Hogy hívják a te nevedet? – Ma van a hülye kérdések világnapja

–

„Hogy hívják a te nevedet?”

Nagy Krisztina Tereskova egyik koncertjén hallottam ezt a nagyon vicces sort huszonvalahány éve, és azóta is megmaradt bennem. Igazi popkult pillanat volt, rengeteg leágazása született, még egy régi reklámban is szerepelt.

Szerintem elég jó mottója a hülye kérdések napjának…

Az újságírók visszatérő rémálma egyébként, hogy semmi nem jut eszükbe, pláne élő felvételen. Ilyenkor jönnek a dermesztően hülye kérdések, mert, ugye, MUSZÁJ kérdezni valamit. Sok ilyen kínos kérdést láthattunk, hallhattunk már,

de mi van akkor, ha az újságíróknak tesznek föl nagyon hülye kérdéseket? Hát természetesen megosztják az olvasókkal!

Az elsőt rögtön Takács Dalma szolgáltatja nektek:

„Amikor meghallják az emberek, hogy nem iszom alkoholt: »De akkor azért drogozol, igaz?«”

(Csepelyi Adrienn is ÍRT korábban erről a témáról, ajánlom figyelmetekbe!)

Gyerekes dolgok

Ha van gyereked, egész biztos vagyok abban, hogy kaptál már hülye kérdést random emberektől. Ez még egy fokkal jobb, mint a beszólás, ami szintén garantált, amint kiteszed a lábad az utcára egy gyerek társaságában. Egyszer írtam is ezekből a beszólásokból egy gyűjteményt: Kislány, és zöld a babakocsi? – Buzinak neveled? 

Erős látlelet a világunkról…

Sok-sok hülye kérdést hallottunk már a gyerekeinkkel kapcsolatban, Széles-Horváth Anna is alig kapott levegőt, amikor a következő eset történt vele:

„Pár hónapos volt az első gyerekem, amikor egy esküvőn egy huszonéves nő arról érdeklődött, hogy mi a neve. Mondtuk, hogy Széles Márton. Mire a kérdés: »És nem zavar titeket, hogy ennyire unalmas nevet adtatok?«

Szerintetek erre a hülye kérdésre mégis mit lehet felelni? »De, mindennap úgy ébredek, hogy zavar, és nyilván azért adtuk, mert unalmasnak találjuk?”

Tóth Flóra is megjárta a hadak útját, pontosabban a játszótéri hülye kérdések dzsungelét:

„Játszótéri beszélgetés, level százezer: »Hogy hívják a gyerekeimet?« A válaszom után pedig:

»Ééés, direkt adtatok nekik ilyen különleges nevet?«

Vannak különböző opcióim a válaszokra, amiket (eddig még) soha nem mondtam ki:

1. Igen, mi csak a különleges utónevek szótárából válogattunk.

2. Te is véletlenül választottál nevet a gyerekednek?

3. Nem, bmg, ez jutott hirtelen eszünkbe, milyen kellemetlen.

Azt is mindig megkérdezik egyébként, hogy összekeverjük-e őket (amúgy igen, de szerintem ez nem névfüggő, a tesóimmal is kevertek bennünket a szüleim, pedig kicsit sem hasonlít a nevünk).” 

Flóra egyébként nem szívbajos, szóval előfordulhat, hogy egyszer tényleg nem csak magában mormolja ezeket a válaszokat…

Maradjunk még a gyerekes kérdéseknél:

Z. Kocsi Blanka hülye kérdésre hülye választ adott, méghozzá teljes joggal:

„Talpig kékbe öltöztetett, Zsigmond nevű gyerekem társaságában.

– Kislány?

– Nem.

– Biztos?

– Nem tudom, az apja pelenkázza.”

Kíváncsi lettem volna a kérdező arcára… 

Szabó Anna Eszter „Blanka után szabadon” elmondta az ő hasonló eseteit, bár nála a hülye kérdés némi beszólással is társult:

„Szintén talpig kékbe öltözött, villogó pókemberes cipőben a gyerek:

– Kislány?

– Nem. Fiú.

– Biztos?

– …"

És egy másik eset:

„Hátamon a baba:

– Jaj, le fog esni!

– Tessék megnyugodni, erősen kapaszkodik.

– …”

„Empatikus” hozzáállás

Takács Dalma középiskolai kalandjai a tesitanárral:

„Hogy lehet, hogy maga már megint menstruál? Minden hónapban ezzel fog nekem előállni?” 

Ugyanerről számolt be Anna Eszter is… egyébként érdekes, hogy mennyire nincsenek tisztában az élettannal a férfi tesitanárok.

Egy másik „empatikus” kérdés, Dalma és Anna Eszter is „szintén zenésszel” él.

„És nem félsz, hogy megcsal?” 

No komment…

Az újságírás is munka meg a fényképezés is, és mi az a művészetterápia??

Ezzel kapcsolatban is volt már egy erős kifakadásom egyszer: Te azért kapod a fizetésedet, mert leírod, ami eszedbe jut? címmel írtam meg. Nagyon furcsa, hogy sokan egyáltalán nem tartják munkának azt, amit csinálunk… 

Z. Kocsis Blanka is kapott már hülye kérdést a munkájával kapcsolatban:

– „És figyu, ezért a klimpírozásért amúgy fizetnek? Ebből meg lehet élni?”

– „Nem, társadalmi munkában csinálom, mert szeretem megvalósítani az álmaimat.”

Fotósunk, Lőricz Emma is utálja, ha magyarázkodnia kell, de sajnos sokszor rákényszerül:

„Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen fotós, akinek már többször feltették az ominózus kérdést:

»De hát mi kerül ezen ennyibe, csak kattintgatnod kell a fényképezővel, nem?«

Hát… nem! Ilyenkor finoman fel szoktam vázolni, mennyibe kerül egy profi felszerelés, a szoftverek, illetve hogy hány órát töltök az utómunkával. Ezt általában nagy csend követi.”

Takács Dalma is túl sokszor hallotta már ezt a mondatot:

„De írni mindenki tud, nem?”

Dalma amúgy nemcsak írni tud, hanem művészetterápiával is foglalkozik, egyelőre mosolyog, amikor felteszik neki ezt a kérdést:

„A művészetterapeuta az festőket kezel, akik rosszul vannak?”

Noha nem elvárt, hogy mindenki ismerje a művészetterapeuta szakmáját, a lényeg kitalálásához nem kell túl sok fantázia. Aztán lehet, hogy Dalma egyszer annyira „rosszul lesz” ezektől a hülye kérdésektől, hogy már egyáltalán nem mosollyal válaszol. Megértem.

Ha különleges neved van, akkor különlegesen hülye kérdéseket is kapsz

Kimondhatatlan nevű emberek, egyesüljetek! – kért benneteket hipervicces írásában Filákovity Radojka, aki a neve elhangzása után sajnos igen sokszor a következő hülye kérdéssel szembesül:

„És akkor te tudsz magyarul is?”

Radi kissé keserűen még hozzáteszi:

„Ezt a kérdést általában hangosan, tagolva teszik fel, én pedig a válasz mellett azt is megosztom az épp illetékessel, hogy nyugodtan beszélhet halkabban, félig szerb vagyok ugyan, de nem süket – még!”

A bimbózó kapcsolatok és az újságírás

Krajnyik Cintia sokszor tapasztalta, milyen elképzelések élnek a másik nem fejében az újságírói szakmáról:

„Mielőtt megismerkedtem a férjemmel, hosszú-hosszú évekig bolyongtam a társkeresők útvesztőjében, és szinte kivétel nélkül minden randin elhangzott, miután elmondtam, hogy újságíró vagyok: »Jaj, akkor meg fogod írni majd, milyen volt a randink?«”

Csepelyi Adrienn sem úszhatta meg a hasonló véleményket, sőt!:

„Dettó! És többen is kioffoltak, mert azt hitték, csak anyagot gyűjtök.”

Dalma is ugyanígy járt ám:

„Akkor te mindent megírsz majd, amit elmondok?" – kérdezték tőle a pasik.

Blanka is csatlakozott a csapathoz, na de ő, mint az már az előző megszólalásaiból is kiderült, „nem kismiska”, ha válaszolni kell:

„Fun fact: én azt is csináltam!” (mármint, az anyaggyűjtést – a szerk.)

Sőt! Még lehet fokozni, igaz, ez már nem az újságíráshoz tartozik, de a társkeresés sűrű erdejében ilyen is megesett vele:

 „Tinder match: szia helyett…

– »Nem gondolod, hogy ha lefogynál, talán kellenél valakinek?«

– »Szia! Örülök, hogy itt találkoztunk. A fotók alapján elég jóképű vagy, meg sportos is. Neked mi a bajod, te miért vagy itt?«”

Lehet, hogy nem kapott választ Blanka erre a hülye kérdésre, de bízzunk benne, hogy legalább magába nézett az illető…

Ismerkedős dumák

Csepelyi Adrienntől kérdezte egy vadidegen férfi, pontosan az utcai óra alatt:

„Szia, nem tudod véletlenül, mennyi az idő?” 

Iliás-Nagy Katalinnal is ismerkedtek volna, de hülye kérdésekkel nála sem lehet túl sokra jutni:

„»Megfoghatom?« – egy srác kérdezte a buszon… A hajamra gondolt, amikor még raszta voltam. De megesett, hogy ázsiai turisták kérdés nélkül megtaperolták, szóval ez még egész udvarias volt. A válaszom amúgy nemleges volt.”

Szerelem-nem szerelem… Ez is INK története:

„»Szétjött a cipzár a táskámon. Megszerelnéd?« – lépett oda hozzám a minap egy nő a buszmegállóban.

Nem szereltem meg neki…”

Dalma is beszámolt egy nagyon kínos csajozási kísérletről:

„Te amúgy sellő vagy?”

Nem csodálom, hogy nem jött be ez a duma Dalmának.

Ha sztár a párod 

Kurucz Adrienn valószínűleg nem volt tisztában a következményekkel, amikor férjhez ment Dolák-Saly Róberthez:

„»Otthon is vicces?« 

Húsz éve ez a hozzàm intézett kérdések fele.

Erre néha azt válaszolom, hogy »nem tudom, nem szoktunk beszélgetni«.”

Ha te is sztár vagy

Az Angliában élő WMN-különítmény egyik tagja, Pásztory Dóri is sok hülye kérdést kapott már életében, de ez…

„»Hogy áll a paralimpiai felkészülésed?« 

»Felkészült, Google nem a barátom újságírói« (?) kérdés… nagyjából tizenöt évvel azután, hogy abbahagytam az úszást.”

És az angliai különítmény másik tagja, Kégl Ági is tud miről mesélni:

„Villamosmegállóban, a fülem hallatára, rám meredve:

Kalauz A: – »Te, ez a Való Világos Ági?«

Kalauz B: – »Nem, az (sic!) kövérebb.«”

Még egy szórakozóhely klotyójában sem lehet nyugta Áginak:

„Nem jártunk együtt tai chizni?”

Az álhírek terjedése a hülye kérdéseket is gerjesztette:

„Néhai nagymamám az ebédnél:

– »Ágikám, téged tényleg megvertek?«

– »Nem, mama.«

– „Biztos? Mert a Blikk azt írta.«”

Kevésbé vicces, inkább keserédes kérdés, amikor a londoni szerkesztőségben egy újságíró kolléga ezt kérdezte Ágitól:

„És nálatok tényleg diktatúra van?”

Tóth Flóra a besorolhatatlan külön kategória

„Reggeli műsor, a munkakezdés időpontjának megbeszélése után: »Akkor ti minden műsor után lefekszetek aludni?« (Persze, az egész stáb együtt a stúdióban.)”

„Tévénél dolgozás 1.0 kérdés vagy inkább kérés tíz-tizenöt éve: »Nem lehetne, hogy ez és ez a műsor legyen, máskor legyen, újra legyen…«

A programminghoz mindenki »ért«.”

„WMN 1.0 kérdés (ezt csak én kapom meg, nem hiszem el!!!!!):

»És a D. Tóth Kriszta tényleg jó fej?« (Néha tényleg nélkül.)”

„Legbizarrabb szitu: Dél-Olaszországban megkérdezték, hogy lefényképezhetik-e a (nagyon) szőke gyerekeimet…

Hasonló pár évtizeddel előbb: a sulinkba érkező hongkongi cserediák meg akarta fogni a (szőke) hajamat. De ez lehet, hogy csak béna csajozási kísérlet volt…” 

Természetesen Molnár Erika is külön kategóriát képvisel

„Amikor megtudják, hogy hová születtem (és megtudják, mert mindig elmondom – muhaha): »Milyen volt a budai várban felnőni?« Mindig azt mondom: »Nem tudom, hogy milyen máshol felnőni«, szóval okés volt”. 

Oké, csalok egy kicsit, mert pont passzol a Dián Dórihoz intézett hülye kérdés Erika esetéhez:

„Anyukám általános iskolai tanár, és gyerekkoromban viszonylag gyakran jártam be hozzá a suliba, voltam velük táborozni. Több tanítványa is megkérdezte, hogy »milyen Andi néni lányának lenni?«. Azt hiszem, valami olyasmit válaszoltam ilyenkor, hogy jó, de sosem értettem, hogy mire kíváncsiak, mert nem tudom, milyen más anya lányának lenni…” 

Most visszatérek Erikához, aki nem is lehetne ennél erikásabb:

„»Hogy hívják, hány kiló, és mennyit eszik?«

– Ez a kérdéssor a német dogomra vonatkozott, de én mindig azt mondtam:

»Erika/75kg/normál adagot«.”

És akkor a végére az extra, amit ígértem:

DTK:

„Krisztike, maga az? De jó, hogy itt van! Megint eltűnt a magyar kettő a tévén, jöjjön már, nézze meg és állítsa be!”

És amikor megkérdeztem Krisztát, hogy erre mit csinált, ezt válaszolta:

„Beállítottam neki.”

Nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi volt a leghülyébb kérdés, amit valaha hallottatok vagy feltettetek! 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Emma Kim

Both Gabi