Szerelem, zuhanás, újrakezdés – Crush vagy crash 43 évesen
Az, hogy úgy zúgsz bele 16 évesen a szomszéd srácba vagy egy iskolatársadba, hogy észre se veszed, de már az arcával kelsz és fekszel, ismerős lehet szinte mindenkinek. Aztán elkezdesz megkomolyodni, felnőttebbé válni, és azt gondolhatod: ez a fajta védőháló nélküli, váratlan szabadesés már nem fog megismétlődni, hiszen komoly felnőtt vagy. De mi történik akkor, ha nemhogy megismétlődik a zuhanás, de még nagyobbat is üt a betonba csapódás, mint kamaszkorodban? Na ez a masszív szívás. Olvasónk, Liza írása.
–
A gyerekorvos
Anna 32 éves, diplomás nő, boldog, vagy legalábbis relatíve nyugodt házasságban él, a mindennapok ritmusát pedig a két gyerek és a keményen dolgozó férj ellátása adja. Anna négy órában dolgozik, emellett ellátja a háztartást, főz, oviba és iskolába viszi a gyerekeket, intézi a kutyát. A teendő sok, de szerencsére még az energia is, bár vissza semmi nem táplálja igazán: nem jut idő beszélgetésekre, bevethető nagyszülők nélkül közös programokra kettesben. Egy jó darabig így sem gáz, ügyesen irányban tartja a gépet a robotpilóta.
A dolgok mennek a maguk ritmusában, csak néha fogja el Annát egy-egy pánikroham éjszakánként, de még minden szép, minden jó. Aztán a következő gyerekorvosi vizit után Anna azt veszi észre magán, hogy egyre többet gondol a fiatal, fess dokira, és a vasalás is sokkal könnyebben megy, ha arról megy a fejében a belső mozi, hogy mi mindent is csinálnak ők ketten a fiatal, fess dokival. Az egész ártalmatlan, hiszen nem tud róla a másik, Annának pedig erőt ad a titkos szerelem, a láng, amit a szívében őriz.
Egy-egy sms vagy üzenet, amit valamilyen apropóból néha váltanak. Már azt is tudja, mikor van a doktor úr születésnapja, de ennyi az egész történet, ennél több semmi,
az egész lángolás csak Annában zajlik, és arra tökéletes, hogy embernek, nőnek érezze magát megint.
A főnök
Anna 37 éves, háromgyerekes, diplomás nő, nyugodt, de legalábbis csendes házasságban él, a mindennapok ritmusát a pánikrohamok és a családtagok ellátása adja. Még mindig sokat gondol a fiatal gyerekorvosra, de inkább már csak kedves emlékként; annál többet gondol viszont az új főnökére. Gyönyörű, magas, kék szemű, vékony – kár, gondolja Anna, hogy ő maga ennyire meghízott a harmadik gyerek után.
Szerencsére a belső moziban nem akadály a túlsúly, és Anna a mindennapok monotóniája és a kiüresedett házassága felett érzett fájdalmát az új lángolással tompítja: siklik a vasaló, Anna pedig fejben a főnöke karjában van. A külső szemlélő ebből semmit nem vesz észre, beszélgetések híján a férj sem. Anna nem is nagyon reklámozza az érzéseit, annál is inkább, mert a főnöke nő, és az ismeretlen érzés azért kicsit őt magát is megzavarja. De a belső mozi segít, Anna újra tinédzser, aki egy elérhetetlen idol után vágyakozik, az élet újra könnyű.
A kolléga
Anna 43 éves, a gyerekek már egész nagyok, a pánikrohamok valamilyen csoda folytán vagy a megszokástól, de csitultak. Lett egy új diplomája és a férjével párterápiára kezdtek járni, hátha segít, vagy legalább a válás könnyebb lesz. Még eszébe jut a fess doki és a titokzatos főnök, de gondolatait mostanában leginkább az új munkahelyén egy kollégája tölti ki: egy aprócska nő, aki Annát mágnesként vonzza. Anna már rutinosan ismeri fel az új lángolás jeleit, sőt, amióta pszichológushoz jár, illetve önsegítő podcastokat hallgat, már a jelenség nevét is tudja: limerencia. Mégis úgy zúg bele ebbe a látszólag törékeny, de fantasztikusan erős és okos nőbe, mintha soha korábban ilyet nem érzett volna.
Nyugtatja magát, hogy semmi baj, csak egy crush, csak egy kis álmodozás, a következő ülés a pszichológussal majd úgyis segít.
Ám amire Anna nincs felkészülve: a kolléganő egyszer csak elé áll, és rákérdez. Anna pedig túl zavarodott, túl reményteli, hogy érzéseit maszkolva hazudjon: életében először lelepleződik a crush, szemtől szemben áll az idollal.
Anna
Anna 43 és fél éves, túlsúlyos, diplomás nő, éjszakánként pedig újra úgy sír, mint egy szerelmes kamasz, akinek összetörték a szívét. A crushból egy pár hónapig tartó, „se igen-se nem” típusú, valószerűtlen lebegés után crash lett.
Kérdés, hogyan tudnak a jövőben így a kolléganővel egymás mellett, netán együtt dolgozni. A válásmediálás az érzelmileg bántalmazó férjével még mindig tart, a mindennapok ritmusát a munka és veszekedések váltakozása adja.
Így akarta? Valószínűleg nem. Megérte? Valószínűleg igen. Megvolt a tanulás, megvolt a lecke, el lehet kezdeni végre autentikusan élni.
Még kicsit bátortalan, még kicsit piros a szeme a sírástól, de végre kezdi sejteni, milyen felnőttként létezni. Hajrá, Anna, menni fog!
Unsplash/ Immo Wegmann, Pexels/ Guryan, cottonbro studio