(Hirdetés)

Azt nem állítjuk, hogy egy főre is megéri nekidurálni magadat a szusikészítésnek, ám minél többen vagytok, annál gazdaságosabb és annál nagyobb buli! Én (Szentesi) kifejezetten élveztem a gyurminkolást, úgy éreztem magam, mint az oviban, és őszinte csodálattal meg lelkesedéssel álltam Borcsi-mama mellett a konyhában, aki határozott instrukciókkal vezényelte le a nagy WMN szusipartyt.

Mi nem is akartunk kispályázni, úgyhogy rögtön fél kiló rizzsel indítottunk. A rizsszemeket alaposan átöblítettük, majd kétszeres mennyiségű vízzel betettük a gőzpárolóba. A húsz perc alatt, amíg a rizs főtt, előkészítettük a szusiba valókat: vékony laskákra vágtuk a kígyóuborkát, újhagymát, avokádót, kápiapaprikát, és egymás kezére csapkodva (mert persze marha nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy bele ne torkoskodj az alapanyagokba) kibontottuk a tonhalkonzervet, a füstölt lazacot, a surimit (igen, tudjuk, „rákpárizsi", de akkor is finom és kész - és megacuki neve van) meg a vörös kaviárt. És ha már műszusi, akkor legyen kövér és magyaros: a piacról reggel vettünk isteni rántott húst, azt is felcsíkoztuk.

A rizshez teljes feloldódásig kevergettünk öt evőkanál borecetet (rizsecet épp nem volt az irodai kamrában) három evőkanál cukorral és egy evőkanál sóval, majd a kész rizsre öntöttük. Megvártuk, amíg kicsit lehűl a cumó, aztán kezdődhetett a kézimunka. A nádlapokra lefektettünk egy-egy nori-lapot, erre kanalaztunk három-négy evőkanál rizst. Itt jön a dolog trükkösebb része: úgy kell kiteríteni-ellapogatni a rizst, hogy se te, se a konyha ne ragadjon menthetetlenül össze. Nekem erre a célra egy műanyag tortaspatula vált be, azzal lapítgattam, és így elkerültem, hogy még a fülemen is rizsfüzérek lógjanak. De leterítheted egy réteg folpackkal, és kilapíthatod egy pohár vagy egy sodrófa segítségével is.

Aztán a rizsréteg szélére, mintha csak rétest csinálnánk, egy hosszú csíkban odakanyarítottuk a tölteléket. Bármilyen ízlés szerinti kombinációban teheted a hozzávalókat a szusiba, ha nem lesz elég japános, na bumm! Nálunk ezúttal füstölt lazac-majonéz-avokádó, rántott hús-paprika-hagyma-uborka, surimi-avokádó-uborka és lazac-kaviár-hagyma kombó született többek között. A feltekert szusikat betettük a hűtőbe, hogy kicsit összeálljanak-száradjanak. Nem adtunk nekik sok időt, mert a kollégák reggel óta keselyűként köröztek körülöttünk egyre azt firtatva, mikor lesz már kész. Komolyan mondom, én azt hittem, a gyerekeimnél nincs türelmetlenebb jószág, ha evésről van szó, de most kiderült, hogy azért akad. (Nem akarok ujjal mutogatni, de konkrétan rólad van szó, kedves Gáspár!)

Amikor már nem lehetett hat ökörrel sem távol tartani a kiéhezett, felcsigázott irodistákat a hűtőszekrénytől, akkor éles késsel másfél centis szeletekre vágtuk a hurkákat, majd learattuk a teli szájjal, artikulálatlan nyögésekben manifesztálódó dicsőséget és bókokat.

Fiala Borcsa és Szentesi Éva