-

Az a helyzet, hogy paprikás csirkét készíteni művészet. És be kell látnom, hogy zsenge fiatalkorom miatt, közel sem tudom úgy megfőzni, mint ahogy egykoron Kozma nagyanyám csinálta, vagy ahogy most a Mami készíti. Lássuk be, ez a művelet igen összetett, és ha egyetlen mozzanatot is megváltoztatunk benne, akkor az már nem lesz ugyanaz az íz.

Először is, kell hozzá egy nagy adag szeretet, na meg akarat, mert ahogy Kozma nagyanyám mondaná egyrészt: nem akarásnak nyögés a vége, másrészt pedig, ebbe az ételbe szeretet kell. Jó, mondjuk, igazából mindegyikbe, de ebbe különösen, mert a paprikás csirke megérzi, ha nem szeretettel csinálják. Megérzi ezt a nokedli is, na, az meg aztán végképp belemerevedik a nagy szeretetlenségbe, és kemény, gumis lesz, mint a csizma talpa. Az sem egy utolsó szempont, ha a hozzávalók tanyáról kertből, szorgos, lelkes gazdálkodásból származnak, nem pedig nagyipari szemetet tömünk magunkba, és hála istennek egyre több helyen vannak termelői piacok is, de aki olyan kivételezett helyzetben van, mint amilyenben én, annak igazán jó a dolga, mert a szomszédban vágott csirke, és az anyám kertjében termett paradicsom meg paprika a legjobb ezen a világon.

Hozzávalók:

- 1 szép egész házi csirke

- 4 szem paradicsom

- 4 szál paprika

- 2 nagyobb fej vöröshagyma

- háztáji piros paprika

- szárnyaszsír

Nokedlihez:

- 200 g búzaliszt

- 2 db tojás

- 120 ml víz

- két csipet só

Elkészítése: Az apróra vágott hagymát egy kevés zsíron megdinsztelem, belefektetem a húst, hagyom, hogy egy picit piruljon, így jobban benne marad az íze. Az apróra vágott paradicsomot és paprikát rádobom, megszórom egy kevés piros paprikával (a vége előtt tíz perccel még egyszer meg kell szórni, az íze és a színe kedvéért), megsózom, egy kevéske vizet engedek rá, lefedem.

Míg a fedő alatt szeretkeznek egy jót egymással az ízek, addig összeállítom a nokedli tésztáját. Ha keverés közben úgy érezzük, túl kemény az anyag, akkor ajánlatos egy kis vízzel lágyítani. Lobogó víz fölött egy késsel a deszkáról elkezdem szaggatni, de akinek van olyan, csinálhatja galuskaszaggatóval is. Ha ez kész, akkor az időközben elkészült csirkepöri szaftjának egy kis részével meglocsoljuk, hogy könnyebben csússzanak egymáson. Amúgy is, látott már valaki olyan embert, aki nem szereti a pörköltszaftos nokedlit? Szerintem ilyen nem is létezik.

Ha a húsok szép omlósak lettek, a lé pedig vörös szafttá tömörült, akkor tálalhatjuk is az ínycsiklandozó falatokat. Így kellene kinéznie:

A képek a szerző tulajdonában vannak.