A hatvanas években nagy hátrányt jelentett nőnek lenni az űrhajósjelöltek között

Pedig már az első amerikai űrprogram indulásakor (ez volt a Mercury-program 1959 és 1963 között), amelynek célja az emberi űrutazás volt, képeztek ki nőket asztronautának. Ám még jó sokáig nem repülhettek, például azért, mert úgy vélték, „nem tudnák hitelesen képviselni a nemzetet az űrben”.

Szerencsére azóta sokat változott  a szemlélet, sőt figyelnek is rá a NASA-nál, hogy a diszkrimináció vádja fel se merülhessen: a kiképzésüket épp frissen befejező asztronauták fele nő.

A hatezer jelentkezőből kiválasztott négy nőnek nagy esélye van arra, hogy bekerülnek majd a 2030-as Mars-expedícióba.

A tervezett utazás egyik legnehezebb része a szeretteiktől való elszakadás lesz – ezt mindig kiemelik a cikkek, mintha a férfiak esetében ez nem lenne probléma, holott nyilván az. A négy nőből három házas, kettőnek gyermeke is van. És csak az odautazás kilenc hónapig tart majd.

Kathryn D. Sullivan - Forrás: Getty Images

Hosszú út, sok küzdelem vezetett odáig, hogy ezeknek a nőknek az álma valóra válhasson

Pár évtizede még úgy vélte sok szakember, hogy egyéb okok mellett fizikai tényezők alapján sem valók nők az űrbe, hisz a hormonrendszerük megbízhatatlanná, kiszámíthatatlanná teszi őket, és a menstruáció a súlytalanság állapotában életveszélyes lehet, a pangó folyadék súlyos gyulladást okozhat – imigyen érveltek. Még a hetvenes években is vizsgálódott a NASA ez ügyben. Pedig akkorra már megtört a jég.

Amikor kiderült, hogy ez a vérzés-dolog nem elég nyomós érv a nők kizárására az expedíciókból, akkor meg azon agyaltak, hogy mi van, ha az összezártság miatt a nők jelenléte árt a csoportdinamikának.

Például azért, mert a férfiak ösztönösen rivalizálni kezdenek, és ezért nem tudnak a munkára koncentrálni kellőképp. Hisz pár négyzetméteren osztozik a legénység, folyton egymás közelében vannak…

Mondjuk, a libidónak  állítólag nem kedvez a súlytalanság, lévén az alsó részekbe kevesebb vér áramlik, és a hormontermelés is csökken. Bár nem kizárt, hogy egy hosszú, bolygóközi utazás esetén mégiscsak felmerülnek efféle igények, ezt egyelőre nem lehet megmondani. Mindenesetre sikerült felülemelkedni az efféle aggályokon, és nyitottá vált a pálya a nők számára, nem csak elméletben.

És akkor térjünk rá azokra, akik kijárták az utat a többi nő számára

Hat évvel Lajka kutya és két évvel Gagarin küldetése után (ő volt az első ember a világűrben), 1963-ban az oroszok felküldték Tyereskovát.

Hogy az akkor 26 éves nő menstruált-e épp – abban a három napban –, azt nem tudni, de valószínűleg ez egészen mellékes kérdéssé vált az ideológiai patron miatt (hisz egy hithű kommunistáról van szó, egy hősi halált halt traktoros és egy textilgyári munkásnő lányáról). Az utazásról a felső pártvezetés döntött, nem a szakemberek – máskülönben Tyereskova valószínűleg labdába se rúghatott volna a férfiak mellett.

Igen fontos érv volt a fellövése mellett az is, hogy ezzel az aktussal az oroszok megint csak lekörözték az amerikaikat, hisz amerikai nő nem járt még odafent: az űrprogram pedig a hidegháború része volt.

Amúgy Tyereskova volt az első szovjet űrhajós, aki nem távirányított vezérléssel közlekedett, hanem saját maga vezethette a járművet az alatt a három nap alatt, amíg a Földet kerülgette: összesen negyvennyolcszor.

A küldetés letudva, üzenet átment, Tyereskova nemzeti hős lett, díszdoktort csináltak belőle, majd méltó férjet kerített neki a párt egy kolléga személyében.

Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova - Forrás: Getty Images/Sovfoto/UIG

De űrbe nem ment nő a következő 19 évben

Az amerikaiak közben – válaszképpen az oroszok repkedésére –, a Hold-expedícióra koncentráltak, és '69-ben meg is valósították a nagy álmot. Az Apollo-program keretében Armstrong mellett még 11 asztronautájuk járt a Holdon, de nő nem volt köztük. Így az oroszokat ez a projekt már nem érdekelte, félbehagyták a saját holdprogramjukat, és más kihívásokat kerestek. A hidegháború befejeződése után végre nemzetközi összefogásban is.

Visszatérve a nők űrrepülésére, ha a Holdon nem is jártak, napjainkig összesen 56 nő mégiscsak expedíciózott az űrben.

Közülük 47 amerikai, és csak három orosz. De a sorban a második nőt is a Szovjetunió küldte föl az űrbe: Szvetlana Szavickaját 1982-ben. Ő volt az első nő, aki űrsétát hajtott végre – azóta még hét nő hagyta el hosszabb-rövidebb időre az űrhajót. Iszonyú vagány nő ez a Szavickaja, 17 évesen (most 70) már több mint 14 000 méter magasról ugrott ki ejtőernyővel).

Az első amerikai nő az űrben Sally Ride volt 1983-ban. És még pár érdekes adat: Susan J. Helms asztronauta nevéhez fűződik az egyik leghosszabb űrséta: nyolc óra 56 percig tartott. Ő ötször repült, összesen 8 500 000 kilométert. És ne higgyük, hogy csak a fiatalok érvényesülhetnek ebben a szakmában: Barbara Morgan 55 éves volt az első repülésekor.

D van fekete statisztika is: a katasztrófába fulladt expedíciók között is voltak női áldozatok. ’86-ban a Challenger űrrepülőgép fedélzetén a hét űrhajós között ott volt Sharon Christa McAuliffe és Judith Arlene Resnik. A Columbia 2003-as tragédiájában pedig szintén két nő érintett: Kalpana Chawla, az első indiai származású asztronauta, és az amerikai Laurel Blair Salton Clark.

Kurucz Adrienn

Forrás:  

ITT, ITT, ITT és ITT

Dolák-Saly Róberttől: Az én Armstrongom címmel olvashattok a Holdra szállásról egy szívszaggató történetet, ha érdekel benneteket ez a téma.