Ezt tanulhatná az egészségügy Stanley Kubricktól, az egyik legnagyobb science fiction rendezőjétől

_

Ötven évvel ezelőtt, 1965. december 29-én megkezdődött a 2001: Űrodüsszeia forgatása. Ez a Stanley Kubrick által rendezett mestermű minden idők legjobb sci-fi filmje lett az Amerikai Filmintézet és a Rolling Stone magazin szerint. A siker egy része – az elgondolkodtató történet, a bátran megírt forgatókönyv és a lélegzetelállítóan gyönyörű jelenetek mellett – a minden tekintetben futurisztikus világának köszönhető. Amikor a 2001: Űrodüsszeia gyártása elkezdődött, az Apollo-program még gyerekcipőben járt, és még senki nem jutott el a Holdig. Ennek ellenére a film által bemutatott űrhajók, kriogenikus kapszulák és digitális kijelzők még napjainkban is modernnek és hihetőnek számítanak. Komoly probléma nélkül átemelhetnék őket a Csillagok között vagy a Mentőexpedíció című kortárs filmekbe anélkül, hogy elavultnak tűnnének. Kubrick olyan módszereket használt, amelyeket minden kórházigazgató megfontolhatna, amikor a cél a jövő ellátásának tervezése.

Stanley Kubrickot, a zseniális rendezőt nem nyűgözte le a kortárs sci-fik látásmódja, helyette következetesen szembement a hollywoodi tradíciókkal. Nem támaszkodott hollywoodi dizájnerekre és látványtervezőkre, mint minden más rendező. A filmjét ehelyett az olyan úttörő szervezetek, mint a NASA és az IBM szakértőinek, mérnökeinek és kutatóinak ötleteire és jóslataira alapozta.

A jelen orvostudományának elefántcsonttornya is rendkívüli módon hasonlít azokhoz a hollywoodi hagyományokhoz, amelyekkel Kubrick szakított.

Az orvosok, az ellátók és a döntéshozók mindannyian tudni vélik, hogy mi a legjobb a betegeknek

– a kórházi folyamatoktól kezdve az új egészségügyi technológiákig szinte mindent kizárólag az egészségügyben dolgozók véleménye alapján alakítottak ki. Ahogy Kubrick példája is mutatja, a valóban eredeti megoldások csak az érintett ágazat szereplői és a külső szakértők megfelelő arányban történő bevonásával születhetnek.

Miért döntsük le az elefántcsonttornyot?

A jövőbeli technológiákkal kapcsolatos legbátrabb jóslatok eleinte a legendás tudományos-fantasztikus írótól, Arthur C. Clarke-tól származtak. A NASA részére fejlesztett navigációs rendszerektől megihletve azt vetette fel, hogy egy fedélzeti számítógép felügyelhetné az űrhajósokat, amíg azok alszanak. A számítógépek akkor azonban még ritkaságnak számítottak, amelyeket csak a nagyvállalatok engedhettek meg maguknak.

Kubrick és Clarke megkeresték az IBM-et, a személyi számítógépek egyik úttörőjét ezzel kapcsolatban, hogy megtudják, hogyan működne egy ilyen számítógép. Az IBM bevonta a kérdésbe Eliot Noyes-t, egy híres ipari tervezési tanácsadójukat, hogy megtervezze a rendszert. 1965 nyarán Kubrick kapott egy levelet, amelynek feladója kifejtette abbeli aggodalmát, hogy „egy olyan komplex számítógépbe, mint amilyen a Discovery űrhajóhoz szükséges, inkább be kell sétálni, mint körbejárni azt”. Végül a rendező Clarke ötleteit és az IBM tanácsait felhasználva kidolgozta HAL 9000, az ikonikus számítógép végleges formáját.

Az egészségügy hasonló kihívások elé néz: határozott jövőképre és technológiai elképzelésekre van szükségünk, hogy továbbléphessünk. Mindez azonban elérhetetlen az egészségügy elefántcsonttornyába zárt döntéshozó szervezetek (mint például az FDA és az orvosszakértői bizottságok) számára.

Az orvosok nem láthatják az ellátás problémáit a betegek visszajelzése nélkül. A döntéshozók pedig nem biztos, hogy egyáltalán tudatában vannak az olyan új technológiák létezésének, amelyek segítségével ezek a gondok megoldhatók lennének.

Szükségünk van a kezelendő kórképeket és az ágazatunkat alapjaiban átformáló technológiákat is jól ismerő emberekre. Sőt a betegek és az újító startupok ötleteit is be kell vonnunk a munkába. Le kell döntenünk az elefántcsonttornyot, különben továbbra is körbe-körbe szaladgálunk elképesztő mennyiségű pénzt szórva szét a nem hatékony ellátásra, míg a betegek csak szenvednek.

Amit az egészségügy Stanley Kubricktól tanulhatna

Az űrhajók belsejétől a holdbázisig, a videofonoktól a digitális reklámokig – Kubrick nemcsak a hollywoodi szakértőkre támaszkodott, hanem több tudományterület képviselőire is, a számítástechnikusoktól az űrkutatókig. Ezért tudott maradandót alkotni. Egy régi rendszert nem lehet megváltoztatni az elsődleges haszonélvezők irányítása nélkül. Ezért nem tud a mai egészségügy – amelyet a betegek és a fejlesztők bevonása nélkül terveztek – megfelelni a betegek elvárásainak.

Néhány jel azonban arra utal, hogy mindez meg fog változni. Az Egyesült Államokban működő Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet (FDA) 2015 szeptemberében indított egy betegekből álló tanácsadó testületet. A „részvételen alapuló orvoslás társasága” (Society for Participatory Medicine) és a „kék gomb” (Blue Button) mozgalmak Amerikában el szeretnék érni, hogy a betegek birtokba vehessék a saját adataikat és orvosi dokumentációikat. A neves British Medical Journal több beteget hívott meg, hogy lektorálják a saját kórképeikről szóló cikkeket.

A HealthDesignBy.Us mozgalom közelebb hoz egymáshoz számos beteget, gondozót, ellátót, mérnököt, művészt és kutatót, akik létre szeretnének hozni egy betegközpontú, részvételen alapuló rendszert. Okostelefonokra fejlesztenek játékokat cukorbeteg gyerekeknek, kampányolnak közösségi média segítségével, és műhelymunkákat tartanak az ellátási folyamatok újratervezésére. Ez a mozgalom teljesen az alapoktól indult, ráadásul a betegekre koncentrál, és lehetővé teszi számukra, hogy beleszóljanak saját ellátásukba.

Ezek azonban még csak az első lépések. A betegeknek kulcsszerepet kellene kapniuk a jövő ellátásának megtervezésében. Véleményüknek meghallgatásra kellene találnia klinikák belső területeinek kialakításában éppúgy, mint az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségének strukturálásakor.

Az élelmes, betegek érdekei köré épült startupok úgyszintén megváltoztathatják a status quót. A TrialReach folyamatban lévő klinikai kísérletekkel köt össze betegeket. A Smart Patients platformot biztosít a különböző tapasztalatok és javaslatok megosztásához. A Heal-alkalmazás betegeket köt össze orvosokkal, ugyanúgy, ahogy az Uber összeköti az utasokat a vezetőkkel.

Amikor a 2001: Űrodüsszeia a mozikba került 1968-ban, elsőre egyöntetűen negatív kritikákat kapott. Közismert kritikusok szerint a film „mesterkélt zenét és furcsa effekteket” nyújtott, vagy „mindent egybevetve egy rendkívül kellemetlen film” volt. A nézőknek sem tetszett – ők ki is sétáltak a próbavetítésekről. Ez a közönség azonban 50 év felettiekből állt, akiket nem érdekelt a sci-fi. Amikor elkezdett terjedni a hír, hogy milyen különleges filmről van szó, a fiatalabb generáció érdeklődni kezdett a film után, és megteltek a mozik.

Az egészségügyben ugyanezt látjuk ma, ahogy az orvosok és a döntéshozók ütköznek a jogaikat gyakorló betegekkel és fejlesztőkkel, akik nagyobb beleszólást kérnek a jövő ellátásának alakításába. A „régi motorosoktól” talán kemény kritikát kap az ember, de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne jó az irány, mely előrevisz.

Megtervezni a jövő egészségügyének tervezetét Kubrick módszerével

Kubrick tervezői módszerét az egészségügyben is számos kitűnő módon lehetne kamatoztatni:

Minden kórháznak szüksége lenne egy olyan betegtájékoztató tanácsra, amelynek olyan betegek is tagjai, akiket már kezeltek az adott kórházban. Csak az ő segítségükkel lehetne kialakítani egy olyan egészségügyi ellátórendszert, amely még évtizedekkel az első tervek felvázolása után is futurisztikus lenne.

A kórházigazgatók és az adminisztrátorok szervezhetnének egészségügyi hacker-rendezvényeket. Kubrick nem csupán arra kérte fel a szakértőket, hogy megmondják neki, hogyan végezze a munkáját, hanem úgy tervezte és szervezte az ágazatán kívüli szakemberekkel a munkát, hogy ki tudja hozni a legtöbbet a tudásukból és a szakértelmükből. A holland Radboudumc REshape Center már évek óta ezt csinálja.

Az egészségügyi rendezvények szervezői kikérhetnék a betegek tanácsait konferenciáik tervezésekor. Egyre több és több egészségügyi konferencia kapa meg a „Betegeket bevonva” (Patients Included) kitüntetést, ami azt jelzi, hogy vagy betegek is felszólalnak a rendezvényen, vagy tagjai voltak a szervezőbizottságnak.

A startup inkubátorok összekapcsolhatnák a mérnököket és a fejlesztőket a betegekkel, akik megosztanák igényeiket. Mindez kapcsolatot alakítana ki a fejlesztők és azok között, akik ténylegesen használni fogják az innovációikat, és biztosítaná a betegigények és fenntartások meg- és feloldását. Manapság ez még egy hiányzó láncszem.

Rajtunk áll, hogy eldöntsük – maradjon-e az egészségügy egy paternalisztikus hierarchia elavult technológiai háttérrel, vagy alapozzuk-e innovációra, a betegek hatékony szolgálatára, elérhető áron?

Dr. Meskó Bertalan

Olvass tovább az egészségügy jövőjéről és fedezd fel, hogyan láthatsz neki a saját egészséged fejlesztésének a My Health: Upgraded című könyvben.

Olvasd el korábbi interjúnkat dr. Meskó Bertalannal, melyben arról beszélgetett D. Tóth Krisztával, hogy a modern technika berendezések segítségével is lehet emberi kapcsolat orvos és beteg között.

Kiemelt képünk forrása: Wikipedia/ Kubrick on the set of Barry Lyndon (1975 publicity photo)