Azért dolgozunk, hogy éljünk. Nem azért, hogy belehaljunk

–

A túlmunka, vagyis a heti 55 óránál több, munkával töltött idő, 2016-ban 745 ezer szélütés és szívbetegség okozta halálesetért volt felelős, ami 29 százalékos növekedés a 2000-ben vizsgáltakhoz képest – állapította meg 2021-es közös jelentésében az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO). Ez rémisztő adat.

Ám az újabb kutatások azt igazolták, hogy még az ennél valamivel rövidebb, 40 órás munkahét sem tesz jót az egészségünknek. 

„Elegendő adat áll rendelkezésünkre annak bizonyítására, hogy a hosszú munkaidő felelős elsődlegesen a foglalkozási megbetegedésekért” – véli Alexis Descatha, a franciaországi Angers-Inserm kórház kutatója, aki a National Geographic cikkében azt járja körül, hogy milyen következményei lehetnek a túlhajszoltságnak.

Mitévők lehetünk most, amikor dacára annak, hogy egyes országokban igyekeznek megalapozni a négynapos munkahetet, a világ más részein épp a hatnapos munkahét létjogosultságát próbálják igazolni? Júliusban Görögország például egy olyan törvényt fogadott el, amely lehetővé teszi, hogy egyes munkáltatók hatnapos munkahetet írjanak elő, de a Samsung is hatnapos munkahétre kötelezi a vezetőit.

Pedig a hosszú munkaidővel járó stressz közvetlen hatással lehet az egészségre, mivel a szervezetet a jól ismert üss vagy fuss mechanizmuban tartja. Ez pedig megemelkedett kortizolszinthez vezet, ami hatással lehet a vércukorszintre, és „beleszólhat” az immunrendszer működésébe is.

Ha ez a stressz krónikussá válik, idővel számos egészségi probléma ütheti fel fejét: növekszik például a magas vérnyomás, fejfájás, szorongás, depresszió, emésztési problémák, szívbetegség, szívroham, stroke vagy alvászavar kialakulásának esélye.

Ha túl sokat dolgozunk, nincs időnk jól aludni, jól enni, sportolni, és ha a szabadidős tevékenységeket, például a sétát vagy a családdal való együttlétet több munkával helyettesítjük, az súlyosbíthatja a helyzetünket – teszi hozzá Alexis Descatha.

Minél hosszabb időt töltünk munkával, annál nagyobb a betegségek kockázata

A kutatások azt mutatják, hogy a túlzásba vitt munka kumulatív hatása hosszú távon mutatkozik meg, és gyakran csak idősebb korban jelentkezik. Azt is megállapították, hogy azon személyek körében tapasztalták a legtöbb halálesetet 60 felett, akik fiatalabb korukban rendszeresen dolgoztak legalább 55 vagy több órát hetente. A kutatás alapján tíz év folyamatos túlmunkával töltött idő már elég ahhoz, hogy jelentősen megnövelje a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának esélyét. 

De azt is kimutatták: azoknál, akiknél a túlmunka rövidebb, váltakozó időszakokra korlátozódik – például mert projektszerűen dolgoznak, és egy-egy stresszes projektnek néhány hét alatt a végére érnek –, az egészségi hatások kisebbek és könnyebben enyhíthetők lehetnek.

Az amerikai Munkaügyi Statisztikai Hivatal szerint a civil szférában dolgozók átlagosan napi 3,46 órát ülnek, míg a fizikai munkát végzők napi egy órát. Az irodai munkát végzők esetében azonban ez a szám akár napi nyolc-tíz óra is lehet.

A hosszú órákon át tartó ülőmunka pedig növeli a krónikus betegségek, például a magas vérnyomás vagy a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát,

főként akkor, ha a napi nyolc-tíz óra ülő munkavégzés utáni órákat is esetleg tévé előtt, a kanapén töltjük. 

A folyamatos ülés megterhelő a gerinc számára és túlterheléses sérüléseket okozhat, megfájdulhat a nyak, a derék. Ezeket testmozgással lehet ellensúlyozni (a cikkben a heti 150–300 percnyi fizikai aktivitást javasolják), és úgy is mérsékelhetők a hatások, ha a munkanap folyamán több rövidebb szünetet is beiktatunk. 

A fizikai munkát végző emberek helyzete sem sokkal egyszerűbb

A megnövekedett fizikai aktivitás szintén tartogat kockázatokat. Ez egyelőre a tudomány számára is megfejthetetlen paradoxon:

míg a szabadidőben végzett fokozott fizikai aktivitás segít a szív- és érrendszeri betegségek elleni védekezésben, a munka részeként végzett fokozott fizikai megterhelés valójában növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

Noha nincs egységes álláspont, a kutatók szerint az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a fizikai munkát végzőknek nincs kontrolljuk a fizikai aktivitásuk hossza és intenzitása felett. A testük krónikus megterhelésnek, stressznek van kitéve, amiből a szervezet nem tud regenerálódni – hiszen a munkát mindennap újra kell kezdeni. Ezt az állapotot életmódbeli tényezők is súlyosbíthatják, például az, ha nem tudnak kiegyensúlyozottan táplálkozni, vagy nem alszanak eleget.

Az élsportolók valószínűleg azért nem tapasztalják a magas szintű fizikai aktivitás negatív hatásait, mert a sportteljesítményük fenntartása érdekében a pihenés, a regenerálódás és a megfelelő táplálkozás a munkán kívül is kulcsfontosságú az életükben.

Megoldás lehet a csökkentett munkahét

A kutatások szerint az egyedüli megoldás a csökkentett munkahét lehet, ez jobb életminőséget, pihentetőbb alvást és kevesebb stresszt hozhat magával. Legalábbis ezt igazolja azoknak az országoknak a tapasztalata, amelyek bevezették a rövidebb munkahetek és a hosszabb szabadságok rendszerét. Izlandon például a munkavállalók 86 százaléka négynapos munkahetet tart, Dániában hivatalosan 37 órát dolgoznak hetente, évi öt hét kötelező szabadsággal.

Azoknak a munkavállalóknak, akik rugalmasan tudják kezelni a munkarendjüket, a saját tempójukban végezhetik a munkát, szabályozhatják a vállalt feladatok számát és a felelősség mértékét, jobb a mentális egészségük, mint azoknak, akik nem tudják kontrollálni mindezt.

Hogy érzed, neked jut elég időd saját magadra a munkád mellett?

Bereczki Szilvia