-

Az ördög mérleg

Nem mondhatnám, hogy kifejezetten baráti viszonyt ápolok a fürdőszobai mérleggel. Hiába hemperedik elém minden áldott reggel, nagyon igyekszem figyelmen kívül hagyni, főleg azért, mert erős a gyanúm, hogy az én mérlegem valójában egy titkos NASA-fejlesztés.

Észrevettem ugyanis, hogy szuperintelligens arcfelismerő funkció van benne, ami ráadásul még pikkel is rám. A családtagjaimnál egész normális számokat mutat, az én esetemben viszont totál irreálisakat. Egy ideig azt hittem, jó fej, és a lottószámokat akarja nekem megsúgni, de miután felvilágosítottak a trafikban, hogy 90-nél nagyobbat nem lehet megtenni, elvetettem ezt a feltevést. Próbálkoztam azzal is, hogy álcázom magam, és a Halloweeni készletünkből előásott zombi-maszkkal léptem a mérlegre, ám sajnos átlátott a szitán, és a halálfaló álarcon is a dög. Innentől egész egyszerűen nem léptem rá. Hóóógyisne! Nem leszek ennek a diabólikus masinának a játékszere!

Sajnos azonban ez év elején kissé optimista hangulatba ringattam magam, vagy talán a szünet alatt elfogyasztott tetemes mennyiségű pezsgő miatt voltam szokatlanul derűlátó, mindenesetre mire észbe kaptam, már megint ott álltam azon az átkozott szerkezeten.

A mérlegelés pedig (ami valójában már nem is mérlegelés volt, hanem mázsálás) egészen elképesztő számokat mutatott. Azt nem mondom el, hogy mi is volt ez a pontosan, mert kénytelen lennék minden kedves olvasót, akinek birtokába került ez a roppant érzékeny információ, utólag is lenyilazni. De a miheztartás végett annyit azért elárulhatok, hogy

egészen pontosan négy kilóval voltam több, mint a terhességem kilencedik hónapjának legvégén. Ami azért durva, mert, ugye se gyerek, se magzatvíz, se egyéb cumók nincsenek, amikre ujjal lehetne mutogatni vádlón a súlyfelesleget illetően.

Ez, kérem szépen, csak a nettó önmagam.

Te jóságos szűz! Hogy jutottam idáig?! – fogtam kétségbeesetten a sok örömevéstől joviális dinnyévé duzzadt fejemet. Aztán, ahogy jobban belegondoltam az elmúlt hetekbe, hónapokba... évekbe, kénytelen voltam belátni, hogyan. Apró kis csalásokkal, titkos kis hazugságokkal.

Ilyesmikkel:

Ami a bevitt kalóriamennyiséget illeti...

  • Inkább pocsékba, mint kárba! felkiáltással rendszeresen és nagyon buzgón betermeltem az itthoni maradékokat. Afrikában éheznek a gyerekek, ételt nem dobunk ki, visszhangzott fejemben az ősi tanítás. Hát rajtam ne múljék, besöpörtem az arcomba mindent. Igaz, a kutya maradékát egy kicsit kevesebb lelkesedéssel.
  • Amit a hűtőajtó fényében, vagy állva, esetleg főzés közben eszem meg, az természetesen nem számít, hiszen nem látta senki.
  • Több cikk címében is azt olvastam, hogy az új dietetikai szakvélemény szerint a zsír jó, a zsír helyes, én meg egészen véletlenül szeretem is a zsírt. Magát a teljes cikket persze nem olvastam el, kinek van arra ideje amikor ehet helyette csécsi szalonnát meg töpörtyűt?!
  • A rostok is nagyon fontosak, a töpörtyű alá kell kenyér is. Csak a tudatos táplálkozás miatt.
  • Minél több diétát csinálok egyszerre, annál jobban fogyok! Ugye... És mivel gyors eredményt szeretnék elérni, az egy hetes diétát én akár három óra alatt is teljesíteni tudom.

Ami a testem megítélését illeti...

  • A lakásunkban van három darab teljes alakos tükör. Nyilván én csak az elé álltam, ami kedves, udvarias, sőt: hízelgő. Egészen addig, amíg az egyik barátnőm rá nem mutatott, az a tükör olyan durván karcsúsít, hogy szinte már epilál is.
  • Anyaként nem tehetem meg, hogy örökké éhes legyek, hiszen leesett vércukorral és az ebből fakadó dühkitöréseimmel csak veszélyeztetném a gyerekeim egészséges lelki fejlődését. Egyébként is, azért vagyok kövér, mert tele vagyok szeretettel.
  • Lassan úgyis kimegy a divatból a gebe alkat, jönnek föl a homokóra és supersize alkatok. Tényleg csak ki kell várnom, amíg trendi leszek!
  • Az én koromban már nem is állna jól a soványság. A múltkor is összefutottam egy frissen meggirhesedett ismerősömmel, aztán nem tudtam eldönteni, hogy diétázott a szerencsétlen, vagy csak halálos beteg.
  • Különben is, a zsír kitölti a ráncokat.
  • Ez csak izom a hasfalon, és köztudottan a gömbölyű izomtömeg a jellemző ezen a területen! Az izom sűrűbb, tehát többet nyom, mint a zsír. (Ebben a kényszerképzetemben az sem tántorított el, hogy izomkolosszusként az előirányzott 12 darab négyütemű fekvőtámaszból összesen négyet tudtam megcsinálni úgy, hogy azzal a tesiórán átcsússzak egy kettessel, négyet úgy, mint egy haláltusáját vívó, megmérgezett rozmár, a maradék négynél pedig lenegyedeltem a gyakorlatot abban bízva, hogy úgy is számít, ha csak fekszem.

Hát, így szórtam a szemembe hosszas, fantáziadús és kitartó munkával a homokot... (Vagy lehet, hogy a szembe szórt homok az, ami miatt olyan sokat mutat a mérleg??! – Ne csináld, Borcsa, térj már észhez!!!)

Na, szóval a hónap elején elhatároztam, hogy lefogyok tíz kilót. És tényleg, tök szuperül állok, mert már csak tizenkettő van hátra!

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Flickr/Corie Howell