–

Évszázadokon át a túlélés biztosítéka lehetett az, ha valakinek tehene vagy kecskéje volt, és tejhez jutott a családja.

Ma viszont, hogy nem a szükség diktál, leginkább hit kérdése, isszuk-e, vagy sem.

Ha ugyanis elkezd tudományos bizonyítékok után nyomozni az ember a neten vagy táplálkozási szakértőket kérdezget, csak egyre jobban beletekeredik a témába, okosabb nem lesz.

Egyértelmű, konszenzusos válasz ugyanis nincs arra, jó-e nekünk, ha tejet iszunk, vagy ártunk vele magunknak. (Nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a glutén vagy a hús esetében.)

De mielőtt ebbe mélyebben belemennénk, lássuk, mi az, ami tény, és nem olyan adat vagy kutatási eredmény, amelyet vitat, illetve cáfol ezer másik. 

Tehát: Az emberiség harmincöt százaléka (Kínában és Dél-Kelet-Ázsiában az emberek csak tíz százaléka, míg Észak-Európában nyolcvan-kilencvennyolc  százalékuk) rendelkezik azzal a génmutációval, amelynek köszönhetően babakora után is képes a tejcukorbontó laktáz termelésére, így ihat tejet. (A babák a világrajövetelük után tudják a tejcukrot bontani, így jutnak energiához az anyatejből, ám a szoptatási időszak után a laktázenzim termelődése csökken az embernél, sőt idővel sokaknál leáll.)

A laktózintoleráns embereknél a laktóz emésztetlenül jut a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok emésztés közben olyan anyagokat termelnek, amelyek fájdalmat, puffadást, görcsöket és hasmenést válthatnak ki.

Európa lakosságának tizenöt százaléka egészségügyi, illetve lelkiismereti okokból nem fogyaszt tejtermékeket, viszont a tejtermékeket helyettesítő tápanyagokból, magtejekből egyre több fogy.

Azt hihetnénk, az egyik legősibb emberi tápláléknak fordítanak hátat azok, akik nem isznak tejet, de ez nem igaz.    

A tejsztori

A homo sapiens eredetileg nem tudta emészteni a tejet. De a már emlegetett genetikai mutáció révén képessé váltak egyes emberek olyan enzimet termelni, amely le tudja bontani a laktózt.

A friss kutatások szerint az első tejivók a mai Magyarország, Ausztria és Szlovákia területén éltek (!).

A tej táplálékká válása az i.e. VIII. század környékén következett be, és az állattenyésztés elterjedésével függött össze. Iránban nagyjából i.e. X. században került sor a kecske, majd Anatólia déli részén a disznó és a juh háziasítására. A marha domesztikálása csak ezután sikerült.

Joachim Burger, a mainzi egyetem régésze

A mezopotámiai csontok vizsgálata alapján ő úgy véli, az ókori Közel-Keleten élők csak erjesztett, kevés laktózt tartalmazó tejkészítményeket ettek, azaz kefirt, joghurtot és sajtot.

De a genetikai mutáció révén később mind többen váltak képessé a tejivásra felnőttként is. Ennek köszönhetően bizonyos helyzetekben, például éhínség idején ők és a gyerekeik nagyobb eséllyel maradtak életben, mert a tejben nagyon sok tápanyag van, és laktató.

Viszont tehén- és kecsketejet a XX. század előtt csak azok itták, akiknek volt állatuk, mert hűtés, hőkezelés nélkül a tej hamar romlik.

A tejkereskedelmet – mai formájában legalábbis – a pasztörizálás tette lehetővé az I. világháború után. A legyengült, nyomorúságos körülmények közt élő emberek feltáplálására kézenfekvő megoldásnak bizonyult.

Hasonló okai vannak például az iskolatej programoknak: a tej tele van értékes ásványi anyagokkal, amelyek a bő zsírtartalom miatt könnyen felszívódnak.

No de… – és most jönnek a vitás kérdések

Gyakorlatilag a tej élettani hatásaival kapcsolatban minden tételre található igazoló illetve cáfoló tanulmány, kutatás.

Ott van például a rák-tej összefüggés. Ha beütöd a keresőbe, látni fogod, hogy találatok ezrei vezetnek olyan oldalra, amelyen arról értekeznek, hogy a tejivás daganatos betegséget okozhat, például mellrákot, míg egy csomó olyan cikket is olvashatsz, amelyben azt sulykolják, a tej egy csomó betegség ellen véd, például a vastagbélráktól.

A tehéntej mint az egészséges ital szinonimája nyilvánvalóan kapóra jön a tejipari marketingnek, de hogy van-e valóságalapja, vagy durva csúsztatás, ahogy, mondjuk, az agyoncukrozott-zsírozott tejszelet és a boldogság + egészséges nassolnivaló összekapcsolása, az már egy másik kérdés.

Mert sejt, hall az ember sok mindent. Azt például, hogy a nagyüzemi állattartás valójában állatkínzás. Azt, hogy telenyomják antibiotikumokkal az állatokat, és ennek nyomai valószínűleg a tejben is fellelhetők – ahogy az anyatejben is, ha szoptatós anya szed gyógyszert.

Olyat is olvasni, hogy mivel a tehenek az utódaiknak „gyártják” a tejet, a tej növekedési hormont tartalmaz, amelyet nem semlegesít a pasztőrözés. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy ezek a hormonok korai pubertáshoz, cukorbetegséghez, rákhoz vezethetnek.

Hogy ez igaz-e? Megint csak, ki tudja? (Sokan állítják, hogy ők igen, de voltaképpen ők is csak hisznek valakiknek, pro vagy kontra.)

A laikus persze hezitál – ás az az ember érzése, a lelkiismeretes szakértők is óvatosan fogalmaznak.

Kovács Judit dietetikust kérdezem, ő ajánlja-e a pácienseinek a tejet – és ő sem mond igent vagy nemet, hanem azt mondja: „attól függ”.

Például cukorbeteg, inzulinrezisztens embereknek egyáltalán nem javasolja a tejivást, mert a tejcukor gyorsan felszívódik, nagyon megemeli a vércukor-, illetve az inzulinszintet.

Aztán kisgyerekeknek sem ajánlatos hároméves korig tehéntejet adni, mondja.

Ugyanakkor a tejre nem érzékeny, egészséges emberek esetében nem feketelistás a tej, sőt, remek tápanyag- és kalciumforrás.

Persze, ha valaki úgy dönt, nem iszik tejet, ő nem erőlteti, hanem felhívja a figyelmet a kalciumpótlás fontosságára, amely mesterséges bevitellel és természetes forrásból is történhet. (Kelkáposztából, mákból, tökmagból, mogyoróból, mandulából, dióból, spenótból, sóskából vagy más zöld levelű növényekből és hüvelyesekből.)

Amit még megtudok tőle a tejjel kapcsolatban: hogy a laktózérzékenységet gyakorta keverik az emberek a tejfehérje-allergiával, ami más ügy: akkor a kazeinnel nem tud mit kezdeni a szervezet, tehát a laktózmentes tejjel sem.

És mi a helyzet az alternatív tejekkel?

A tejipar ma évi 400 milliárd dollár forgalmat bonyolít a világban – ehhez naponta 274 millió tehenet kell megfejni, a tartásuk pedig meglehetősen megterhelő a környezetnek, és az esetek többségében nem is éppen humánus körülmények közt zajlik. A növényi alapú helyettesítők piaca részben etikai, részben egészségügyi okokból évről-évre nő, már a tejpiac 4,5 százalékát birtokolja.

Mi, magyarok 164 liter tehéntejet iszunk fejenként évente – ez a szám magasabb, mint az ezredfordulón, az tehát nem igaz, hogy csökkent volna a tejfogyasztás, igaz, 2003-ban volt egy negatív csúcs. Ma a magyar felnőtteknek csak tíz százaléka nem iszik egyáltalán tejet. (A legtöbb tejet a 18–34 év közötti férfiak és a 65 év fölötti nők fogyasztják, legkevesebbet pedig a 35–64 év közötti férfiak.)

Tőlünk nyugatabbra annak ellenére, hogy a vegánság nagy divat, 250–270 liter fogy évente fejenként, Skandináviában, Hollandiában a duplája, mint nálunk. Viszont az Egyesült Államokban 2012 óta tizenöt százalékkal csökkent a tejfogyasztás, évi hatvanhat literre.

A kókusz-, zab-, szója-, rizs-, kesu- stb. tejek nagyon divatosak, ezt mutatja, hogy élelmiszeripari multik szálltak be villámgyorsan a gyártásba. A szélesebb körű elterjedés gátja egyelőre az, hogy drágák. (Hogy jobb választás-e részünkről a tejnél, az megint csak vitatott, mind egészségügyi, mind környezetvédelmi szempontok alapján.)

A tejipar is fejleszt, próbál lépést tartani, például úgy, hogy mesterségesen pótolják a laktázenzimet, azaz beleteszik a tejbe. A laktózmentes tej tehát nem „mentes” a laktóztól, csak mondhatni, előemésztett verzió.

Mit mond a WHO?

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének az állásfoglalása ma is az, hogy az embereknek naponta fél liter tejet, vagy annak megfelelő kalciumtartalommal bíró tejterméket (sajtot, túrót, kefirt stb.) kellene fogyasztaniuk.

Azt hisszük, mi, magyarok ezt túlteljesítjük? Nos, nem, az átlagos hazai érték a 2014-es adatok szerint 246 gramm mindössze.

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének (MDOSZ) adatai alapján a négy–tíz éves gyermekek 35 százaléka kritikus határérték alatti mennyiségben fogyaszt kalciumot. És a tejtermékekben emellett még sok más értékes tápanyag is van: fehérjék, zsírok, szénhidrátok, vitaminok és ásványi anyagok. A kalcium pedig vitán felül a tejtermékekből hasznosul a legjobban. Ez a fogak és a megfelelő csonttömeg kialakulása szempontjából nagyon fontos.

Ha tehát egy család úgy dönt, kiiktatja a tejet az étkezéséből, akkor oda kell figyelni, hogy mivel helyettesítik. Egyelőre ebbe tudunk kapaszkodni, ha már az nem tudható biztosan, a tej a barátunk-e vagy az ellenségünk.   

Kurucz Adrienn

 

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT