„Te is ezen a buszon utazol?” – Hülye kérdések végtelen halmaza a kommentjeitekből

–

Annyi bizonyos, hogy mi, magyarok, a kedvesen érdeklődő kérdésekbe csomagolt beszólások nagymesterei vagyunk!

Hanem… és ha nem – gyerekes dolgok

Katalin kapta ezt a nagyon hülye kérdést:

„– De kedves ez a kutyus. Fiú?

– Nem.

– Hanem?”

Nekem is van (lány)kutyám, és tőlem is sokszor megkérdezték ugyanezt.

Edinának meg azt vetette fel egy nem annyira kedves ismerőse:

„És mi a jó abban, hogy három gyereked vaaan??? (az affektáló hangsúlyt képzeljétek hozzá)

Hát, azt bírtam rá mondani: hogyha egyet agyonütök, még mindig marad kettő…”

Szerintem jó válasz, nekem is három gyerekem van, és még soha nem jutott eszembe ennyire frappáns revans erre a passzív-agresszív támadásra, pedig volt benne részem párszor…

Anikóval esett meg a következő dermesztő párbeszéd:

„A Balatonnál a pucér egyévesnek szóltak oda a szomszéd pokrócról:

– Milyen szép kisfiú!

Kicsit lefagytam, de azért válaszoltam, hogy tulajdonképpen kislány.

– Ja, azt hittem, hogy kisfiú, nincs fülbevalója.”

No komment…

Alexandra talpig rózsaszín ruhába öltöztetett gyerekét tolta a babakocsiban a piacon:

„– De aranyos! Kisfiú vagy kislány?”

Mire a csattanós válasz:

„– Modern szülők vagyunk, majd eldönti.”

Gabitól a szomszéd bácsi kérdezte meg, amikor megtudta, hogy a fiát Vilmosnak hívják: „Vilmos herceg miatt lett ez a neve vagy véletlenül? Mondtam neki, hogy ha ez a két opció van, akkor véletlenül…”

Szerinted is véletlenül adnak nevet az emberek a gyerekeiknek, ugye?

Mariann meséli:

„A lányom koraszülött volt, amikor már elérte a két és fél kilót, sétálni vittem a babakocsiban, tényleg elég pici volt. Találkoztam egy ismerőssel, aki megcsodálta őt. Kérdés: »És meg mered fogni?« (Nem, egyedül fürdik és öltözik…)”

Nyilván a zárójel a kimondatlan gondolatot jelzi, pedig…

Réka története:

„Rendszeresen megkérdezik a gyerekeimről, hogy jók-e. A nagy hároméves, a kicsi majdnem négy hónapos. Amúgy a nagyról is pár hónapos korában kérdezték ezt… De most tényleg, mit mondj egy három hónaposról? Hogy nem jó? Azt szoktam válaszolni, hogy »most már olyanok, amilyenek, de azért megtartjuk őket…«”

Csillától is jó nagy baromságokat szoktak kérdezni:

„Jó gyerek?” (Nem, már kétszer hoztam ki a börtönből.)

A másik klasszikus:

„És jól szopik?” (Én vagy a gyerek?)

Tudjátok, a zárójeles rész sajnos csak gondolatban hangzott el…

Katinkától ezt kérdezte a szomszédja, amikor kéthetes volt a második gyereke:

„Mikor jön a harmadik?”

Nehéz kérdések a munkával kapcsolatban

Herczeg Zsolt, egykori kedves szerzőnk, a Büfik és bukások-sorozat és könyv szerzője a kovetkező kommenttel indította a folyamot:

„Én belpolitikai riporter vagyok 20 éve, parlamenti tudósító 13 éve. Van három standard kérdés, ha ez kiderül:

– Találkozott/beszélt már Orbán Viktorral?

– Hogy bírja ki »ezeket«?!

– X. Y. milyen »az életben«?”

Szerencsére Dorina megkérdezte tőle, milyen standard válaszai vannak ezekre a hülye kérdésekre:

– „Igen.”

– „Jól, ez a munkám.”

– „Mint a tévében.”

Erika szociális munka szakra járt levelezőn, mellette egy kis hotelban dolgozott recepciósként. Egyszer épp tanult egy vizsgára, amikor az egyik vendég odament hozzá, és elkezdtek beszélgetni. Erika elmondta, hogy milyen szakra jár, erre a vendég döbbent arccal kérdezte:

„Ehhez komolyan főiskolai végzettség kell? Hát nem az lesz a dolgod, hogy az utcaseprők főnöke leszel? Minek ennyit tanulni hozzá?”

Az információ meg hatalom, ugyebár…

Sajnos Alexandrának is hasonló tapasztalai vannak ugyanerről: 

 

„Szociális munkás voltam hosszú ideig, a legtöbb kérdés, amit feltettek hol kedvesen, hol kevésbé kedvesen: »Ehhez tényleg kell diploma? Ezt egyetemen tanítják?« Mindezt hatalmas megdöbbenéssel. A »beszélgetéshez« szerintük nem kell végzettség…”

Amikor Réka óvónő volt, rendszeresen ezt kérdezték tőle:

„Ugyan mitől vagy fáradt? Hisz az oviban csak játszotok, ott nincs tanulás…”

Nyilván nem voltak vele tisztában, hogy egyetlen gyerek is brutálisan lefárasztja az embert olykor, nemhogy egy egész csoport…

Zsófia sajnos többször is átélte ezt a helyzetet

„– Mi a foglakozásod?

– Néprajzos vagyok

– Akkor te rajzolod a népet?”

Katinkának három diplomája van, pedagógusként dolgozik, halálosan komolyan kérdezte tőle az illető:

„Akkor neked van érettségid, ugye?”

Anitától pedig a kedves magyar honfitársak szoktak elég rendszeresen hitelt kérni, mert képzeljétek, Németországban bejegyzett hiteles fordító…

Az „ikrek jegyében”

Nóra története:

„Sok éve a tesóm megkérdezte a férjemtől: »Milyen jegyben születtél?«

Ebben még semmi extra nincs, csakhogy a válasz után közvetlenül odafordult a férjem ikertestvéréhez:

»Na és te?«

Súlyosbította a helyzetet, hogy mindez a közös szülinapi bulijukon történt…”

Zsu pedig ezt írta:

„A két nagyfiam között 22 hónap különbség van, ezért a könnyedség kedvéért beszereztünk egy olyan babakocsit, amiben az egyik ülni, a másik pedig feküdni tud. A boltban állva a kiflit majszoló kétéves mellett alvó, a fekvőrészt alig betöltő két hónapos gyerekkel nekem szegezett kérdések:

»Ikrek?« (köpni, nyelni nem tudtam)

»Mindegyik a tiéd?« (az egyiket lízingelem)

»Terhes voltál?« (ott már azért hangosan felröhögtem.)”

Dóra ikres szülőként bőven hall hülye kérdéseket:

„Tolom a vegyes páros ikreimet a babakocsiban.

Idős bácsi: »Mind a kettő a magáé?« (Nem, csak az egyik… A másik csak megtetszett és elhoztam a szomszédból…)

Középkorú nő: »Ikrek? – Igen. – »De hát az egyik fiú a másik lány… akkor nem lehetnek ikrek!« (Hát de…)

Másik hasonló korú nő: »A csok miatt lettek ikrek?« (Hát persze... A magyar kormány támogatásával…)

Random ÉS standard kérdés: »Ugyanaz az apjuk?« (Tudtommal igen.)

A kedvencem pedig:

»Direkt lettek ketten egyszerre?« (Hát persze! Spórolni akartam egy szülést!)”

Még nincs vége az ikres történeteknek, tudjátok fokozni:

Kitti a kétpetéjű ikerlányait tolta éppen. „Random néni: »Jajj de gyönyörűek, ikrek?«

Én: »Köszönjük szépen, igen.« Random néni: »Nem igazán hasonlítanak, biztos ikrek?«

Csaba is hasonlóan járt:

„Ikerbabakocsiban tolom a fiaimat. Odajön két nénike, megkérdezik: »Ikrek?« – Az igenleges válaszom után az egyik néni: »És egyszerre születtek?« (Nem, bammeg, az egyik két évvel hamarabb, csak lemaradt a fejlődésben…)”

Petronella sztorija:

„A barátnőmmel szinte egyszerre szültünk, sokat jártunk együtt sétálni a babákkal. Egyszer beszaladt egy boltba, én kint tologattam a két gyereket a két különböző színű babakocsiban. A fiúk is teljesen máshogy néztek ki: a barátnőm fia szőke, kék szemű, fehér bőrű, az én fiam sötétbarna hajú, kreol. Erre egy idős nő:

– »Jajj de szép babák! Ikrek?«

(– Naná! Két apától.)”

Réka története akár kacagtató is lenne, ha…

„A férjemmel ugyanazon a napon születtünk (ugyanaz az év, hónap, nap). Mielőtt összeházasodtunk volna, egy hivatalban bemondtuk az adatainkat: családnév, keresztnév, születési hely, születés időpontja. Utánam jött a férjem: más családnév, más születési hely, ugyanaz az időpont.

A hivatalnok lemeredt, összehasonlította az adatokat, és megkérdezte: »ikrek?«”

A test dolgai – lélektelen kérdésekkel

Gyöngyvér osztotta meg ezt a sztorit, de nem vele történt:

„Egyetlen kérdéssel duplán megsérteni valakit, már tehetség. Férfi kolléga a 30-as kolléganőhöz:

– »Mónika, te fiatal korodban sovány voltál?«

(Nem, bmeg, világéletemben öreg és kövér voltam.)

Violetta sztoriján visítva röhögtem, még a kutya is fölébredt, és nem értette, mi bajom:

„Egy régi egyetemi buli alkalmával sikerült elcsípnem egy igazán »kellemes« női társaságot:

– »Ki csinálta a melled és a szád?«

– »A szüleim.«

– »Sebészek?«

– »Nem.«

– »Aztaa, igazi őstehetségek akkor.«

Ezek után azért annyira nem erőltettem a beszélgetést, de az illetőt feszélyezte a csend, úgyhogy még megkérdezte a végén:

– »És a szüleidnek van gyereke?«

(Nem volt részeg.)”

Marika a szülés után pár órával végre eljutott a zuhanyzóba:

„Állok a zuhany alatt, megáll előttem egy lány, végignéz rajtam.

– »Te is szülni jöttél?«

– Nem, én itt nyaralok…

Épp nyár volt amúgy.”

Random témák random emberekről

Tamás elevenítette fel:

„Egy koma a Tesco parkolóban lépett oda hozzám egy mappával a kezében.

– »Jó napot kívánok! Önhöz van szerencsém?«”

Elvirához meglepő kérdéssel érkeztek:

„Egy szép nyári napon becsöngetett a szomszéd:  

»Szia, nektek van hullazsákotok?«

Hát, pont nem volt…”

Tünde is nehezen ocsúdott fel:

– „»Pamut?« – kérdezte egy utastársam a rajtam levő pólóra mutatva. Mire elrebegtem az igent, már törülte is vele a szemüvegét.” 

 

 Anna szerint még lehetne várni a megmérettetéssel:

„A könyvtárban odalépett egy olvasó a kolléganőmhöz, és angolszótárt kért, mondván, másnap nyelvvizsgázik. A kolléganő visszakérdezett, hogy angol-magyar vagy magyar-angol szótárt kér-e. Mire az olvasó:

»Miért? Mi a kettő között a különbség?«

Mondjuk, ha tőlem kérdezi, én kérdéssel válaszoltam volna:

Befizette már a vizsgadíjat? Mert ha még nem, akkor nem késő visszakozni…”

Gyöngyvér egy igazi klasszikust mesélt el:

A kolléganőm felhívta az asztalost, akinek hirtelen nem jutott eszébe a neve, és azt kérdezte:

„»Halló! Önnel beszélek?«

Az asztalos megismerte a hangját, és röhögve válaszolt:

»Velem, Katika! Parancsoljon!«

Egy másik kolléganőm, aki építkezett, felhívta a fuvarost, hogy »mikor lesz a faszállítás?«.

A fuvaros kuncogva visszakérdezett: »Hát, mikor szeretné, Gabika?«

De a kolléganőm nem kapcsolt, még bosszankodott is, mit szórakozik vele a fuvaros, mondja meg, mikor lesz a faszállítás, mert neki szabadságot kell kivennie. Eltelt egy kis idő, mire rájött, hogy mit is kérdezett…”

Egészségügyi történetek:

Enikőtől a szülőszobán ezt kérdezte az ügyeletes orvos:

„– Hány kiló?

– Kábé 80.

– És honnan indult?

– Pátyról.

– Mármint hány kilóról?”

Antónia az állatorvosnál járt. Igazi Hacsek és Sajó párbeszéd zajlott köztük:

„– Neve?

– Charlie.

– Nem a kutyáé, a magáé.

Oké, mondom a nevem.

– Hány éves?

– Ötvenhárom.

– Nem maga, a kutya.

– Hét.

– És hány kiló?

Erre megkérdeztem, hogy »ki, én vagy a kutya?«

A válasz pedig:

– Nahát, maga milyen hülyeségeket tud kérdezni…”

Mónikának a szülés utáni kötelező hathetes kontrollra kellett mennie a babájával:

„A születési idejét kérdezték, mondom a hónapot és a napot.

Erre az orvos: »Jó-jó, de melyik évben?«

Annával pedig ez történt:

„Kezdő orvos az öt hónapos gyerekemről, miután felsoroltam neki a nagyobb tesókat:

– »És kisebb testvére nincs?«”

Hajnalka és a hullák:

„Amikor egy ismerősöm megtudta, hogy az orvosi egyetem anatómia gyakorlatán nem állatok, hanem emberi preparátumok vannak, elkerekedett szemmel, döbbenten kérdezte: »Akkor ti ÉLŐ HULLÁKAT boncoltok?????«”

  

Zsófia, akinek a címben szereplő mondatot is köszönhetjük:

„Kórházban dolgozom. Ismerőssel találkoztam a buszmegállóban:

– »Szia, merre jártál?«

– »A kórházból jövök.«

– »Beteg vagy?«

(Na most, ha azt mondtam volna, hogy a temetőből jövök, megkérdeznéd, hogy meghaltam-e?)”

És akkor a végére, ha itt vagy még velünk, Anita felé intézték ezt a kérdést:

„– Te is itt vagy?”

A válasza nagyon tetszik:

„Nem tudom, itt vagyok?”

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ master1305

Both Gabi