretted nézni a Terápiát, érdekel a pszichológia, hozzám hasonlóan felnőttként is rajongsz a klasszikus mesékért, vagy esetleg a saját elakadásaidra szeretnél megoldást találni, akkor mindenképp ajánlom neked ezt a meseterápiás könyvet, aminek körülbelül minden második lapján az embernek döbbenetes aha-élménye születik. Önmagukat (újra) keresőknek pedig kötelező olvasmány.

Könyvbemutató és dedikálás: április 22. 11:30, Millenáris, B-csarnok

2. Szabó T. Anna: Határ című prózakötete – D. Tóth Kriszta ajánlásával

Vannak könyvek, amelyek biztosan nem véletlenül kerülnek akkor a kezem ügyébe, amikor. Szabó T. Anna új prózakötetét 2018 áprilisának első felében olvastam. Vajon mást jelentett volna ez a sűrűn szövött, intenzív szövegfolyam egy évvel korábban? Vajon más válaszokat adtam volna a szerző által felvetett kérdésekre, ha egy éve ilyenkor, ha tíz éve ilyenkor jönnek szembe? Mi a szabadság? Mi a kiszolgáltatottság? Megbocsáthatsz-e a saját családodnak? A saját hazádnak? Mit kezdesz a haraggal? Megold-e mindent a szeretet? Hová bújjanak azok, akik ki  akarnak szállni a történelemből? Hogyan masszírozod ki magadból a bőröd alá tokosodott családi mintákat nőkről, férfiakról, princípiumról, odatartott másik orcáról, cselédsorsról és birtoklásról? Van-e esélyed egy boldogabb, szabadabb életre, mint a szüleidnek volt? Talán sosem olvastam még ennyire személyes szöveget Annától. Az éhség, a félelem, a diktatúra rabsága által gúzsba kötött gyermek Annától és a reflexív, önostorozó, vad, elkeseredett, felnőtt Annától. Disztópia és utópia, próza és líra, vérző gyökerek és fénylő bizakodás, rettegő, éhes kislány és bátor, érett nő kettőse teremt lüktető feszültséget a kötetben és tart fogva az elejétől a végéig.

Mire a végére érsz, nem tehetsz mást, mint szembenézel: mit jelent neked az ország, amelyben élsz, a haza, amelyet szeretsz, az élet, amit választottál és a család, amelytől az életedet kaptad.

Könyvbemutató és dedikálás: április 22. 11:00, Millenáris, B-csarnok, Magvető stand (a szerzővel D. Tóth Kriszta, a WMN főszerkesztője beszélget)

3. Lisa Wingate: Elrabolt életek című regénye – Zimre Zsuzsa ajánlásával

Lisa Wingate könyve, az Elrabolt életek, már a borítójával és a címével is megmutatja, itt nem holmi szép szerelmi történetről van szó. Az elrabolt életek a 20.század elejére repít vissza Memphisbe. A két szálon játszódó sztori szereplőinek története pofán csap, megráz és aztán mélységes letargia költözik a szívembe, mindössze attól a ténytől, hogy az események valós történeten alapulnak. Georgia Tann ugyanis gyerekeket lopott el szüleiktől, hogy módosabb polgároknak adja tovább őket, elszakítva addigi életüktől.

Ötezer gyermek vált így emberkereskedelem áldozatává, és legalább ennyi szülő gyászolta halottnak hazudott és eltűntnek gondolt gyermekét.

A lassan kibontakozó történet vége hamar felsejlik, nem a dramaturgiai csavarok adják ennek a regénynek a szépségét. A jelenben nyomozó nő és az árvák sorsa természetesen összefonódik, és megkapunk mindent, amit egy ilyen regénytől várunk: boldog egymásra találást, szerelmet, a család összetartó erejét megmutató történetet, és azt is, milyen gonosz tud lenni az ember, és milyen kevés kell a teljes összeomláshoz. Azoknak ajánlom a regényt, akik nem mély irodalmat keresnek, érdekli őket a történelem és a családregényeket is kedvelik, és szeretik, ha egy könyv letehetetlen.

Ígérem, ez olyan lesz!

4. Varró Dániel: Aki szépen butáskodik című könyve – Both Gabi ajánlásával

Aki szépen apáskodik. Varró Dániel mer butának lenni, és talán ez a legtöbb, amit egy apa adhat a gyerekének. Nem felejtette el, hogy ő maga is gyerek volt egykor, és végtelen megértéssel fordul a fiai felé. Pontosan tisztában van vele, hogy

tengernyi apróságból adódik össze a figyelem, amitől egy kisgyerek úgy érzi, hogy az ő helye és szerepe is fontos a világban.

A népszerű kortárs költő nagyjából azóta írja a Nők Lapjában megjelenő sorozatát, amióta megszületett az első fia, Misi. Én mindig ezzel kezdtem az olvasást, ha a kezembe került a lap, és még soha nem csalódtam benne. Bár könnyű volna elcsúszni az úgynevezett könnyű műfajban, ami szerintem mégis az egyik legnehezebb írói munka, Varró Dani minden esetben magabiztosan teljesítette ezt az írói penzumot. Pedig egyáltalán nem egyszerű folytatólagos tárcát rittyenteni időről időre semmiségeknek tűnő fontos dolgokról. Persze az nem semmiség, hogy Varró Dani háromszoros apa lett, hiszen Misi után megszületett Jancsi majd Béni is, de a hétköznapinak tűnő semmiségekből mégis egy egészen csodás világ tárult ki előttünk a kötetbe gyűjtött írásokból.

Minden kezdő és leendő apának és anyának el kellene olvasnia Varró Dániel könyvét, hiszen minden sorában ott van, hogyan lehet jó szülőnek lenni.

Könyvbemutató és dedikálás: április 21. 15:00, Millenáris, D-csarnok, Gyerek(b)irodalmi színpad

5. Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva: A Panda ölelése című könyve – Szentesi Éva ajánlásával

Emlékszem, mit mondtam Nováknak meg Gergelynek először, amikor közölték, hogy egy hónapra elutaznak Kínába: Az fasza, akkor most egy hónapig nem mehetünk Kisorosziba? Az utazásukat egyébként ti is végigkísérhettétek négy héten keresztül a WMN-en, Péterfy Gergely pedig a Librariuson osztotta meg élményeiket a nagyérdeművel. Az ösztöndíjas, kínai útból előbb útinapló, aztán pedig ez a könyv lett. A Panda ölelésében összekötve olvashatjuk el a házaspár utazását. Az elbeszéléseiken keresztül elénk tárul Peking és Sanghaj, és mindamellett, hogy a kötet ismeretterjesztő, roppant szórakoztató stílusban íródott.

Az is érdekes, hogy két ember, férfi és nő, még ha házasok is, mennyire különbözően érzékelik az őket körülvevő világot, és az adott kultúrát. 

Amikor Novákék hazajöttek az útról (megmondom, hogy eléggé nehézkesen, mert Novákkal még napokig nem lehetett beszélni, hiszen a jetlag miatt folyton aludt), hoztak rengeteg furcsa édességet, rengeteg különleges italt, gyöngysort és selyemköpenyt (aminél azért figyelmeztetett, hogy ne nagyon próbáljam meg tűzzel tesztelni). Novák természetesen rájött, hogy ő valójában kínai, és hetekig minden kaját megszójaszószozott. Azóta szerencsére visszaállt a rend. Amúgy, lehet, hogy szeptemberben megint megnyerik az ösztöndíjat, és elmennek. Két hónapra! Ismétlem, KÉT HÓNAPRA!

Dedikálás: április 21. 16:00, Millenáris, Kalligram-stand

+1 Balatoni József „Jocó bácsi": Tanulj szabadon, taníts szabadon!

Nem irodalom, de fontos: a WMN pedagógus-publicistájának nálunk, valamint a Felelős Szülők Iskolája oldalon megjelent cikkeiből fűzött kötet egyszerre szól szülőkhöz és tanárokhoz – sőt, a nagyobbacska gyerekekhez is. Örülünk, hogy mi is hozzájárulhattunk ahhoz, hogy az ország megismerje ezt a vagány, tetovált történelemtanárt, aki nem ismer dogmákat, aki tanárként is képes a folyamatos önvizsgálatra, aki saját magát nem veszi túlságosan komolyan, a munkáját és a rábízott kamaszokat annál inkább. Balatoni „Jocó bácsi” József, aki hisz abban, hogy a gyerekek, noha kisebbek nálunk, de ettől nem jár nekik kevesebb jog és lehetőség. Új könyvét mindenkinek ajánljuk, aki szeretne következetesen, de nyitottsággal és szeretettel fordulni a következő generációk felé.

Könyvbemutató és dedikálás: április 22. 15:00, Millenáris, Votisky Zsuzsa terem

WMN szerkesztőség