Kern András: „Az én korosztályom nem fogja a veszteségét érezni annak, hogy ő már nem kell”

A címmondat vége így szólt: „mert már most sem kell”. De vajon, miért érzi úgy az ország egyik legismertebb és legelismertebb színésze 77 évesen, hogy már nem igazán kell? Hogy van most, néhány hónappal azután, hogy nagyon megijesztett mindenkit, amikor rosszul lett a színpadon? Hány elégedett pillanatot tud felidézni páratlanul hosszú pályájáról? Mi az, ami még képes felvillanyozni őt? Mi lett a hollywoodi álmaival? Miért haragszik a kritikusokra és mennyire gondolja politikainak a Kossuth-díjat? Kern András mindössze tízéves volt, amikor eljátszotta egy rövidfilm főszerepét, és tizennégy, amikor egy barátjával második helyezést nyert a Ki mit tud? tévés vetélkedőben. Azóta az ország „Andriskája", és ez az ország tulajdonképpen azóta hordozza őt a tenyerén – még akkor is, ha néha haragszik rá egy-egy ballépés miatt. Ő pedig cserébe hordozza magában az országot, annak minden tépelődésével és melankóliájával. Olyan ez, mint maga a Kern-interjú, ami szerintem egy külön műfaj. Ellentmondásos és kihívásos, miközben elgondolkodtató és szórakoztató. De minden pillanatában megtisztelő. Szóval, nagyon örülök, hogy a búcsúévadban erre a találkozásra is sor került! Elviszlek magammal: Kern András.