„Szenteste kacsacombért könyörögtem a henteseknek” – A tökéletlen karácsony a legemberibb

–

„Hat–hét éves lehettem, amikor kaptam egy menő kismozdonyt – olyat, aminek, ha felhúzod az alját, vadul elkezd pörögni. Úgy gondoltam, zseniális ötlet lesz a fejemre tenni, mire a mozdony egy pillanat alatt bekapta a hajamat a fejem búbján.

Úgy ültem végig a vacsorát, hogy a játék végig a fejemen volt, miközben a család azon tanakodott, hogyan lehetne kiszabadítani a mozdonyt a hajamból. Végül előkerült az olló, mert esély sem volt kibogozni. Így történt, hogy szenteste búcsút intettem a hosszú hajamnak, és életemben először lett igazán rövid frizurám, amit végül meg is szerettem”

– meséli egyik ismerősöm, Fanni. Valószínűleg minden család vagy baráti társaság tarsolyában lapul legalább egy hasonló történet arról a bizonyos karácsonyról, ami közel sem sikerült olyan tökéletesen, mint ahogy azt terveztük: elsózott sütemények, eldőlt karácsonyfa, kiborult tojáslikőr, kiborult szülők meg nagyszülők – vagy épp a család kedvence okoz egy-két váratlan meglepetést, mint Fiala Borcsáéknál egyszer:

„Még kezdő kutyásként fogalmam sem volt történetünk szempontjából két igen fontos dologról: nem feltétlenül az a legjobb táp, amit reklámoznak, illetve a kiskutyáknak nem tesz kifejezetten jót a hirtelen tápváltás.

Így történt, hogy karácsony napján hozzánk már kora hajnalban megjött a Jézuska: a feldíszített fa alatt gyanús, barna »csomagok« vártak ránk. A hasmars nyomait félálomban, pizsamában szentségelve feltakarítottam, és optimistán azt hittem, ezzel meg is vagyunk. Pedig… hol volt még a vége! Az egész napunk azzal telt, hogy a kutyát lestük fél szemmel.

Ha csak meggörbítette egy kicsit a hátát, már kaptuk is a hónunk alá, és rohantunk vele az utcára, de így sem tudtunk minden esetben kellő időben reagálni. Abban az évben bizony nálunk a forralt bor aromájába, a fenyőfa illatába más bűz is kiirthatatlanul belekeveredett. Mégis klassz karácsony volt: első kisállatos családként nemcsak újabb leckét kaptunk a felelős állattartásból, de össze is kellett fognunk négyünknek az ötödik, szőrös családtagért.”

A Yettel immár hatodik alkalommal készített országos, reprezentatív kutatást a magyarok ünneplési és költési szokásairól. A felmérésben 1000, 18–69 év közötti ember vett részt, akiket arról is kérdeztek, mennyire tartják fontosnak, hogy minden tökéletes legyen szenteste, valamint azt:

megéri-e emiatt frusztráltan, idegeskedve tölteni a tél legfontosabb ünnepét. A Yettel idei kampányának egyik fő üzenete ugyanis az: van, amikor a tökéletlen is tökéletes.

Miért ragaszkodunk mégis ennyire a tökéletességhez? Tudjuk egyáltalán, számunkra mit jelent a tökéletes? Vagy csak tapogatózunk, és a filterezett, a valóságtól gyakran fényévekre lévő Instagram- és TikTok-posztok alapján próbáljuk kitalálni, hogyan is kellene kinéznie a mi karácsonyunknak? Ez különösen érdekes annak fényében, hogy a Yettel kutatása szerint:

• minden második válaszadó kritikusan viszonyul azokhoz a posztokhoz, amik túl idillikusan mutatják be az ünnepet,
• 10-ből 3 embert rossz érzéssel tölt el, ha azt látja, hogy másoknál minden tökéletes, és majdnem ugyanennyit kifejezetten irritálnak a karácsonyi fotók, 
• a 40 év alattiakat különösen rossz érzéssel tölti el mások tökéletes karácsonya, főleg ha náluk épp semmi sem a terv szerint alakul.

Mindennek tökéletesnek KELL lennie – sokszor épp ebből lesz a baj

Sokan hajlamosak vagyunk túlhajszolni magunkat az ünnepek előtt és alatt. Ez kimerítő, és nem mellesleg emiatt elvész az a varázs, ami a karácsony lényege lenne: az a meleg, békés érzés, amikor az ember nem rohan sehová, és a szerettei körében töltheti az időt. Ehhez képest a válaszadók:

• 47 százaléka elvárja magától, hogy karácsonykor mindenben a maximumot hozza,
• 45 százalékukat zavarja, ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezték – ez különösen a 30 év alattiaknál jellemző,
• 63 százalékukat bosszantja, ha valamelyik családtag túlhajtja magát, és emiatt ideges és fáradt, 
• 45 százalékuk tudja magáról, hogy sokszor épp az okozza a feszültséget, hogy a tökéletességet hajszolják, 
• 35 százalékuk egyetért azzal, hogy a karácsony a túlzások ünnepe, és nem sajnálja rá a pénzt, hogy minden tökéletes legyen – ez is főleg a 30 év alattiakra igaz.

A kutatás készítői arra is kíváncsiak voltak, mit tartanak az emberek a karácsony nélkülözhetetlen elemeinek. A válaszadók felének például nincs karácsony díszes fa, rokonok és ünnepi fogások nélkül. Tóth Flóra kollégám rögtön mesélt is néhány személyes anekdotát, amiknek bizony a karácsonyi menü volt a főszereplője:

„Nem hiszem, hogy volt olyan karácsonyunk, amikor minden flottul ment, és olyan sem, amire rossz érzésekkel gondolnék vissza. A családban előfordult például, hogy a húgom kedvéért külön készítettem egy nagy adag zöldséglevest, ami megbuggyant az erkélyen, ahova azért került, mert a hűtőben már nem volt hely. Az is megesett, hogy teljesen megfeledkeztem egy köretről, és csak 28-án találtam meg a hűtő egy eldugott sarkában.

Egyszer szenteste, december 24-én délután pánikban hívtam végig az összes hentest, hogy van-e még kacsacomb. Hiába adtam le a listát korábban, valamiért nem kaptam meg, pedig az lett volna az ünnepi fogás.”

Apukám egyszer sírmécsest vett anyának karácsonyra

A felmérésből az is kiderült, hogy a 18–29 éves korosztály számára különösen fontosak az ünnepi tradíciók: a sütés-főzés, az illatok, a zenék, a kötelező karácsonyi filmek és az adventi naptár. Emellett szintén érdekes része a kutatásnak, hogy:

• a résztvevők 71 százalékának fontos, hogy tökéletes legyen a vacsora és az ünnepi sütemények, és hasonló arányban számít nekik az is, hogy az otthon csillogjon-villogjon, 
• 63 százalék számára lényeges, hogy a karácsonyfa szépen legyen feldíszítve – még akkor is, ha ez a pihenés rovására megy,
• 10-ből 4 ember számára különösen fontos, hogy meglepetést okozzon a rokonoknak, barátoknak,
• a megkérdezettek 76 százalékának fontos, hogy örüljenek az általuk adott ajándéknak – az kevésbé számít, hogy ők mit kapnak.

Az ünnepi menü megtervezése és elkészítése után talán a legidőigényesebb feladat az ajándékok beszerzése vagy elkészítése. Lehet persze ebben is a legjobbra törekedni, de sokszor a „nem annyira tökéletes” ajándékokból lesznek a legjobb családi sztorik.

„Apukám egyszer sírmécsest vett anyának karácsonyra. Tudjátok, azt a piros vagy fehér, aranytetős típust. Anya meglátta, és alig jutott szóhoz. Apa nem értette, mi a baj, rákérdezett.

Anya meg visszakérdezett, hogy mégis miért kapott sírmécsest?! Apa nem tudta, mit vett – csak szépnek találta. Azóta is emlegetjük, szállóige lett nálunk a sírmécses”

– meséli Szabó Anna Eszter, a WMN szerzője.

Karácsonykor kötelező lustálkodni

Szomorú ugyanakkor, hogy a megkérdezetteknek mindössze 29 százaléka gondolja úgy: karácsonykor igenis lehet – sőt, kifejezetten kötelező – lustálkodni. Pedig kevés jobb dolog van annál, mint amikor az ízletes halászlé, sültes vagy épp vegetáriánus fogások és ínycsiklandó sütemények után bűntudat nélkül leheveredünk a kanapéra, és megengedjük magunknak, hogy egy kicsit csak legyünk. Beszélgessünk, filmet nézzünk, társasozzunk, befelé figyeljünk – ne a külvilágra, hanem önmagunkra és azokra, akik körülöttünk vannak.

A felmérés szerint a legtöbbek számára – a válaszadók 86 százalékának – az a legfontosabb, hogy ne legyen veszekedés. 

Lehet bármennyire tökéletes a díszítés, a karácsonyfa, az ételek vagy az ajándékok, ha a feszültséget vágni lehet a levegőben, akkor lőttek a meghitt, ünnepi hangulatnak.

Emlékszem, nálunk egyszer egy „kisebb” fejfájást – főleg édesanyámnak – az okozott, hogy kiborult az udvaron a vacsorára szánt halászlé. December 24-én, amikor amúgy is pattanásig feszültek az idegek, ez volt az utolsó csepp. Mi is sokáig próbáltunk tökéletességre törekedni – szerintem ez a sváb vér sajátossága is –, de amikor a halászlé szétterült a szürke betonon, ott valami tényleg elszakadt. Talán ott kezdett el mindannyiunkban megfogalmazódni: nem ez számít, hanem az, hogy együtt vagyunk. Ezt a felismerésünket pedig, úgy tűnik, másik is osztják: a kutatásban a válaszadók kétharmada egyetértett azzal, hogy attól lesz igazán emberi a karácsony, ha nem sikerül tökéletesen.

Kaiser Orsolya