-

Mamucika csináljál már megint bobókát, légysziii, annyira finom, szeretem, de úgy, hogy ha csinálsz, akkor hat tányérral eszem belőle, és még a cukros mákmorzsákat is lenyalom a tányérról, még mosogatnod se kell, meg a fakanalat is lenyalom, a lábost is, amiben a vaníliás tej főtt.

Ó, hányszor, de hányszor hallotta ezt nagyanyám, megszámolni se tudom. A mákos bobajka, alias mákos guba igencsak közkedvelt étel volt, télen, nyáron, este, reggel, mindentől függetlenül. És Kozma nagyanyám szeretettel el is készítette, mi pedig csak bobajkának neveztük, mert felénk így hívták. A slambucot meg öhönnek.

Hiába készül eredeti recept szerint kelt tésztából, azért a legelterjedtebb és legkényelmesebb változata az, hogy kifliből gyűrik meg.

Mert a meleg vaníliás tejbe mártogatott, cukros-mákos varázslat a legjobb dolog, ami a kiflivel megtörténhet.

Ha tudtok ennél jobbat mondani, akkor megemelem a kalapom. Én bizony a mákos bobókát (ahogy a tesómmal becéztük a mi drága bobajkánkat) annyira imádom, hogy kicsi korom óta mindig annyit eszem belőle, amennyit csak készítenek. És még a tányért, a lábost meg a fakanalat is lenyalom.

Hozzávalók:

- 6 tejes kifli

- 1 liter tej

- 1 csomag vaníliás cukor

- 20 dkg mák

- 8 dkg porcukor

Elkészítése: A szikkadt kiflit jó ujjnyi vastagságúra felszeletelem, majd a meleg, cukros vaníliás tejbe forgatom, éppen annyira, hogy ne ázzon ronggyá. A mákot ledarálom, nekünk van otthon egy régi mákdarálónk, szó szerint a megboldogult békeidőkből, dédnagyanyám konyhájából. A ledarált mákot hozzákeverem a tejes kiflihez, meghintem porcukorral és már kész is.

Jó étvágyat kívánok!

Szentesi Éva