Vess, alkoss, gyarapíts! – Tippek, hogy saját zöldséged legyen akár a gangon is
Tavaly azok közül is sokan belevágtak a balkonkertészkedés műfajába, akik korábban sosem mertek volna ilyesmibe fogni – ám kellő rutin híján sokan be is fürödtek a hipermarketben még csábítón pompázó, terméstől roskadozó paradicsomnövények vagy otthon azonnal lekókadó paprikák ápolgatásával. Most újra itt a tavasz, a helyzet vajmi keveset változott, magról vetni pedig nemcsak jóval olcsóbb is, de a palántáid is sokkal ellenállóbbak lesznek majd. Szerkesztőségünk rózsafa-locsolgatója, Csepelyi Adri segít, hogy ne parázd túl a vetést, és mégis legyen sikerélményed.
–
Képzeld csak el: reggel felkelsz, kilibbensz az erkélyre, leszakítasz pár pirosló paradicsomot, aztán komótosan elmajszolod őket a reggelid mellé. Imádnád, ugye? Parára semmi ok! A magvetés még azok számára is könnyed ujjgyakorlat lehet, akik nem kertes házban nőttek fel, mindössze néhány szabályt kell betartani hozzá.
Mit vess?
Ha nincs nagy gyakorlatod a kertészkedésben, javaslom, ne a legnehezebben kezelhető növényekkel kezdd. Gondold át, mit tudnál magad is használni a konyhádban, mire van szükséged, és ennek mentén válassz. Egy kis segítség:
- A paradicsom, a paprika a legnépszerűbb a műfajban, viszonylag könnyen lehet velük boldogulni, és ki ne imádná a friss, harsogó termésüket?
- Ha ládáid vannak, és szereted a gyors és látványos eredményt, jöhet a fejes saláta és a retek!
- Ha fűszernövényekre áhítozol, és a bolti bazsalikom mindig kipurcan, akkor magvetésre fel!
- Bátrabbak próbálkozhatnak babbal (ha futó, legyen hova futnia!), uborkával, metélőpetrezselyemmel,
Az üvegházi közegben nevelt, később ki tudja, hogyan szállított-tárolt fűszernövények nehezen akklimatizálódnak, de ha helyben veted őket, eleve azt a környezetet szokták meg, így sokkal ellenállóbbak lesznek. Ugyanakkor a bazsalikom kivételével szinte minden fűszernövény stabilan „honosítható”, ha kertészetből, ellenőrzött helyről veszed őket.
Én most elsősorban az alapokat szeretném átadni, szóval maradjunk a paradicsomnál és a paprikánál. Annál is inkább, mert amúgy is ezt vetettem volna idén. Nem is akármilyet: a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ génbankjából származó magokat. Ezeket mindig februárban lehet rendelni a központ honlapján, és csak a regisztrációs-szállítási díjat kell kifizetni. Ezek magyar tájfajták magjai, azaz a hazai viszonyokhoz nemesített, ellenálló növények lesznek belőlük. Én az idén ezekkel a tájfajtákkal ismerkedem:
Ha boltban veszel magokat, olvasgasd el, milyen igényei vannak az adott fajtának, például mekkora hely, talajmélység kell nekik, van-e speckó talajigénye, és persze a legfontosabb: alkalmas-e balkonon való termesztésre. Én egyszer befürödtem egy elkanászodó paradicsomfajtával, mert nem olvastam el, hogy támasztékot igényel – a vége egy paradicsomdzsungel lett a gangon, ami eléggé szúrta a szomszédok szemét.
Paradicsomból léteznek koktél- és „sima” fajták, mindkettő tartható erkélyen, de szerintem nem baj, ha nem a beszédes nevű ökörszíve paradicsommal kezdesz, az ugyanis sokkal nehezebben fejlődik és érik be értelmezhető méretűre, mint egy kisebb szemű. A paradicsom könnyen csírázik, néhány nap alatt már elkezdhetnek kibújni a kis magoncok.
Paprikából létezik édes és erős – válassz ízlésed szerint. Nagyjából általános szabálynak tekinthető, hogy annál bátrabban tendálhatsz a nagyobb termésű fajták (kápia, kaliforniai), minél nagyobb dézsában, cserépben, ládában tervezed a termesztést. A paprika lassan csírázik, akár két hétbe is telhet, hogy megjelenjenek az első sziklevelek. Nem annyira ismert infó, hogy a paprika évelő növény: ha ősszel jó helyen telelteted, éveken át terem. Nekem egyszer öt éven keresztül hozta a termést egy fekete chili, szóval nem nagy ördöngösség.
Mibe vess?
A magoknak folytonosan nedves, tápanyagban gazdag közeg kell. Lehet kapni kifejezetten magvetéshez való palántaföldet, de azt sem árt lazítani egy kis perlittel, hogy levegősebb legyen. Én, bevallom, nem vittem túlzásba az első idei vetésemet: azt a földkeveréket használtam, amiről nemrég írtam nektek ITT.
Ezerféle edénybe vethetsz, rengeteg pénzt el lehet költeni előkelő mini-üvegházakra (amik aztán egész évben hányódnak az erkélyen), vannak lebomló anyagból készülő „ideiglenes” cserepek, amikből a palántákat nem kell kivenni kiültetéskor. Őszinte leszek:
remekül használható a tejfölöspohár, a kiürült konzervdoboz, a rendelős ebédek szögletes doboza is. Én két maradék cserépbe vetettem most, egy a lényeg: mindig legyen lyuk az edény alján, különben megfullad a mag/növény, ha túlöntözöd.
Ha nincs semmilyen lyukvágó szerszámod, forrósíts fel egy szeget, és azzal lyuggasd ki a műanyag alját – a konzervdobozhoz meg jó a fúró (erre alkalmas fejjel!), de egy kalapács és egy nagyobb szeg is megteszi.
MINDIG legyen alattuk alátét vagy tálca: a kelő magoknak és a kis magoncoknak sok víz kell, ami mindig folyni fog alul, te pedig nem akarod tönkretenni a bútoraidat vagy az ablakpárkányt.
Ha agyagcserépbe vetsz, mindig áztasd be előtte egy jó félórára vízbe, hogy megszívja magát, így nem a földből fogja elvonni a nedvességet.
Hogyan vess?
A haszonnövények kétféle módon vethetők: helybe, azaz úgy, hogy a majdani helyére veted. Ilyen például a kukorica. Palántavetésre ott van szükség, ahol a tenyészidő hosszabb, mint amilyen hamar szabadföldbe lehet vetni őket, ezért biztonságosabb, ha korán földbe kerülnek a magok, de óvjuk őket a késői fagyoktól. A kikelt magokat később palántaként megveheted a piacon, kertészetben.
A paradicsom- és paprikamagokból mi először palántákat nevelünk, majd ha megerősödtek, és kellő gyökérzetük van, a végleges helyükre ültetjük őket.
Töltsd meg a kilyukasztott aljú edényt földdel, finoman nyomkodd le. Arra törekedj, hogy legyen a földfelszín fölött még két-három centi a cserép karimájáig. Rendezd el szépen, egymástól egy-két centire egyesével a magokat – nem biztos, hogy mindegyik kikel, és nem akarunk helyet pazarolni, de ha mégis mind növésnek indul, akkor ne fojtsák meg egymást.
Ha ezzel megvagy, rétegezz rá kevés (fél-egy centi) földet a magokra, és ha befedted őket, óvatosan locsold meg alaposan (a tenyereddel tompítsd a vízsugár erejét, hogy ne mossa ki a magokat.
A felesleg alul kifolyik, a lényeg, hogy átnedvesedjen a föld. Ha például az én keverékemmel dolgozol, pikk-pakk átfolyik a földön a víz, és nem iszaposodik, azt nem szeretnénk ugyanis.
Ha mindezzel megvagy, fedd le a veteményed sima háztartási műanyagfóliával (vagy ha valamilyen okból van otthon: üveglappal. Fogod látni, hogy ha nap éri, azonnal megindul a páraképződés, azaz szuper mikrokörnyezetet teremtettél a magoknak.
Locsoláskor (te fogod látni, a lakásod páratartalma milyen gyakoriságot igényel) friss levegőt is kapnak a magoncok, de ha elérik a fóliát, akkor vedd le róluk, nem akarjuk, hogy görbén nőjenek. Ha van otthon esetleg használaton kívüli üvegbúrád, bátran vesd be: még a látvány is szép lesz, ha szép cserepet használsz.
Tedd a veteményed olyan helyre, ahol világos van, és nincs sem túl hideg, sem túl meleg (szobahőmérséklet-közeli legyen), aztán pedig várj türelemmel! Meglátod: néhány nap alatt kibújnak az első sziklevelek, onnantól pedig annyi a feladatod, hogy nedvesen (de nem vizesen) tartsd a növénykéid földjét, hetente tápoldatozd őket, és gyönyörködj bennük. Iszonyú látványosan nőnek!
Csepelyi Adri
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/OlgaMiltsova