A jó szex ott kezdődik, hogy beintesz mindannak, amit a kultúrád tanított a vágyról

–

Öt évvel ezelőtt, egy berlini könyvesboltban találkoztam először Emily Nagoski kötetével. Akkor vettem meg a Come as you are-t, ami annyira megfogott, hogy miután salátára olvastam, felkerestem Nagoskit, hogy hadd készítsem el a magyar fordítást. Sajnos nem voltam elég gyors – addigra már készült a hazai megjelenés – de így is óriási örömöt jelentett, hogy rá egy évvel már ajándékba adhattam karácsonyra a barátnőimnek az Úgy, ahogy vagy című könyvet.

Így hát nem csoda, hogy baromira örültem a második könyvének, az Érzelmi kiégésnek, és a harmadiknak, az Összhangbannak is, bár ezektől nagy AHA-élmények helyett már inkább megerősítést és egy-egy új nézőpontot kaptam. Noha mindhárom könyv hiánypótlóan tabumentes, informatív és (itthoni szemmel nézve) felszabadítóan inkluzív, elsősorban talán azoknak lesz nagyobb élmény a forgatásuk, akik most kezdik az önismereti útjukat, a párkapcsolati és szexuális dinamikákkal való ismerkedést. A tapasztaltabb versenyzők inkább ismétlést találnak majd benne – ám ezzel nincs semmi gond, inkább tegyük le kétszer, mint egyszer sem a test- és szexpozitivitás alaptégláit. 

A könyv számomra legfontosabb üzeneteit pedig most nektek is elhoztam – szigorúan a teljesség igénye nélkül, hogy maradjon még bőven meglepetés. Íme:

#1 Van néhány közös azokban a párokban, akiknek sok év után is észbontó a nemi élete

– derült ki Nagoski kutatásaiból és a témában végzett felmérésekből. Hogy mik ezek? Egyrészt az, hogy ezek a párok beszélnek a szexről. A másik, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség alapján értékelik a nemi életüket. A harmadik – és talán ez lesz a legfontosabb! – rendelkeznek a felejtés istenadta tehetségével. Ugyanis ők azok, akik hajlandók és képesek voltak elfelejteni (vagy legalábbis felülírni) mindazt, amit a kultúrájuk beléjük programozott az „ideális szexről”, és nem féltek létrehozni a számukra kielégítő együttlét koncepcióját. Ebben a koncepcióban pedig nem esik szó sem az ideális testképről, sem az együttlétek gyakoriságáról, sem a nemi identitásról, sem az életkorról, sem pedig a testi korlátozottságról – egyetlen fókusz van: az öröm.

Még egy fontos gondolat ide: Nagoski szerint

szexpozitívnak lenni annyit tesz: tisztában vagyunk vele, hogy potenciálisan toxikus környezetben fejlődött ki a szexualitásunk és gyűjtöttünk ártalmas élményeket, mégis tudjuk, hogy a testautonómia alapvető jogunk.

Magabiztosnak lenni pedig annyi, mint tudni, mi az igazság (rólad, a testedről, a vágyaidról, a kapcsolatodról), és miben tér az el a társadalmilag elfogadott narratívától.

#2 Amikor partnerrel akarunk szexelni, nem a kielégülésre vágyunk 

Meglepő lehet ez a gondolat elsőre – nekem az volt –, de érdemes ízlelgetni: Nagoski szerint ugyanis az esetek tetemes részében nem a kielégülés, vagyis az orgazmus hajtja az együttléteket – hiszen az önállóan is elérhető –, hanem négy, ettől szinte teljesen független érzelmi igény.

Ezek pedig a kapcsolódás iránti vágy, a kölcsönös örömszerzés vágya, a visszaigazolás keresése (tehát, hogy valaki akar engem és kívánatosnak talál), valamint a szabadságigény – amit akkor élünk meg, ha megszökhetünk a mindennapokból, és teljesen átadhatjuk magunkat a testi-lelki élménynek. Ha pedig ezekkel tisztában vagyunk, máris könnyebb lesz megérteni, pontosan mi sérül bennünk a szex körüli vitákban vagy visszautasítás esetén – függetlenül attól, hogy az párkapcsolatban vagy egy kaland során történik.

#3 A hosszú távú, spontán vágy illúzió, az öröm viszont egyáltalán nem az 

Vágyimperatívusz – így nevezi Nagoski azokat a társadalom, család, baráti kör, bármilyen szociális hatás által belénk ültetett narratívákat, amik arra vonatkoznak, milyen kéne, hogy legyen a vágyunk hosszú távon. Az érthetőség kedvéért íme, az egyik leggyakoribb példa, amivel valószínűleg sokan tudtok majd azonosulni: elterjedt tévhit, hogy a vágynak spontán módon kell érkeznie, ha azonban ez kiveszik a párkapcsolatban (vagy eleve nem is volt meg), az a viszony halálra van ítélve. Pedig míg sokan már eleve nem spontán, hanem reszponzív módon „kapnak lángra”, úgy egy hosszú távú kapcsolatban sem elvárható az előbbi. Nagoski pedig ki is teszi a lényeget:

„a jó szex hosszú távon nem azon múlik, mennyire akarod a szexet, hanem hogy mennyire szereted a szexet, amiben részed van.”

Az egyetlen mérce nem a vágy, hanem az öröm – ha pedig nem az előbbit, hanem az utóbbit helyezzük a fókuszba, a megfelelő kontextus megteremtésével máris közelebb léphetünk a megoldáshoz. Mondom is, hogyan:

#4 Ha meg akarsz érkezni a szexuális énedbe, akkor érkezz meg előbb abba az állapotodba, ami közel áll hozzá

Emily Nagoski szerint érdemes úgy gondolni az agyunkra, mint egy nagy ház alaprajzára; ebben az alaprajzban van hét szoba és három kiegészítő, az elrendezésük azonban mindenkinél egyedi: vannak az örömközpontú terek – ezek a szexuális vágy, a játékosság, a gondoskodás és a keresés (ezt akár kíváncsiságnak is fordíthatjuk), valamint az örömellenesek – mint a pánik és a szomorúság vagy a düh –, de adott három bónuszszoba is – ezek a gondolkodó, analizáló elme, a biológiai igények tere, és a „kilátó”, ahonnan kizoomolva nézhetünk rá életünk történéseire. Az pedig egyénenként eltérő, hogy melyik szoba mivel határos, hol van vastag fal, hol lehet átjárás.

Nagoski úgy gondolja, régi nagy probléma, ha úgy akarunk megérkezni a szexuális vágy szobájába, hogy közben egy olyan térségben tartózkodunk, ahonnan nem nyílik oda ajtó:

„agyrém azt gondolni, hogy a szexnek csak úgy meg kell történnie. Áttérni egyik mentális állapotból a másikba idő, erőfeszítés és energia, és gyakran szükségünk van a partnerünk segítségére”

– mondja. És mi a javaslata? Hogy ha benne ragadtál egy nehéz érzelmi állapotban – például szorongsz egy munkahelyi konfliktus miatt – ne okold magad, ha hirtelen nem tudsz a szexre hangolódni. Inkább célozz meg egy olyan érzelmi állapotot, ami könnyebben elérhető – ilyen lehet például a játékosság, a gondoskodás vagy a kíváncsiság „szobája” – onnan ugyanis könnyebb lesz átjárót találnod az erotikus térbe. (Pro tipp: tartsd észben, hogy a párodnak is van érzelmi alaprajza, és simán lehet, hogy nála más út vezet a vágyhoz, mint nálad.)

Még egy érdekesség: ezen a téren nagyon fontos szerepe van az alkalmazkodóképességnek – ugyanis, aki lassabban lép át egyik érzelmi állapotból a másikba, az nehezebben is nyer bebocsátást a szexuális vágy szobájába. Nagoski szerint „a gyorsabban alkalmazkodó partner alacsony költsége a türelem, a lassabban alkalmazkodó partner alacsony költsége a simább átállás megtanulása és gyakorlása.”  

#5 Ha eltérsz a kulturális forgatókönyvtől, akkor a forgatókönyvvel van baj, nem veled

Ha összegezni kéne, mik a leggyakrabban elhangzó kérdések a szexterapeuták szobájában, szinte biztos, hogy úgy kezdődnek: „normális-e, hogy…” – fejti ki a szerző. És ha a könyve egészét tekintjük, talán ezek azok a kérdések, amikre a válasz bár 370 oldalt ölel fel, de egy szóban leírható: igen.

A probléma pedig abból származik, hogy rosszul definiáljuk a „normális” jelentését. Míg a közbeszédben általában az elvárt kulturális narratívát értjük alatta, Nagoski szerint csak négy kritériuma van a normális szexnek:

minden résztvevő örömmel és konszenzuálisan vesz részt benne, bármikor mondhatnak nemet, és fájdalomokozás csak kérésre történik. Ennyi, ilyen egyszerű.

Ha pedig ezek a szempontok teljesülnek, onnantól kezdve lényegtelen, hogy hányan, milyen nemű és identitású személyek, mely végtagjaikkal, milyen gyakran és mennyi időn át szeretkeznek egymással.

#6 A partnered gyűlölt tulajdonságai mind azok, amiket valójában szeretsz is benne…

…csak épp más kontextusban. Mondok rá példát: szereted a párod lojalitását, de eleged van abból, hogy görcsösen ragaszkodik mindenhez. Szereted benne, hogy szórakozott és szabadgondolkodású, de idegesít a szétszórtsága. Imádod a jószívűségét, ám ez sokszor naivitással párosul. Szereted, hogy kitartó, de a konfliktusokban baromi makacs. Terence Real terapeuta és író szerint ezeknek a pozitív tulajdonságoknak a reciproka járul hozzá ahhoz, amit úgy hívunk: „normál házastársi utálat” – ami, bár drasztikusan hangzik, valójában felszabadító lehet. Egyrészt, mert tök természetes, hogy egy hosszú távú kapcsolatban időnként felüti a fejét, másrészt, mert ennek a gondolatnak a puszta tudatosításával is segíthetünk azon, hogy visszataláljunk egymáshoz egy vita után.

(Disclaimer: értelemszerűen ez nem jelent felmentést a bántalmazó párkapcsolati viselkedéssel szemben, és továbbra is baromi fontos, hogy a felek megértsék, meghallják az egymásnak adott visszajelzéseket.)

#7 Minden kapcsolatban keletkeznek sebek, amiket nehéz megemészteni

Biztos vagyok benne, hogy a te kapcsolatodban is hangzottak már el egy vita hevében olyan mondatok, amik még évekkel később is visszhangoztak bennetek – függetlenül attól, hogy sikerült-e megbeszélni a konfliktust, bocsánatot kért-e a sértő fél. Bár jó lenne azt mondani, ezek egy napon elfelejtődnek, de Nagoski szerint ez nem reális elvárás. Ellenben sokat segíthet a feldolgozásban az átkeretezés – lehetőleg úgy, hogy

a sérelmet nem mossuk össze a párunk személyével, hanem harmadik dologként tekintünk rá, ami a kapcsolaton kívül létezik, feloldása pedig egy közös projekt.

Ha pedig trigger formájában visszatér, tudatosítsuk: „a fájdalom nem feltétlenül azért hat a mára, mert a seb nem gyógyult be, hanem mert az agyunk megtanult félni az olyan szituációktól, amelyek a múltban ártalmasnak bizonyultak.”  

#8 A tartós szexualitás titka, hogy alkalmazkodunk az életünkben bekövetkező változásokhoz

Az életben semmi sem állandó, csak a változás – ami ugyanúgy bekövetkezik az élethelyzetünkben, mint a családi állapotunkban, a baráti dinamikáinkban, de legfőképp a testünkben. Hiszen a test időnként megbetegszik, öregedik, adott esetben szül, érintheti fogyatékosság, menopauza, baleset is, a felsoroltak pedig mind hatással lesznek arra, ahogy az erotikus szituációkban jelen vagyunk. A jó hír, hogy kellő nyitottsággal és a perspektívaváltás képességével ezek még akár erősíthetik is a szexuális kapcsolódást! 

Nagoski felhívja rá a figyelmet, hogy ha az életünk bizonyos részében korlátozottnak érezzük magunkat, az a másik oldalról motiválhat bennünket arra, hogy még többet kísérletezzünk, még inkább elengedjük a bevált rutinokat, és bátran kipróbáljunk olyan megoldásokat, amik korábban eszünkbe sem jutottak volna.

„Néhány dolog, ami benyomja a szexuális fékpedált, kívül esik az irányításunkon; ilyenkor nem azt változtatjuk meg, ami benyomja a féket, hanem azt, ahogy érzünk ezzel kapcsolatban.”

Takács Dalma