–

Emlékszem, apám sokat anekdotázott régebben egy cimborájáról, akinek az volt a legfőbb ismertetőjele, hogy állandóan történt vele valami. Emberünk – nevezzük mondjuk Péternek – két lábon járó veszély és katasztrófa volt (már-már komikus szinten), akinek már huszonévesen megelőlegezhettük volna a Darwin-díjat. Ha tetőt szerelt, rossz cserépre lépett, és beomlott alatta a szerkezet. Ha síelni ment, összeütközött más gyakorlókkal, és nyílt töréssel szállították kórházba. Ha biciklizett, akkor garantáltan faág került a kerék küllői közé, hogy nagyot essen, de még egy alma felszeletelése vagy a villanykörte kicserélése is simán a balesetire juttatta. Ő már csak ilyen, rossz csillagzat alatt született – mondogatta mindenki, ám ha jobban megvizsgáljuk a helyzetet, egyértelművé válik, hogy nem csak a szerencsén vagy az ügyességen múlik a dolog.

A második világháború óta ugyanis egyre több nemzetközi kutatás bizonyítja, hogy a balesetezési hajlam – azaz accident proneness – összefüggésben áll bizonyos személyiségjegyekkel, ezáltal egyeseknél magasabb.

De vajon min múlik az, hogy mennyire vagyunk hajlamosak balesetet szenvedni? Ha parasztlogikával és saját tapasztalatból kéne erre választ keresnem, elsőre azt mondanám, a multitasking, a mentális vagy fizikai leterheltség és a sürgetettség növeli a veszélyt, amit adott esetben a – társadalmi szinten egyre gyakoribb – figyelemzavar tetéz. Ha nem csak otthoni balesetekről beszélünk, akkor eszembe jut még a fejletlen veszélyérzet és kockázatészlelés – erről korábban írtunk már Sallai Nóráék balesete kapcsán –, ám a kutatások alapján még ezeknél is összetettebb a helyzet.

Nem csak az egyénen múlik. De az egyénen is!

A baleseti hajlam koncepciója már a 20. század elején felmerült – elsősorban biztosítótársaságok és ipari pszichológusok körében –, de a kutatók viszonylag gyorsan lesöpörték az asztalról, mondván, nincs elég empirikus bizonyíték arra, hogy bizonyos személyiségjegyek alapján valóban determinálható lenne az egyén az efféle kockázatra. Emellett a fogalom használatában ott rejlett (és rejlik) az áldozathibáztatás veszélye is – hiszen ha kijelentjük, hogy „Péter személyiségéből fakadnak a szerencsétlenségei”, azzal figyelmen kívül hagyjuk az olyan kontextuális tényezőket, mint például a biztonságos munkakörnyezet vagy városkialakítás, amelyeknek a szerepe valójában cseppet sem elhanyagolható.

A pszichológusok ma már multidiszciplináris szemléletet javasolnak, ami egyaránt magába foglalja az egyén személyiségjegyeit – főként a kockázatkereső viselkedést és a figyelmi hibákat –, ugyanakkor pedig a környezeti faktorokat is, ugyanis ezek mind hozzátesznek ahhoz, hogy egy adott baleset megtörténjen.

Két fontos tényező: impulzivitás és figyelmetlenség

A témában számtalan kutatást végeztek már. Az egyik legfrissebb, egy 2021-es felmérés végül hatfaktoros skálára bontotta a baleseti hajlam összetevőit. Irene Diamant és Zohar Rusou ezzel nem azt állították, hogy létezik egy „balesetező személyiségtípus”, sokkal inkább azt, hogy a figyelmetlenségre, impulzivitásra és szorongásra hajlamos emberek nagyobb eséllyel követnek el olyan hibákat, amelyekből baleset lehet. A fogalom mentén az alábbi hat tényezőt gyűjtötték össze, ami többé-kevésbé azonos volt a vizsgált személyeknél:

  1. Figyelmetlenségek – avagy bedugva felejtem a vasalót, vagy elkalandoznak a gondolataim vezetés közben

  2. Szervezetlenség – avagy elfelejtettem feltakarítani a széttört üveg szilánkjait, aztán belelépek

  3. Időmenedzsmenti nehézségek – avagy rosszul mértem fel, hány perc alatt érek oda az adott címre, ezért kapkodnom kell

  4. Szabálysértő attitűd – avagy úgy látom, nem jön semmi, ezért átmegyek a piroson

  5. Normaromboló viselkedés – avagy nem veszem fel a védőszemüveget, mert hülyeségnek tartom a szabályt

  6. Magas kockázatvállalás – avagy fejest ugrok a medencébe anélkül, hogy tudnám, milyen mély a víz

És bár a hat komponens szerintem magáért beszél, ők is hangsúlyozták a környezeti tényezők jelentőségét, hiszen

egyáltalán nem mindegy, hogy például a szabálysértő vezetés egy olyan városstruktúrában történik-e, ahol átlátható a forgalmi rend kialakítása, vagy sem, ahogy az sem mindegy, hogy a munkát adó cég figyel-e a munkavállalók pihenőidejére, vagy túldolgoztatja őket.

Ha van hited, nagyobb biztonságban vagy?

Na de itt még nincs vége, ugyanis a tavalyi évben is készült egy izgalmas kutatás, ami megint csak új oldalról világított rá a baleseti hajlam kérdésére. A Saveh Orvostudományi Egyetem szakemberei a spirituális meggyőződéseik tükrében vizsgálták egy iparváros munkásait, és rámutattak: a hitrendszerünk, vallásos meggyőződésünk is kapcsolatban áll azzal, mennyire könnyen keveredünk galibába.

Azok a személyek ugyanis, akik spirituális szemléletben élik az életüket, nagy hangsúlyt fektetnek a hitükre és a transzcendentálissal való kapcsolatra, kisebb eséllyel sérülnek meg, mint hitetlen társaik,

ugyanis nemcsak hogy tudatosabban viselkednek, de kevésbé impulzívak és kockázatvállalók, ráadásul nagyobb alázattal viseltetnek az élet iránt.

Ha mindez nem lenne elég, a spirituális szemlélet erősíti a rezilienciaszintet, és erős etikai kódexet is előír, ami alapján az egyén se szabályt nem akar majd szegni, se a közösségének nem akar ártani – pláne, ha a hit a hétköznapok szerves része társadalmi szinten is.

A tudatos jelenlét a biztonság egyik kulcsa

A Psychology Today-en megjelent friss publikáció a mindfulnessben, azaz a tudatos jelenlétben látja a megoldást. Bár azt nem állítják, hogy a figyelem önmagában garancia a biztonságra – hisz ettől még ugyanúgy elengedhet a fejünk felett lógó csillárt tartó szög –, az azonban egészen biztos, hogy a balesetek egy meglehetősen nagy százalékát segítené elkerülni. Az NHTSA közlekedésbiztonsági szervezet jelentése alapján

2023-ban figyelmetlenség okozta a halálos közúti balesetek 8 százalékát, a sérüléssel járók 13 százalékát, és a rendőrség által jelentett, sérüléssel nem járók további 13 százalékát az USA-ban

– ami, lássuk be, egyáltalán nem alacsony szám, ha emberi életekről vagy sérülésekről beszélünk. Mit lehet tehát tenni?

Tudom, sokak számára már unalmasan hangzik, de a kulcs ezúttal is a lelassulásban, a nagyobb fokú tudatosságban, a multitasking elkerülésében és a tudatos jelenlétben lesz. Ha ugyanis a figyelmünk 100 százalékát a felszeletelni kívánt répára / a sávváltásra / a megfelelő biztosíték lekapcsolására / a közlekedés zajaira fordítjuk ahelyett, hogy közben a telefont nyomkodnánk, hatványozottan nagyobb eséllyel végezzük el biztonságosan az adott cselekvéssort. A rutin és robotpilóta üzemmódban történő munka vonzó, de meglehetősen kockázatos – ha a sporttal, a vitaminokkal, az alvással teszünk az egészségünkért, hát tegyünk érte a figyelmünkkel is.

Takács Dalma

Források: ITT, ITT, ITT és ITT.

A kiemelt kép forrása: Pexels/cottonbro studio, Victeezy