-

Könnyű annak, akinek a kertjében ott a paprika, a hagyma meg a paradicsom, mert az tudja, amit én, hogy a bolti, de még a piaci zöldségnek sincs semmi, de semmi köze ahhoz, ami a kertben termett. Itt él még elevenen az emlékeimben a nap-ízű, kicsattanó, dús, illatos paradicsom, amit csak úgy magában is megettünk... vagy vajas kenyérrel az árokparton ülve. Itt van még előttem a kép, amikor kikiabál nagyanyám, hogy hozott fel a kertből paprikát, mi meg nyargaltunk be a húgommal az udvarról, és úgy kapkodtunk utána, hogy majdnem lerántottuk a vájdlingot a viaszos terítővel együtt, úgy kapkodtunk utána, mint akik sose ettek. Vagy a nagy és tiszteletteljes paradicsombefőzések, hangosan fortyogott a kopott üstben a forró, cuppanós, vörös massza, nagyanyám úgy állt mellette, mint egy hadvezér, a negyven fokban is harisnyában, mert ő Kardos lány volt (szó szerint is), úgy nevelték, hogy nem illett meztilábbal járni.

A lecsó pedig… na, az kolbászos volt. Mert nálunk a kolbász volt a csemege, a délutáni snack, a sülve, a szárazan, a minden mellé harapnivaló, tehát a lecsót el se tudtuk volna nélküle képzelni. És naná, hogy nem állnék meg Kardos nagyanyám előtt, ha most egy olyan lecsóreceptet írnék, amiben nincs kolbász. A virslis verziót ő egyenesen szentségtörésnek tartotta, a virsli szerinte nem volt hús, csak valami taknyos ipari tákolmány, azt ő meg nem ette volna, és ha valaki azzal szereti, azt tuti lebeszélné, és meggyőzné róla, hogy mennyivel jobb a kolbász. Amúgy tényleg jobb.

Hozzávalók:

- fél kiló paradicsom

- fél kiló paprika

- egy csinos szál kolbász

- egy nagy fej vöröshagyma

- só, bors

- étolaj

Elkészítése: Az első és a legfontosabb dolog, amire megtanítottak, hogy a paradicsomot meg kell hámozni, mert úgy nem marad benne az étekben felpöndörödve a kemény héja. Szóval egy picit felforralom a vizet, belemártom a paradicsomot, és aztán szépen lehúzom a haját. Egyébként maga a lecsókészítés olyan egyszerű, mint a pofon. Ahogy nagyanyám mondta: Ezt még a hülye is meg tudja csinálni!

A kolbászokat felkarikázom, aztán félbevágom, megpirítom, a kiolvadt zsírról kiszedem a kolbászdarabokat, és azon megdinsztelem a hagymát. A hagymára ráöntöm a felkockázott paprikát, mindezt hagyom, hadd főjön magában egy kicsit a paradicsom nélkül, mert a paprika keményebb. Aztán ráöntöm a felkockázott, meghámozott paradicsomot, sózom, borsozom, és összefőzöm, de annyira, hogy ne maradjon leve. (Mi nem szerettük levesen). A végén pedig mehet bele az előre pirított kolbász. És aztán kész is. Naná, hogy fehér kenyér dukál hozzá. Mi más?

 

Szentesi Éva

(aki nagyon várja már a lecsószezont)

A képek a szerző tulajdonában vannak.