–

Nyolc hónap lett, maradhat?

Suni Williams és Butch Wilmore tapasztalt űrhajósok, akik azt a feladatot kapták, hogy egy nyolcnapos misszió keretében teszteljék a NASA és a Boeing együttműködésében készült Starliner nevű űrhajót, miközben támogatják a Nemzetközi Űrállomás legénységének munkáját.

Azonban valami hiba csúszott a gépezetbe: a személyzet héliumszivárgást észlelt a Starliner hajtóműrendszerében, és bár sikeresen csatlakoztak az űrállomáshoz, kérdéses volt, hogy hazajöhetnek-e az űrhajóval. A NASA eleinte több közeli dátumot is kitűzött a hazatérésre, ezeket azonban mindig lefújták, és végül augusztus 24-én úgy döntöttek, hogy

a két űrhajós nem utazhat vissza a Starlinerrel, hanem a 2025. februárjában útnak induló, SpaceX által megalkotott Crew Dragon utasai lesznek.

A két asztronauta fel volt készülve erre az eshetőségre, és mint július 10-i élő bejelentkezésükön elmondták, egyáltalán nem bánják a maratoni túlórázást, mert nagyon jól érzik magukat az ISS-en, számos érdekes kísérletben vehettek már részt a legénység tagjaként. Arra is kitértek, hogy mivel tesztelésre indultak, nem meglepő, hogy nem ment minden simán, sőt dicsérték a Starlinert, hogy a hajtőműhibától eltekintve, nagyon jól működött.

Jól látszik hát, hogy az űrutazás nagyon bonyolult folyamat, és minden igyekezet ellenére is adódhatnak kisebb-nagyobb problémák. A történelem során történtek nagyon komoly balesetek is, amik emberéleteket követeltek, de számos olyan gikszer is akadt, amik következtében szerencsére senki nem sérült meg, ám komoly fejtörést okozott a földi személyzetnek és az asztronautáknak egyaránt.

Ezeket olvasva pedig az is világossá válik, hogy bár laikusként brutálisnak tűnik az expedíció időtartamának megnövekedése, Williams és Wilmore űrhajósok tulajdonképpen még jól is jártak, hiszen biztonságban vannak az űrállomáson, nem keveredtek rázós helyzetbe.

1. A megbékélés „majdnem” katasztrófája

Az amerikai-szovjet űrversenyt szimbolikusan lezáró Apollo-Szojuz projekt 1975 júliusában kezdődött, a misszió keretében pedig egy amerikai és egy szovjet űrhajó összehangolt dokkolást hajtott végre, a két legénység kezet fogott egymással, majd néhány nap múlva hazaindultak. Minden simán ment egészen a végéig, a küldetés végső szakaszában ugyanis amerikai részről majdnem katasztrófa lett a vége. Az űrhajósokat szállító kapszula már belépett a légkörbe, amikor a küldetésirányítók azt hallották, hogy a legénység egyre jobban köhög. A parancsnok előkapta az oxigénmaszkokat, és csak rajta múlt, hogy ép bőrrel megúszták a helyzetet, ugyanis a modul belsejébe hidrazin és dinitrogén-tetroxid-gőz került, amik mérgezőek.  

Az estet kivizsgálták, és kiderült, hogy baleset kialakulásáért bizonyos fúvókák voltak a felelősek, amik bekapcsolva maradtak, és a fel nem használt üzemanyagot kifújták, amit a szellőztetőrendszer vitt be a kabinba.

2. Masszív orosz barnamacik

A Nemzetközi Űrállomáson mindig van valaki: tízfős személyzet látja el a kutatási és karbantartási feladatokat, akiket időről-időre cserélnek, de a jelenlét folyamatos (per pillanat tizenketten vannak a két ott rekedt űrhajóssal együtt). Egyszerre több nemzet asztronautái tartózkodnak a fedélzeten – jelenleg amerikaiak, oroszok és kínaiak –, az űrhajósok élelmezéséről pedig az őket felküldő űrügynökség gondoskodik, tehát teljesen más ételeket esznek, az oroszok étrendje viszont keményebb székletet eredményezett 2009-ben, és ebből adódott a „nagydolog-incidens”.

Az űrállomáson ugyanis vannak amerikai és orosz részlegek is, az asztronauták így azt a mellékhelyiséget használják, amelyik éppen legközelebb van hozzájuk.

Igen ám, csak az amerikaiak űrvécéje nem bírt el az orosz barnamedvékkel, és időről-időre meghibásodott.

Hogy ezt elkerüljék, az amerikai irányítás megtiltotta az oroszoknak, hogy használják a vécéjüket, nem kis feszültséget keltve ezzel a két állam között. Odafent azonban az űrhajósok többnyire bagóztak a tiltásra, így a NASA végül inkább vásárolt a saját részlegükre az oroszoktól 19 millió dollárért űrvécét, ami bírja a strapát, hogy ne kelljen újra és újra javítgatni a sajátjukat.

3. Nedves séta az űrben

Egy űrséta mindig jelentős esemény egy űrhajós életében, azonban 2013 júliusában az olasz Luca Parmitano második űrben tett kirándulása emlékezetesebbre sikerült, mint amilyennek minden valószínűség szerint szerette volna. A több mint hatórásra tervezett misszió ugyanis alig másfél óra alatt véget ért számára, és bár a NASA jelentése szerint nem volt közvetlen életveszélyben, a helyzet igencsak rémisztő volt Parmitano utólagos elbeszélése alapján. Történt ugyanis, hogy miközben az asztronauta már egy órája a tervezett munkálatait végezte odakint, egyszer csak nedvességet érzett a nyakánál.

A helyzetről azonnal tájékoztatta űrsétatársát és a NASA-t is, és először azt hitték, hogy Parmitano izzadsága lehet, vagy a kulacsából szivárog a víz, de végül ezeket a lehetőségeket kizárták.

Mindeközben a vízszint egyre emelkedett a sisakjában, az űrhajós pedig már semmit sem látott a vaksötétben, és félő volt, hogy elveszíti a rádiókapcsolatot a többiekkel. Parmitano végül a biztonsági kábelét (amit minden űrhajósra rákötnek az űrséták során) követve visszatalált a légzsiliphez, és biztonságosan bejutott az ISS fedélzetére. Utólag kiderült, hogy a szkafander hűtőfolyadéka szivárgott, és a szellőztetőn keresztül került az asztronauta sisakjába. 

4. Iciri-piciri lyukacska

2018 augusztusában a földi irányítók enyhe nyomáscsökkenést vettek észre az ISS-en. Tájékoztatták a legénységet, akik neki is álltak felderíteni a problémát. Azt nem tudni, mennyi keresgélés után, de végül felfedezték,

hogy az egyik Szojuz űrszonda falán volt egy két milliméter átmérőjű lyukacska.

Ezt az egyik asztronauta epoxigyantával befoltozta, ezzel pedig el is hárult a probléma.

Laikusként úgy képzelem, jól jött a szivárgás helyét kereső űrhajósoknak az ISS-en töltött idő fiatalító hatása, mert minden bizonnyal beleőszülhettek, mire a parányi rést megtalálták.

Az oroszok szerint egyébként a lyukat egy mikroaszteroida okozta, de ezt a NASA nem erősítette meg. 

Úgyis lehet erős egy férfi, hogy közben nem zokog anya a padlón

WMN Life – 2024. augusztus 26. – BAE

5. Amikor az ember mindent jól csinált, akkor jön a természet

Az Apollo-11 sikeres holdraszállását követően az amerikaiak érthető módon vérszemet kaptak, és további legénységeket küldtek bolygónk égi kísérőjére. Bár a második nekifutás, az Apollo-12-es küldetés is sikerrel zárult, csak egy hajszál híja volt, hogy nem hagyta ott a fogát a legénység.

Az időjárás ugyanis nem volt túl kedvező a kilövés napján: a borult időben a rakéta sikeresen startolt,

ám az elemelkedés után 36 és fél másodperccel villám csapott a Saturn V-be, majd 16 másodperccel később még egy villám találta el, amikor az már több mint öt kilométerrel járt a föld felett.

A villámcsapások hatására nagyjából minden műszer megbolondult, és úgy nézett ki, hogy meg kell szakítani a küldetést – ami igen nagy érvágás lett volna az Apollo-programnak –, azonban ekkor John Aaron repülésirányítónak beugrott a megoldás. Szólt a legénységnek, hogy egyetlen kapcsolót állítsanak át, ami egy tartalék áramforrásra kapcsolta a műszereket, ezzel pedig minden helyre állt, megmenekült a misszió, az űrhajósok pedig biztonságban robogtak tovább a Hold felé.

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Joe Raedle / Staff

Dián Dóri