–

No, de elevenítsük fel, ki a csuda az Hufnágel Pisti?

Ő a Mézga-sorozat Paulájának régi udvarlója, akihez nem ment hozzá – nyílván okkal, de arról már elfeledkezett, vagy az éppen aktuális családi katasztrófa tükrében nevetségesnek tűnik az az ok, de erre majd még visszatérünk – és ezt a döntést minden epizód végén felrója szerencsétlen Gézának.

A szakirodalom, mert a „Hufnágel-jelenségnek” (egyszerűbben az exről való ábrándozásnak) szakirodalma is van, gyakorta az első szerelemmel köti össze az örök vágyódást, de én ezzel megint csak vitatkoznék – bocs, ez egy ilyen nap.

Miért lenne törvényszerű, hogy az embernek élete első szerelme legyen az etalon, az örökké emlegetett, a visszavágyott, a bezzegelt? Miért ne lehetne a második, a harmadik… vagy akár az utolsó az?

(Hagyjuk már a romantikus közhelyet, és ismerjük be, hogy az emberek jelentős része legfeljebb bájos, de inkább tragikomikus véget érő közös bénázásként emlékszik az első szerelmére, meg még jónéhányra hasonlóképpen. Persze van, akinek egyből összejött a Nagy Romantikus Beteljesülés, de akkor a sztorit tutira megfilmesítették.)    

Úgyhogy maradjunk annál, életünk egy pontján belépett a képbe valaki, aki bizonyos okokból sűrűn eszünkbe jut a későbbiekben.

Onnan lehet tudni, hogy ő a Hufnágelünk, hogy nemcsak Máris szomszéd, de a barátnőink is idegesek lesznek, ha megint szóba kerül. 

Persze ez minket nem tántorít el attól, hogy sokszor emlegessük. Mert ha éppen csikar valami, jól esik a múltat rágcsálni, felböfögni ezt-azt, ami nyomja a begyünket, mesélni magunknak, ha úgy történtek-történhettek volna a dolgok, ahogy képzeljük, ha nem, mindegy, kit érdekel, mozizunk… Mintha megnéznénk háromszáztizenkettedszerre a Büszkeség és balítéletet, elmerülnénk az édes fikcióban, egy a miénktől egészen eltérő (vagy egészen eltérően alakult) sztoriban, a mi lett volna, hában, mint egy illatos habfürdőben egy nehéz nap után.

Gond általában, akkor van, ha Bigley, Darcy vagy Hufnágel egyszer csak szembejön az utcán. A véletlennek vagy egy nagyon is konkrét konspirációnak köszönhetően ismét valóságossá válik, és rá kell döbbennünk: mégis a kádas verziót szeretnénk, köszönjük szépen, tessék valahogy visszacsinálni, LÉGY SZÍVES…

Mert nem olyan, mint amilyen az emlékeinkben oly sokszor átszínezett figura.

Mert sajnos pont olyan.                                                

Mert kiábrándítóan megváltozott.

Mert kiábrándítóan semmit se változott.

És akkor ki lesz mostantól a dugicsokink?            

Fogalmam sincs, miért, de az ember sokkal gondosabban őrizgeti a kudarcait, mint a sikereit (a múltját, mint a jelenét?), és ha valaki – például a Pisti - jól kibabrált velünk, elég valószínű, hogy évtizedek múltán is fel tudjuk és fel is akarjuk idézni a közös történet szép részeit – akkor is, ha a végén kiderült, hogy Pisti egy görény – ellenben a Gézára időnként abban az esetben sem vagyunk hajlandók emlékezni, ha hozzámentünk, van közös gyerekünk meg kutyánk, és időnként összefutunk a lakás valamely pontján.

Jó, oké, biztos, hogy nem mindenki mazochista a szerelemben, van, akinek a Hufnágele – mert ugye abban nincs vita köztünk, hogy mindenkinek van egy bezzegpasija legalább, de nem kizárt a többes szám – rendes fickó (volt), sőt, a műfaj nosztalgikus jellegéből adódóan az emlékezet színpompásan kidolgozott figurájává vált az évek során. Csak sajnos a sors jól bekavart annak idején, mert eltüntette a színről Pistit vagy Paula szúrta el jóvátehetetlenül a dolgokat.

Igen, biztos van ilyen is, de a műfaj Ádámja, akarom mondani Pistije, Paula Hufnágele, egy szélhámos. És erre Paulának is rá kell döbbennie, miután bejárja utána az egész világot, miközben ő ziccerhelyzetben kirabolja Mézgáék pesti kéglijét. Elég könnyen dekódolható a sztori üzenete. Másképpen (lehet bólogatni vagy vitatkozni): „ábrándozás az élet”. ja, nem: a „megrontója”.    

Utóirat: Habár Paula minden rész végén felteszi a kérdést, miért nem a Hufnágel Pistihez ment feleségül, a válasz sosem mondatik ki, pedig elég egyértelmű. Ha a köpcös, kopaszodó, ügyetlen és csóró Gézát választotta a gazdag, okos, snájdig Pisti helyett, akkor annak csak egy oka lehetett. Az, hogy igazából mégis a Gézát szerette. Csak ezt a körülményt, lehet, néha nehéz felidéznie.

Kurucz Adrienn

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/vvvita