walkingdead-wmn

–

Hogy én miért rajongok a zombiapokalipszises filmekért? Nos, nagy hirtelen ez a hat dolog ugrott be:

1. Helló, augusztus 20. 19:00, M7-es!

A zombifilmekre tulajdonképp a The Walking Deaden keresztül csúsztam rá. Olyan zseniális jelenetek voltak benne, amik örökre belém ivódtak, és azóta is gyakran eszembe jutnak. Az például, amikor még a legeslegelső évadban Rick egyedül üget a kihalt autópályán, ami telis-tele van elhagyatott autókkal. (Persze ez a nyugis „idill” nem tart sokáig, amint beér a városba, rajtaütésszerűen letámadják az élőholtak.) Nincs olyan M7-es vasárnapi dugó, amikor ez ne jutna eszembe. És minél többet araszolok az autó kárpitjával eggyé izzadva, annál inkább érzem, legszívesebben én is egyenként átharapnám a felbolydult tömeg minden egyes tagjának a torkát. Hát, miért nem indultak el korábban a marhák???

2. Egész évben Halloween

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy imádom a Halloweent, sőt, ennek az eredetileg ír ünnepnek egyenesen az önjelölt magyarországi nagyköveteként tekintek magamra. Közel két évtizede próbálom itthon népszerűsíteni különféle undi kajákkal és homlokon pörgős, beöltözős bulikákkal, hiszen nincs is annál szórakoztatóbb, mint amikor az ember zombinak, múmiának... vagy egyenesen Halott Menyasszonynak maszkírozva süthet szürke színű blinit vérvörös kaviárral.

Mondom, hogy imádom! Halott Menyasszony szürke palacsintát süt.

Igen ám, de Halloween – hiába a lelkesedésem – évente csak egyszer van. Sebaj, november 1-től a következő év október 30-ig zombifilmekkel vigasztalódom.

3. Zombiapokalipszis, mint végső mentsvár

Douglas Rushkoff médiateoretikus szakember szerint komoly pszichológiai oka van annak, hogy olyan sokan rajongunk a zombifilmekért. Azt állítja, hogy mivel hihetetlenül pörgős lett a világunk, mindenki állandóan online, folyamatosan ömlenek ránk a hírek, az élet pedig sohasem áll meg, így nagyon nehéz kikapcsolni, leállni és pihenni. Emiatt kezdünk el minimum egy világméretű apokalipszisről álmodozni. Hogy miért nem valami vidámabbról, bolyhos kölyökmacskákkal telepakolt rózsaágyról... vagy a végtelen óceán lágyan simogató hullámairól? Gondolj csak bele! Egy zombiapokalipszis során nincsen tévé, rádió, Twitter, Facebook, Instagram... Se a főnök, se a nagymama nem telefonál rád lehetetlen időpontokban. Nem kell számlát befizetni, nem kell a gyerekkel reggel iskolába, óvodába rohanni fejvesztve. Ennyi temérdek jóság mellé az a pár hangosan hörgő, a húsodat zajosan csócsáló élőholt szinte már ajándékszámba megy!

De legalább meetingekre nem kell bejárni

4. Kekeckedett, felfaltam

Arról nem is beszélve, hogy a tévé előtt üldögélve végre kiélhetjük az egész nap felgyülemlett agressziónkat is. Beszólt a személyzetis? Bumm, képzeletben már le is nyisszantottad Michonne-nal együtt a rá egy picit hasonlító kóborló fejét. Eszedbe jut, hogy milyen undok volt veled a férjed a vacsoránál? Hát nem épp abban a pillanatban vágja bele a szekercéjét Rick egy családapa kinézetű élőholt búrájába? („Még egy kis pattogatott kukoricát, drágám...?”)

Hozzám beszélsz?

5. Szép új világunk

Gyakran hallani azt az elméletet, hogy a zombis filmeket egyfajta metaforaként is fel lehet fogni. A modern technikának, a reklámoknak és az agymosó médiának köszönhetően félő, hogy idővel mind annyira megfeledkezünk a saját egyéniségünkről, illetve az önálló gondolkodás képességéről, hogy nem marad más belőlünk, mint szürke fejű, hörgő kóborlók, akiket bárki szabadon irányíthat (vagy nyírhat ki, ha úgy tartja kedve). És ahogy elnézem: egyesek milyen bőszen és kritika nélkül böfögik vissza azt, amit mások szép alaposan a szájukba rágtak, sajnos azt kell mondjam, ez az eshetőség nem is tűnik olyan elrugaszkodottnak. Vagy távolinak.

6. Az első zombi, aki...

Felettébb izgalmas játék elképzelni, vajon én hogyan állnék helyt egy ilyen apokaliptikus világban? Számos katasztrófahelyzet vizsgálatánál bebizonyosodott, hogy az emberek a legritkább esetben viselkednek olyan higgadtan és megfontoltan, mint ahogy azt magukról eredetileg gondolták. Vajon ha megszűnne a modern világ minden komfortja, ha egy világégés kellős közepén találnám magam, én mit tennék? Zorgó arccal kaszabolnám halálra a kóborlókat? Vagy megalomán kormányzó lenne belőlem, aki mindenkit rabigájába hajt? Vaaaaagy (és én inkább erre szavazok, alapos önismeretet gyakorlova): rögtön az elején elbénáznám, pikk-pakk átalakulnék zombivá, hogy aztán tökélyre fejlesszem az élők buzgó bemajszolását? Lehet, hogy akkor én lennék az első zombi, aki sütni tud...?

Halálosan jó recept!
 

Fiala Borcsa

Képek: ITT, ITT, ITT, ITT és saját 

Kiemelt kép: FOX